Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-03 / 8213. szám
Magyar Nemzet, 1992.febr.29. 4°. valóban kötelesség. De azt nehezen hiszem, hogy a sajtónak egyetlen dolga szidni a kormányt, a kormánynak pedig, mint a bokszolóknál a zsáknak, ezt jól kell tűrnie, és erre alig szabad reagálnia. Folklorizálódott gyűlölet-Kö:bevet\’e kérdeznék valamit. Fel tudná-e idézni azt a személyére vonatkozó megjegyzést, kitételt, ami legjobban megbántotta?- Nem vagyok sértődékeny. Ha sértődékeny lennék, akkor már nagyon meg lennék sértődve. Tulajdonképpen már számomra mindez majdnem szublimálódott és folklorizálódott. Meglehetős érdektelenséggel olvasom a hazugságokat, egyes újságokban meglepnek a korrekt írások, aggódom a szerzőikért...- Nem hazugságokra gondolok, hanem a személyét érintő dolgokra. Mi a véleménye a homéri, sztereotip jelzőkről, hogy ön jobboldali, szociálisan érzéketlen, gőgös?- Akik ismernek, tudják, hogy egyáltalán nem vagyok gőgös. Egyébként Pándi (Kardos) Pál, sokak kedvence, a tűnt idők ismert irodalomtörténésze és újságírója, lihegő marxista már 1951-ben egy ilyen megjegyzést tett rám, amire azt válaszoltam, hogy a gőgösség csak magatartás az emberi hülyeséggel szemben. Nagyon megsértődött. Amit néhányan gőgösségnek vélnek, az egyszerűen tartózkodás. Ezt mindenki tudja, aki valaha a környezetemben ( élt, aki együn dolgozott velem. Másképp aligha ragaszkodtak volna hozzám a tanítványaim, munkatársaim vagy bárki, aki közelebbről megismert. Amit a szociális érzéketlenségről mondanak, a legkevésbé sem igaz, mert pontosan a szociális kérdésekkel szemben voltam mindig a legérzékenyebb, akár egyes emberekről, akár az egész társadalomról van szó. Ajánlom figyelmébe a... de ezt nem is folytatom. Szóval valaha vicceket gyártottak a kávéházban, most valahol, nem kávéházban, kitalálják ezeket a szlogeneket, és nyűvik, sulykolják, ismételgetik. Kinek ki a barátja- Ilyen szlogen szól kormányba került barátairól is...- Ha hozzám hasonló helyzetbe kerül, bárki olyan embereket vesz, gyűjt maga köré, akikben megbízik. Évtizedes politikai vagy más küzdelmei révén kötődnek hozzá emberek. Főleg bizalomról van szó, nem barátságról. A világon mindenütt így van. Bármelyik kormánynál. És mi más a Fidesz vezérkara, mint egy baráti kör, és ott ezt erényként hirdetik, mi más az SZDSZ úgynevezett kemény magja, mint egykori baráti kör? Talán ha kormányra kerültek volna, vagy kormányra kerülnek valamikor a Fidesz vagy bárki, akkor a barátokat elfelejtik és a másik oldalról toboroznak? Az len volna a kötelességem, hogy az SZDSZ baráti körét vegyem be a kormány ba, vagy a Fideszét? Vagy az MSZP baráti társaságát? Ezt nem tudom. Ez természetesen nem komoly dolog, ez csak egy a sok fogás közül, amellyel az ellenzék és a sajtó egy része él...- Engem nem is annyira a politikusi vélemény érdekel, mint inkább az emberi érzékenység. A Demokratikus Charta egyik alapítója önt úgy ábrázolta egyik „ irodalmi” publicisztikájában, mint vérszívó öreg rókát, aki dalolásra biztatja a Fideszt, hogy az ejtse ki a szájából a: SZDSZ sajtját. Ez a szép ezópusiság milyen érzést vált ki önből?- Semmilyet. A túlcsorduló gyűlölet - szó ciológiai értelemben - az elmekórtani esetei közé tartozik. Sajnos Magyarországon a politikában valami olyan elemi gyűlölet van, olyan gyűlöletet sikerült itt kialakítani és polarizálni, ami a normális ember számára elviselhetetlen lenne, ha nem burkolózna elutasító közönybe.- Ez keserű része volt ennek a beszélgetésnek. Most arra kérem, beszéljen liberális, demokrata, hazafias elkötelezettségének hagyományairól.- Nem akarok ilyen kérdésekről szólni. Ez egyszerű evidencia. Aki nálam a hazafiságot, a demokráciához, a szabadsághoz, a jogállamisághoz, piacgazdasághoz való elkötelezettséget, ezeket az alapvető kérdéseket megkérdőjelezi vagy egyáltalán ezt úgy veti fel, hogy nekem erTŐl szólni kell, annak nincs mit mondanom. Nem hiszem, hogy az egész múltbeli pályafutásom és magatartásom, és a közelmúlt időszakában szélesebb körben megismert magatartásom után nekem erről egyáltalán beszélnem kellene. Nyugodtan állítom és mondhatom, hogy a sors kegyeltjének tartom magamat, mert megkímélt attól, hogy a politikai nézeteimen gyermekkorom óta bármiben változtassak. Kristóf Attila
