Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-17 / 8223. szám

Na ez az, amire azt moodják, hogy ilyesmi aztán nincs is.

Úgy látszik, hogy van. Hogy mi a keresztényszocializmus? Lényegében a régi népi mozgalomnak a legnemesebb tartalma, amit részben Kodolánvi János nagybátyámtól örököltem, amennyire én ezt örököltem. Tulajdonképpen ez a keresztényszocializmusnak volt egy fajtája; legalábbis egyik ága a népiségnek az volt.

olyan törvénytervezetek, javaslatok, amelyek a társadalmi struktúra, a mindennapi élet gyakorlatának átalakítását egyértelműen ebbe az irányba terelnék. Felfogásom szerint az ezen jelenségek elleni tiltakozások éppen az általad is értékként említett sokszínűség, pluralizmus védelmében születtek, vagyis az attól való félelem jegyében, bogy a régi helyére most új, más ideológiai preferenciákat dédelgető, de

évnek, és az az érzésem, hogy a politikai életben a vezérszerepet lassan át fogják venni azok a néhány éve még ismeretlen, részben vidéki fiatalabb képviselők, akik az elmúlt három-négy évben még egyáltalán nem voltak láthatók, ebben nem vettek részt. És akik részt vettek, azoknak egy része lassan ki fog kopni a politikából.

Van esély persze arra, hogy egy következő

nemzedék, amelyik nem vett részt ebben

Ugyanakkor ennek az országnak van egy olyan nemzeti liberalizmusa, liberális hagyománya, ami párját ritkító értékű Európában. Ennek a szelleme és öröksége. Széchenyitől Bibéig, szintén nagyon fontos, nemcsak nekem, hanem a mai parlamenti pártok legtöbb tagjának is. Egyébként a ma közszájon forgó öt-hat politikai iránymegjelölés kombinációjával jó harminc változatjön ki: példaként, a liberális konzervatív, a konzervatív demokrata, nemzeti liberális. keresztényszocialista. szociáldemokrata. szociálliberális és a többi. Ezek mind jelentenek árnyalati különbségeket a valóságban, ez azt bizonyítja, hogy szemben a diktatúrákkal, a parlamenti demokrácia ideológiai spektruma kifejezni igyekszik, nem pedig elfedni az egyedi es közösségi változatosságot. Nekem az alapélményem a létezésről az. hogy milyen felfoghatatlanul változatos. Ez a változatosság talán az egyik legnagyobb szépsége, és ellene vagyok annak, aki a létezést el akarja szegénykém, legyen az civilizáció, egyén vagy csoport. Nekem a liberalizmus - a szabadelvűsig - ezt jelenti. De elfogadhatatlan az a dogmatikus liberalizmus. amelyik ma a magyar közéletben is megszólal olykor, miszerint csak liberálisnak szabad lenni. Az elmúlt másfél évben például voltak szándékos manipulációk vagy félreértésen alapuló kísérletek, hogy ezt a kormányt a két háború közti keresztény kurzussal bármilyen módon rokonítsák, egyszerűen azért, mert nem isménk az Antall József vállalta korszerű kereszténydemokrata gondolkodást, vagy mert fenyegetésként fogták fel. hogy rengeteg ember örül annak, hogy gyakorolhatja vallását, hogy alakulnak új vallási iskolák, hogy egyre több vallási szociális intézmény van. Én. aki nem gyakorolom a vallásom ntuáléját, helyeslem a vallási élet kivirágzását, és aki ettől megijed és úgy gondolja, hogy a liberalizmus azt jelenti, hogy például csak agnosztikusnak szabad lenni. az nem liberális.

Azt nem akarnám »itatni, hogy létezhet olyaD kizárólagosságra törekvő ideológia, amelyik a liberalizmusra hivatkozik, más kérdés, hogy lényege szerint valóban liberális-e ez a felfogás. Ugyanakkor magam is úgy látom, hogy a kormánypárti ideológusok jó néhány megnyilvánulásából lehetett következtetni arra, hogy létezik egyfajta törekvés új ideológiai hegemónia megteremtésére. Mindehhez társultak

ugyanúgy „egy igazságot” hirdető kurzus

lép.

Én a kormány működésében ennek nyomát sem látom. Hallhatók minden oldalról szélsőséges hangok a parlamentben és a közéletben és az új törvények sem mind hibátlanok. Majd módosítja őket a tapasztalat. Mi ismét a gyermekkorát éljük most itt a demokráciának. Nagyon szeretnem remélni, hogy ezt a gyermekkort ifjúkor és felnőttkor követi majd. A magyar demokrácia fenyegetettségét nem belsőnek érzem, noha a rendszerváltozás még korántsem ment minden térén végbe. Bennem nagyon erős bizalom van a magyar nép józansága, mértékletessége iránt. A tehetsége iránt, és az ambíciója iránt. Csak kitartásunk legyen melléjük. Azt gondolom, hogy ez az ország, ha kedvező nemzetközi konstellációban mozog, akkor minden értelemben fel fog szárnyalni, és ehhez elegendő egy fél évtized.

.Ami a szélsőséges hangokat illeti, még nem szoktunk hozzá két dologhoz: meg kell szoknunk azt. hogy a szókimondás, az üvöltözés akár. az nem okvetlenül olyasmi, aminek végzetes következményei lesznek. Tulajdonképpen az idegrendszerünk nincs meg még a demokráciához. Ezt például a nyugati diplomaták, akikkel rendszeres kapcsolatban vagyok, mindig fölemlítik. Amikor Nagy Sándor szájáról felröppen egy általános sztrájk ötlete, akkor sokan ettől borzasztóan megriadnak. A nyugati számára ez természetes dolog, még az is, hogy ha szükséges és törvényesen indokolt, a rendőrséget kivezénvlik. mert nem lehet megbénítani minden téren egy ország életét. Tehát tulajdonképpen meg kell edződnünk, nem szabad pánikba esnünk, hisztérikusnak lennünk, meg kell tanulnunk azt, hogy a közélet részben színház is. .Azok a képviselők, akik egymásra rázzák az öklüket a nyugati parlamentben, ugyanaznap este nagyon kitünően vacsoráznak együtt egy asztalnál. Emellett máig érezhető, súlyos következményei maradtak az idegekben a volt ellenzék széthasadásának a választások után.

Ez már a választások előtt megtörtént.

Valóban, már a választások előtt, éspedig rendkívül csúnya formában. Azok. akik ennek a hasadásnak az elszenvedői és résztvevői voltak. azok nagyon sokáig nem tudják feldolgozni a sérelmeket, a sebeket. El kell telnie néhány

az adok-kapokban. túllépjen ezeken az ellentéteken, a következő választásokon azonban még a jelenlegi pártok indulnak majd a mandátumokért, s ha a korteskedés során még inkább felerősödik ez a zsiperból. indulatból való politizálás, akkor igenis fen»egethet az a veszély, hogy az állampolgárnak végképpen elege lesz pártokból, politikából, választásból, s ez sok jót a magyar demokráciára nézve nem sejtet.

Igazad van. Azonban nemcsak a politikusoknak kell átesniük ezeken a gyermekbetegsegeken. hanem a választóknak is. Tehát mindnyájunknak meg kell szoicnunk ennek a fajta politizálásnak a látványát és szabályait. Az új magyar politikai rendszer eredményessége egyáltalán nem mérhető azon. hogy az egyik képviselő az öklét razza. a másik meg újságot olvas a gyülésteremben. És ne felejtsük el. hogy a párt szót nem a mai demokratikus pártok járatták le a magyar nyelvben, hanem az előző negyven év. Nem szerencsés - es másutt nem is szokás hogy a televízió végig egyenesben közvetíti a parlamenti vitákat, küiönösen egy új. törékeny demokráciában.

Itt viszont visszautalnék egy fél mondatodra, mert korábban azt állítottad, bogy a demokráciát belülről per pillanat veszély nem fenyegeti, még ba komoly zavarok is vannak benne. .Akkor, következtetek én, ha van veszély, az nyilván csak a határainkon kívülről jöhet. Azzal mindannyian tisztában vagyunk, bogy mit jelent egy olyan világbirodalom szétesése, mint a Szovjetunió, ám ez úgy hiszem, ránk nézve közvetlen fenyegetést nem jelent. Más a helyzet a többi környező ország esetében, s itt oem állhatok meg egy némiképp pikáns párhuzamot Talán expressis verbis soha ki nem mondatott, de korábban a kommunista küJpolitikusok mintha azt is sugallták volna, hogy erre az egész szocialista internacionalizmusra azért van szükség, ezt az álságos testvériséget azért kell ápolni, nebogy feléledjen a kisantant. Reális veszély ez szerinted?

A kormány egyik legfőbb külpolitikai célja az első pillanattól rendkívül tudatosan az volt hogy Magyarország tekinteteben a régi Antant