Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-17 / 8223. szám

A mimknniHkOliek elégedettsége elrtzö munkahelyükkel ■ munknnélkalivé vAlAs módja szerint _____________________(fö) SajAt felmondással Itgyéb módon (N: 240) (N: 757) elégedett elégedct- elégedett elégedct len len Kereset 93 71 225 253 IleosztAs 134 39 401 82 Munka Munkaidó-147 36 495 81 beosztás 127 72 499 114 I^gkftr Munka-128 61 494 97 társak 147 43 555 57 Fónókók 121 74 425 173 Az adatok azt mutatják, hogy a munka­­nélkülivé váltak a korábbi keresetükkel, a munkaidő-beosztással és volt főnökeikkel voltak leginkább elégedetlenek. Hadd hív­juk fel azonban a figyelmet arra az alap­vető tényre, hogy a megkérdezettek között minden elégedettségi aspektusban többen, esetenként sokkal többen vannak azok, akik elégedettek voltak az előző munka­helyükkel. Ami a megelőző munkahelyi kereseteket illeti, ezek a következőképpen oszlottak meg: tízezer forint alatti bruttó keresete volt a válaszolók 60,8%-ának (ötezer forint alatti a válaszolók 11,3%-ának), tíz- és húszezer forint közötti keresete 32,1 %-á­­nak és csak 7,1%-ának volt az előző bruttó keresete húszezer forint fölötti A munka­nélküliek nagy része az 1991-es átlagbérek alatti keresettel rendelkezett a munkanél­küliség előtti munkahelyén. Csak 6,9%-uk volt magas, 31,3%-uk közepes beosztású, a munkanélküliek 61,8%-a kifejezetten alacsony beosztásban dolgozott I A munka­nélküliek majd negyedének nem a lakó­helyén volt a munkahelye, 5%-uk pedig más megyében dolgozott, mint ahol lakott. A munkanélküliek közel egyenlő arány­ban oszlottak meg a munkanélküliség ideje szempontjából. Figyelemre méltó, hogy már 1991 közepén is a megkérdezet­tek közel harmada volt fél évnél régebben munkanélküli. A tartós munkanélküliek Hort és Tiszaalpár titán Hudnpcstcn és a két nagyvárosban fordultak elő legnagyobb arányban a mintán belül. Település A munkanélküliség időtartama-8 9-26 26- összes hét i. 23,8 45,0 31,2 100,0 ii. 40,8 27,4 31,8 100,0 in. 38,4 37,9 23,7 100,0 IV. 46,9 31,3 21,9 100,0 V. 42,1 31,4 26,6 íoo.o VI. 18,3 21,1 60,6 100,0 VII. 38,6 33,4 28,0 100,0 összes 35,2 34,8 30,0 100,0 A közkeletű feltételezések szerint a rossz egészségi állapot hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki elveszítse, vagy feladja a mun­kahelyét. Vizsgálatunkban az egészségi állapotra vonatkozóan - a megkérdezettek önbevallása alapján - a következőt tapasz­taltuk (%). Munka- Munka­­nélküli vállaló (N: 1186) (N: 963) Rossznak tnrtja az egészségi állapotát 7,2 6,1 Sokszor volt örvösnél az elmúlt évben* 11,5 11,3 Krónikus betegsége van 13,1 16,2 Fogyatékos 3,4 3,6 * Fcgnlább hatszor volt betegsége miatt orvosnál az elmúlt 12 hónap során. Láthatjuk, hogy a munkanélküliek a munkavállalóknál valamelyest rosszabbnak tartják saját egészségi állapotukat, ám ha a szubjektív önértékelést kiegészítjük az egészségi állapotnak az objektív betegség­­ismérvek szerinti vizsgálatával, akkor a munkanélküliek nem látszanak rosszabb egészségi állapotúaknak, mint az aktív munkavállalók. Ráadásul az aktív munka­­vállalók között többen vannak olyanok, akik krónikus betegségről vagy valamilyen testi vagy érzékszervi fogyatékosságról szá­molnak be. önmagában tehát a jó vagy rossz egészségi állapot nem magyarázza a munkanélkülivé válás esélyét, módját és motívumait. A tarlós munkanélküliek azonban lénye­gesen rosszabb egészségi állapotúak, mint azok, akik fél évnél rövidebb ideje vannak munka nélkül. A munkanélkülivé válásban tehát kevésbé van jelentősége az egészségi állapotnak, mint az újraclhclyczkcdésben. AT KAI.MAZKODAS A MP.GVALT07.0TT r'i.i:nii:t.Y/.i:rtii;.7. A munkanélküliek nlknlmazkodási stra­tégiája és c stratégia sikeres kivitelezése mindenekelőtt attól függ, hogy milyen esélyeket látnak a munkanélküliek, és milyen terveik vannak arra vonatkozóan, hogy újra elhelyezkedjenek. A megkérde­zettek 85,5%-a azt mondta, hogy a közeli jövőben, 10%-a pedig, hogy a távolabbi jövőben szeretne elhelyezkedni. Csak 4,5%­­uk számolt be olyan tervekről, hogy nem kíván bérmunkásként munkába állni. A különböző munkacrőpiaci szegmenseket reprezentáló alininták közölt azonban e tekintetben is figyelemre méltó eltérések vannak. A nagyvárosokban és a legkisebb falvakban feltűnően sokan vannak azok, akik csak a távolabbi jövőben Jdvánnak elhelyezkedni, ugyaucsak szembeszökően nagy a kis településeken és az idegenfor­galmi régiókban a relatív arányuk azoknak, akik nem kívánnak elhelyezkedni. Település F.lhclyezkcdésiszándék IgenNem Összesen hamarosan később i. 81,9 15,5 2,5 100,0 ii. 82,2 15,1 2,7 100,0 KI. 84,9 8,7 6,4 100,0 IV. 87,9 9,1 3,0 100,0 V. 91,8 2,4 5,8 100,0 VI. 90,7 5,3 4,0 100,0 VII. 72,9 18,8 8,3 100,0 összesen 85,5 10,0 4,5 100,0 A munkaerőpiac! régiók mellett a nemek szerinti különbségek is jelentősek: a tar­tósan vagy véglegesen elhelyezkedni nem akarók között több nő mint férfi fordul elő. A munkanélküliek azon csoportjai ese­tében, amelyek önként választják a munka­erőpiactól való távolmaradást olyan mun­­kaeröcsoportokról van szó, akik a) vagy rendkívül rossz körülmények között és alacsony fizetésért dolgoztak az előző munkahelyükön és ezért számukra a munkanélküli lét sem jelent rosszabb helyzetet, mint amilyenben munkavállaló­ként voltak, b) vagy olyan emberekről van szó, akik a munkavállalást elhalasztják, hogy más am­bícióikat kielégíthessék (például tovább­tanulás, vállalkozás indítása), vagy pedig olyan kvázi önkéntes munka­nélküliséggel van dolgunk, amikor valaki kénytelen távol maradni a munkaerőpiactól, hogy családi kötelezettségeinek eleget te­hessen. Az első típusban olyan szociálisan Is marginalizálódott embereket találunk, akik képtelenek arra, hogy képzettségükön javít­va a korábbinál sokkal jobb munkahelyhez jussanak, és ezért olyan sokáig tartózkod­nak a munkanélküli státusban, ameddig csak bírnak. A második típusba tartozók legtöbbször maguk is tudatosan készülnek rá, hogy belépjenek a munkaerőpiacra (ezért is akarnak tanulni vagy vállalkozásba kezdeni). A harmadik típus esetében olyan munkanélküliekről van szó, akiket munka­­vállalási szándékukban csakis valamilyen leküzdhetetlen kényszer akadályoz meg (pl. a helyi oktatási és egészségügyi Infra­struktúra fejletlensége miatt a kistelepülé­seken élő nők kénytelenek a gyerekekkel vagy a betegekkel otthon maradni). Az elhelyezkedési szándékokhoz a kö­vetkező,fizetéssel kapcsolatos igények, el­várások kapcsolódnak: Tele­pülés KI vént jOvendfl kereset (ezer forint)-5 5-10 10-15 15-20 20-összes I.0,0 11,2 28,6 23,8 36,4 100,0 II.0,6 32,0 30,9 19,3 17,1 100,0 III.0,5 32,7 36,7 20,1 10,1 100,0 IV.12,1 33,3 79,4 12,1 3,0 100,0 V.1,5 42,5 30,9 13,8 11,3 100,0 VI.4,2 69,4 20,8 2,8 2,8 100,0 VII.0,0 43,9 28,9 15,6 6,7 100,0 Ossz.:\a 32,9 30,9 17,7 17,3 100,0 A munkanélküliek cgyharmada még a jövőben is elégedett lenne a tízezer forint alatti bruttó keresettel, csak 35%-uk kíván bruttó tizenötezer forintnál többet és csak majd minden hatodik kíván húszezer

Next

/
Thumbnails
Contents