Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-17 / 8223. szám
Új Magyarország, 1992.márc.12. A MŰK megalakulása elé Ma már mindenki előtt világos lehet, mert a Szovjetunió összeomlása bebizonyította, hogy hazug eszme a marxista-leninista ideológia Eszerint ugyanis csak társadalmasítani kell a termelést, meg kell szüntetni a magántulajdont és a párt által vezetett állam kezébe kell adni az ipartól, mezőgazdaságtól, kereskedelemtől kedzve a tudományos életen, iskolákon, művészeteken át a könyv- és lapkiadásokig minden intézményt és akkor eljutunk a földi paradicsomba, a kommunizmusba - átmenetileg előbb a szocializmusba -, ahol a • magas színvonabn megtermelt földi javakból mindenkinek igénye szerint jut maid minden. Ma már az is mindenki előtt világos lehet, hogy ezt az őrültséget - megfelelő napi mellékhazugságokkal - legnagyobb példányszámban a világ iegnépbutítóbb újságja, a Pravda terjesztette. És, hogy a Magyar Újságírók Szövetsége, az. egvpárt által megszervezve, éppen ezt a Pravdát állította példaképül minden magyar szerkesztőség, minden magyar újságíró elé. És, hogy e példakép .legjobb magyar tanítványa' a magyar egvpárt központi lapja, a Szabad Nép, mostani névén a Népszabadság volt. Minden jel szerint ma is az, hiszen büszkén vallja magát elődei utódjának Úgy latszik, egyáltalán nem szégyellt, hogy egész eddigi története alatt a proletárdiktatúrát szolgálta, miközben azt hazudta, azt akarta elhitetni olvasóival, hogv ez a diktatúra a világ legdemokratikusabb rendszere. Hogy a legrosszabb proletárdiktatúra is jobb, mint a legjobb kapitalizmus. Proletárdiktatúra csakis egypártrendszerben létezhet. Egvpárt pedig csakis egy diktátor keze alatt. Ezt bebizonyította a történelem. .Kct dudás nem fér meg egy csárdában' - tanít ja az évszázados közmondás. Két diktátor méginkább nem tűrheti magát az egypártbar. A Szovjetunió Kommunista Pártjának története véresen bizonyítja ezt. A magyar kommunista párté szintén. Az egvpárt az egvdiktáror nem tűrhet meg másképp gondolkozókat. Nemcsak a párton belül, de sehol a társadalomban. Ezért kellett a szovjetekhez hasonlóan a magyar írókat és újságírókat is egyetlenegy, fölülről, a diktátor fészkéből jó! ellenőrizhető és jól irányítható szövetségbe beterelni. Vagyis - kialakítani az egypártrendszer alatt az egy-írószövetségi-rendszert és az egy-újságíró-szóvetségi-rendszert A napokban láthattuk a televízióban szegény Karinthy Ferencet. Ebben az utolsó interjúban már nagy fásultsággal és végtelen szomorúsággal mondta el, hogy’ azelőtt a kávéházakban jeles írók törzsasztalai körül alakult az irodalmi élet. Móricz Zsigmond, Nagy Lajos és Szabó Dezső körül, és Kosztolányi körül, de mostanra - így mondta: BETERELTÉK az írókat egy írószövetségbe és azóta nincs Magyarországon irodalmi élet. Az egy-írószövetségben ugyanis elvárják, sót megkövetelik az íróktól az egypártrendszer iránti lojalitást. Az egy-újságírószövetség esetében ez a lojalitás azonban nem volt elegendő, mert az újság a rádió és a televízió naponta és közvetlenül szól politikai kérdésekről. A sajtóban tehát teljessé kell tenni az egvpártirányítást és ehhez a szövetségben szigorú egység szükséges. Ennélfogva mi sem lett volna természetesebb, hogy az ejjypártrendszerbukása után az egy-újságírószövetség is kimondja saját feloszlását. Az egvpárt széthullásával ugyanis nincs meg már az eredeti célja; nincs diktátorpárt, akit szolgáljon. Az egyetlen újságíró-szövetség mostani elnöke, ahelyett, hogy a diktatúra alatti kényszerű tévedéseit felülvizsgálva és megbánva, tehetségével most már a nép által igazin szabadon megválasztott új országvezetés mellé állna, hogy septsen neki kihúzni népünket, országunkat a szakadékból, amelybe a proletárdiktatúra taszította, éppen a Népszabadságot tekinti gondolatai fórumának, tudatva mindenkivel, hogy szerinte ez a lap az igazság lapja- vagyis .pravda" - , és a szövetség, amelynek élérc állították az igazi ECY-ÚJSÁCíRÓSZÖVETSÉC. Szerencsére mi már tudjuk ez a jelenség a levágott fejű sárkánykígyó farkának u tolsó - bár még nem veszélvtelen - csapkodása. A magyar sajtó, a magyar újságírás történetében tehát most egy anakronisztikus helyzet szűnik meg amikor az egypártrendszer kiszolgálására szervezett MÚOSZ-t túllépve, megalakul a Magyar Újságírók Közössége. Nekem még külön azért is tetszik, ez, mert a dm rövidítése, a „MÚK” mindenkit 1956-ra emlékeztethet. Arra, hogy a szabadságharc és a törvényes kormány letiprásának idején, novemberben, decemberben és januárban, a főváros lóvetése és bombázása idején a szovjet tankok a pufajkisok és a romok közt, egymással találkozva köszönésképpen ezt súgtuk egymásnak- MÚKL. Vagyis, hogy Márciusban Újra Kezdjük1 Kezdjük tenát újra!... Március van. Kispista István
