Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-17 / 8223. szám

Foglalkozása: kormányszóvivő

Hitelesen és meggyőzően — Emberi kapcsolatok

Heti Magyarország, 1992.márc.13

3

i

!

i

I

Aligha kell bemutatni bárkinek is Juhász Juditot, a belpolitikai kormányszóvivőt, hiszen a tévé képernyőjének jóvoltából valamennyiünknél gyakorta vendégeskedik. Magam is osztom sokak véleményét, amely szerint a kormány egyik jó „húzása" az ő kinevezése. Előnyös külső és belső tulajdonságai úgyszólván feljogosítják erre: vonzó, rokonszenves megjelenése szerény, mégis határozón magatartással párosul; kiváló kapcsolatteremtő képessége világos, szabatos kifejezőkészséggel, meggyőző értelemmel gyakorol hatást a hallgatóságra.

*

— Hogyan indult ez az izgalmas és felelősségleli pálya?

— Talán nem meglepő az állításom: nem készültem kormányszóvivőnek, legkevésbé éreztem indíttatást a politikai pályára. Túl érzékeny, visszahúzódó leányként, szerény körülmények között nőnem fel. Szüleim egyszerű származású, szűkösen élő emberek voltak, kifogyhaiaüan gyöngédséggel egymás iránt. Tanár akartam lenni, de a körülmények úgy hozták, dolgoznom kellett, s a munka melett sikerült bejutnom a Közgazdaságtudományi Egyetemre. Még egyetemre jártam, amikor a rádió pályázatot hirdetett, riportert kerestek. Jelentkeztem. és fölvettek A sors furcsasága, hogy amikor nekem szegezték a kérdést, vajon milyen társadalmi témák iránt érdeklődöm, jószerivel csak akkor kezdtem el gondolkodni ezen. Rájöttem, legjobban az emberek érdekelnek, az életük a sorsuk az indítékaik és a céljaik. Máig is ez foglalkoztat a legélénkebben. Ez lehet a magyarázat arra, hogy viszonylag könnyen tudok kapcsolatot teremteni az emberekkel, szívesen nyünak meg előttem. Ennek már kezdő rádiós koromban nagy hasznát vettem, és ma is sokat jelent a munkámban. Igazolást ad és bátorít. Kapcsolatteremtő képességemben — ha nem szerénytelenség ezt mondanom — talán az játszik közre, hogy megérzik bennem az embertársat, akt igazán kíváncsi rájuk aki nem részvétlenséget bújtat az udvarias szavak mögé. Tizenhét évig dolgoztam a rádiónál, s szinte az első percben ráébredtem, hogy megtaláltam a hivatásomat. Munkára örömmel töltőn el. Különösen az, hogy' segíthetek az embereknek. A többi között azzal is, hogy úgy éreztem, riportjaimmal egy kevéssé hozzájárulok önismeretük fejlesztéséhez Bizony, önmagunkat ismerjük a legkevésbé, ezért is vagyunk hajlamosak sémákba szorított életfelfogásra. A hivatástudat e boldog és elégedett állapotában — elnézést kérek az emelkedett fogalmazásért — ért Surján László miniszter úr fölkérése a népjóléti tárca szóvivői feladatának ellátására, majd később Antall József miniszterelnök úr megbízása a »belpolitikai kormányszóvivői munkakör betöltésére.

— Ez a merőben új szerepvállalás milyen terhekkel jár, és mennyire lehet építeni rádióriporteri múltja tapasztalataira?

— Even meglódult politikai életben nem könnyű odaállni valaki, valami mellé. Komoly elhatározás kell a döntéshez: képviselek és szolgálok egy ügyet akkor, amikor az emberek nagy része még hallgat és vár. Ám biztos vagyok benne: ez Dem „történelmi hallgatagság”. Hamarosan oldódnia kell a zárkózottságnak, amelyet nem is róhatunk föl senkinek, hiszen érthető, ha az emberek létfeltételeiken át ítélik meg a politikát. Ha a kifizetendő vaskos számláson keresik a választ: elárulták-e bizalmukat a politikusok: ha visszatetsző számukra a vásári ricsaj, amelvtől ma hangos a politikai élet; ha a kózéletiségtől visszatorpannak az indulatokkal való kalmárkodás láttán. De mindez csak a ..fecsegő felszín...” Az emberek megértik majd a valódi történéseket- és a dolgok visszanyerik igazi arányaikat. Megértik, hogy ez a váratlanul érkezett pobtikai átalakulás hirtelen kegyetlenül éles fénybe állított mindent, ami a társadalom mélyén rejlik Gazdaságilag éppen úgy. mint erkölcsileg. És milyen áttetszővé vált hirtelen az emberi magatartás minden gyöngéje! Nemcsak az anyagi és a szellemi, hanem a lelki zsugorodás tünetei is fóltúnővé váltak, s ebben az általános nagylelepleződésben a valódi értékek árnyékba, háttérbe szorultak. t

— Mégis vállalta a „politikai menedzser" munkakört...

— Az ember voltaképpen egész életében arra vár, hogy valahol igazán szükség legyen rá Nem bántam meg a döntésem, noha tudom, ennek a kormánynak törvényszerűen hálátlan szerep jutott (ami természetesen semmit nem von le történelmi jelentőségéből). Kezdettől láttam, hogy ez az úgymond „politikai menedzseri" munka — sok egyéb mellett — állandó állóképességet, nagyfokú mértéktartást, fogékonyságot követel. A szóvivőnek bizonyos ellentmondásokkal is szembe kell néznie. Miközben a kormány döntéseit hitelesen és meggyőzően tolmácsolja, meg kell őriznie önálló arculatát, nem adhatja fel személyiségét. Igaz, a szerep behatárolt, sőt talán valamiféle kiszolgáló tevékenységnek látszik, ám valójában önálló, alkotó és igen gyors elhatározást kívánó munka. A felelősségmegosztás is bonyolult. Noha nem veszek részt a döntések meghozatalában, a felelősségben némileg én is osztozom, amikor azokat megjelenítem a sajtó és a közvélemény előtt. Ugyanakkor a saját munkámért felelősen állok a kormány előtt. Eseüeges kudarcaim a kormányra hullanak vissza Ha jól dolgozom, a kormány iránti bizalmat erősítem. Es nem utolsósorban az ország előtt is felelős vagyok azért, hogy miként adok tájékoztatást. Félek, ez így nagyképűen hangzik, de higgye el, nem fontoskodom! Naponta átélem mindezt. A tájékozottság hatalom, de ezt nem