Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-03 / 8213. szám
Magyar Hírlap, 1992.febr.29. ír Janza Károly: kényszerből gazdálkodik a hadsereg Az Állami Számvevőszék szakemberei számos szabálytalanságot fedeztek fel a Honvédelmi Minisztérium 1986 és 1990 közötti gazdálkodásában — hangzott el csütörtökön az ÁSZ sajtótájékoztatóján. A vizsgálat a tárca letéti számlájára, elővásárlásaira, valamint a minisztérium és a Technika Külkereskedelmi Vállalat, illetve a Gödöllői Gépgyár pénzügyi kapcsolataira vonatkozott, hozzátéve: a szabálytalan ügyletekben érintettek személyes haszonra nem tettek szert. Janza Károly vezérőrnagyot, aki február elsejéig a HM védelemgazdasági főosztályvezetője volt — március elsejével a Magyar Honvédség logisztikai (ellátási) koncepciójának kidolgozásával bízták meg — a vizsgálat megállapításairól kérdeztük. — Az ÁSZ megállapításai elmarasztalják a honvédelmi tárcát: pénzügyi tranzakcióikat szabálytalanul végezték, és pénzforgalmi teljesítéseiket nem a valóságnak megfelelően mutatták ki. Ezek a megállapítások — korábbi beosztásánál fogva— Önt is érintik. — Sajnálatos, hogy a HM gazdálkodásával foglalkozó jelentés — amely ugyan egyetlen olyan konkrét jogszabályhelyet sem jelölt meg, amelyet megsértettünk — olyan alapvető tényeket nem vesz figyelembe, miszerint milyen körülmények és feltételrendszerek között kellett korábban a honvédelmi tárcának dolgoznia. — Ezen azt érti, hogy a HM pénzügyi munkája külső körülményektől függött? — Tulajdonképpen igen. Pontosabban nem szabadna figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy milyen politikai, gazdasági és pénzügyi közegben dolgozott a honvédelmi tárca hosszú éveken keresztül. Vagyis, hogy a VSZ-korszakban milyen sajátos módon történt a beszámoltatás, vagy éppen a tárca pénzügyi mutatóinak nyilvánosságra hozatala. Mint VSZ-tagállam soha sem 1 vallottuk be — akárcsak a NATO- országok — valódi védelmi kiadásainkat, nyilvánosságra mindig csak azok az összegek kerültek — amelyeket egyébként a másik katonai tömb is tudott —, amellyel a költségvetés közvetlenül támogatta a hadsereget. Történt mindez akkor, amikor a magyar hadsereg fegyverzetének 82 százaléka import volt... Amit beruházásainkra ezen felül kaptunk, az „egyéb állami beruházásként” lett megtervezve. Az pedig. hogy mennyit kapjon a hadsereg, állandó alku tárgyát képezte olyan nagyhatalmú felettes hatóságokkal, mint a Országos Tervhivatal, a kormány honvédelmi bizottsága vagy éppen a pártközpont katonai osztálya. A VII. ötéves tervkoncepció — a VSZ ajánlásait figyelembe véve — 1986 és ’90 között kezdetben 340 milliárd forintot irányzott elő. A katonai vezetés az ország gazdasági lehetőségeit figyelembe véve 220-240 milliárdot tartott szükségesnek. A kormánnyal a tárgyalások 175-ről indultak. Végül 168 milliárd került elfogadásra de úgy, hogy ebből nyolcmilliárdot a hadseregnek kell kigazdálkodnia. — Mit jelent az, hogy kigazdálkodni, pontosabban, hogyan lehet pénzhez jutni? — Mindenekelőtt nem tartom helyesnek, ha az állam törvényekkel kötelezi a honvédelmet a gazdálkodásra, pontosabban a kigazdálkodásra. Erre egy hadsereg szerkezeti tagozódása folytán sem igazán alkalmas. Vulgáris példánál maradva, egy katona ne disznóhízlalással foglalkozzon azért, hogy a seregben friss hús és elfogadható áron kerüljön a katonák asztalára. Ám akár tetszik, akár nem, gazdálkodnunk kellen, mivel évente csökkent a tárca részére nyújtott állami támogatás reálértéke, ezért a létszámcsökkentés és készletértékesítés mellett más szolgáltatásokkal is igyekeztünk pénzhez jutni. Mivel nálunk egyszerűsített könyvelés volt a gyakorlat, ezért a hadsereg | ebben a számvitelei rendszerben j csak azokról a tételekről tudott bej számolni, amit nyilvántartott. Csak idén teremtettük meg a valódi kettős könyvelés bevezetésének számítógépes feltételeit. Ha figyelembe veszem a rubelről dollárelszámolásra történő áttérést — ez önmagában 12 milliárd forintos veszteséggel járt —, a 12 hónapos katonai szolgálat bevezetésének költségeit, és az éves infláció különbségét, azt hiszem, nyilvánvaló, hogy minden fillérre szükségünk volt. Annál inkább, mert köteleztek is minket a pótlólagos források felkutatására. — Szabálytalan elővásárlásokról is szól többek között az ASZ-jelentés... —Ha valaki takarékoskodni akar. az akkor vásárol, amikor valami a legolcsóbb, és azt készletezi, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy a tavalyi vásárlások az idei költségeket nem terhelik. A Gödöllői Gépgyárnak — amelynek kapacitása nemcsak a magyar, hanem az egykori VSZ, elsősorban a szovjet hadsereg harckocsijainak nagyjavítására épült ki — valóban nem tudtunk pénz híján megrendelést adni évi 80 T 55-ös tank felújítására, korszerűsítésére. Miután a VSZ-ben a szállítás előtt két évvel kellett megrendelni a fődarabokat, ezt még 1988- ban is megtettük. Az alkatrészek megérkeztek, de a tárca pénzéből már nem futotta a felújításra. Alkatrész viszont kellett, mert a harckocsiknak működniük kell! — Összegzésként: miben látja a kialakult helyzet kiváltó okát? — A hadsereg egy zárt belső törvények szerint működő szervezet, amelyet sehol sem a gazdálkodásra, hanem a rendelkezésére bocsátott pénz optimális, az ország érdekeit szolgáló felhasználására alakítottak ki. Miközben az ország szuverén lett, és ha lassan is, de áttérünk a piacgazdaságra, olyan gazdálkodási, pénzügyi és elszámolási módszereket kémek számon tőlünk most utólag, amelyet az adott politikai és pénzügyi közegben — egy államilag ránk erőltetett kényszer — gazdálkodás közepette — nem lehetett véghezvinni. Miközben megállapítják, hogy senkinek sem tapad egy fillér sem a kezéhez, az ellenzék arról beszél, hogy mit könyveltünk helytelenül 1988-ban, és nem arról, hogy hol tart ma a magyar honvédség, milyen alapvető gondokkal küzd, milyen utat lehet és kell találni ahhoz, hogy mielőbb egy, a parlament által is elfogadott, a védelmi I doktrína alapjain álló, ütőképes honvédsége legyen a Magyar Köztársaságnak. • Forró Péter
