Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-17 / 8223. szám
Ring, 1992.márc.10. az iskolák egyesítése lesz a következő lépés ezeken az egyelőre még szinmagyar székelyföldi területeken is. Maros megyében továbbra sincs nemhogy iskolánk vagy tagozatunk, de még osztályunk sem az egészségügyi,' kereskedelmi, gazdasági, erdészeti és más - igen keresett - közszolgáltatási szakmákat nyújtó szaklíceumokban. Nincs, mad ezekről a jobb* keresetet biztosító szakmákról az anya-' nyelvünk régen kiűzetett. Dyen értelemben felháborító a diszkrimináció. Ha anyanyelveden akarsz tanulni, akkor hovatovább csak kőműves, bányász vagy kőolajfúró szakmunkás le-, hetsz. Téglavető! Érdekes, hogy itt nem jut eszükbe a .szeparatizmus"! Minek a rabszolgát tanítani? Nincs, és hivatalosan - éppen egyenlő jogainkra való hivatkozással - nem is lehet még a jövőben sem semmilyen anyanyelvű műegyetemünk. Nem engedik a valamikor nem is olyan régen még világhírű magyar nyelvű Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem visszaállítását - ellenkezőleg, minden utánpótlás nélkül kényszer-nyugdíjba küldték az utolsó magyar egyetemi orvosprofesszorainkat is. Annak ellenére, hogy katasztrofális - különösen az általános oktatásban - a magyar anyanyelvű pedagógushiány, mégsem adják vissza a kolozsvári - elsősorban tanárképző - Bolyai Tudományegyetemünket. Szükségtelen talán itt most hangsúlyozni, hogy az erdélyi magyar egyetemnek önmagán túlmutató jelentősége van, hogy nélküle nem csupán a tudományok magas szintű művelése, de a nemzetiségi értelmiség utánpótlása is lehetetlen. Jelenlegi helyzetünkre jellemző a 32 évvel ezelőtt a román egyetemmel egye-. sitett intézmény állapota, ahol a legjobb indulat mellett sem konstatálhat az ember mást, mint a magyar, előadások számának folyamatos visszaesését. ‘a sorvadást és háttérbe szondást' _ majd minden vonalon, mely folyamatnak a 89-es események r nemhogy nem vetettek gátat, hanem egyenesen felgyorsították. Íme, az egyesítések értelme 'A több ezer előadásból mára r’alig 147 maradt magyar anya. nyelvül Nem csoda hát, hogy a tavalyi év 8300 - ez már országos adat - magyar egyetemi hallgatójából csupán 800 hallgat' egyes .előad ásó kát anyanyelvén. De egyáltalában, hányadrésze a fenti nyolcezer-háromszáz diák a romániai összhailgatóságnak? A statisztika lesújtó, mert alig haladja meg a 4 százalékot, holott kultúránk és nyelvünk esélyegyenlősége esetén legalább 8 százaléknak megfelelő, minimálisan 14 700 hely illetne meg minket A diktatúra idején tomboló diszkrimináció tehát ezen a területen is fokozódik. Beszivárognak az iskolák magyar tagozataira is azok a román misszionárius pedagógusok, akik nem ismervén a magyar nyelvet - számukra teljesen természetesen - újra csak románul, tanítanak. Tanítanak - már amennyiben egyáltalán tanítanak, mert az oktató-nevelő munka számukra teljesen alárendelt a nacionalizmus asszimilációs célkitűzéseinek. Egy másodrendű és rabszolgának szánt népet pedig minek egyáltalán tanítani? A kapust sem büntetik meg Példa, módszerek és eljárások végeláthatatlan sora adható en-e a fájdalmas, általános, az élet minden területére kiterjedő gyakorlatra. Itt mindössze egyet emlitek, amely azonban igen jellemző és egyre általánosabb. Arról van szó, hogy a román tagozatokra iratkozott magyar anyanyelvű tanulók könnyebben érnek eL magasabb vizsgaátlago- kát, mint a magyar tagozatokon lévő társaik. A magyarázat kézenfekvő: vonzóvá kell tenni a magyar tanulók számára a ro- I mán tagozatokat. Ezt a vonalat í természetesen - nem követik a ! magyar tagozatok. Igen ám, de a majdani kinevezéseknél - például a helyettes tanárok esetében - már nincsenek tekintettel j a tanügyi hatóságok arra, hogy ! ki milyen tagozaton végzett, mert csak kizárólagosan a diplomaátlagokra vannak tekintettel, j Ebből aztán az a visszás helyzet adódik, hogy könnyebben kap állást még a magyar tagozatokra is az a fiatal, aki a román tagozatok abszolvense. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen hatással van ez a helyzet a magyar tagozatú iskolákra. Út ez is, amely a pokol köveivel van kikövezve! A tanügyben egyébként semmi jele az esetleges - oly rég óhajtott autonómiának. Itt továbbra is ugyanaz a centralizált, bürokratikus, minden kezdeményezést már születése pillanatában megfojtó, tekintélyelvű rendszer uralkodik. A középsze- j rűség tömegméretű agresszív nacionalizmusa, amely ezer akadályt gördít és váratlan csapdát állít minden demokratikus és ne adj isten, nemzetiségi kezdeményezés útjába. Ez ellen a tömegméretű aktív nacionalizmus ellen i - ahol még egy kapus is bünte- i tés nélkül elküldheti a magyar i tagozatú felvételire jelentkezőt : azzal, hogy .itt ma nem lesz | semmilyen vizsga" - lehetetlen a | védekezés. így állunk tehát. Az 1 1950-es helyzethez képest, ami- | kor magyar nyelvű tanárképző, i mezőgazdaságtudományi, műszaki, képzőművészeti, zenei, orvosi, gyógyszerészeti, gazdasági, jogi, egyetemi és főiskolai oktatásunk létezett. Jelenleg a j magyar nyelvű egyetemi előadá- I sok aránya Romániában talán még az 1 százalékot sem éri el. Szép teljesítmény egy állítólag összeomlott diktatúra után. Létezett, de hol van mér a tavalyi hó? És kit érdekel és ki figyel J oda, vagy ki vonja felelősségre ! ezért az Európában a XX. szá- j zadban példátlan kulturális nép- | irtásért Romániát? Szabó György Pál Marosvásárhely N 2
