Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-16 / 8221. szám
Hitel, 1992.márc.4. Mák Ferenc Jogunk a méltósághoz Ötven évvel ezelőtt tartotta első számvetését a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség z országveszejtó századvégi szűkkeblű „csakazértis" nemzeti politika következtében a magyarság XX. századi története a kisebbségi félhalál korszakaként vonult be a nemzet történetébe. A nemzet - elszakadt részeivel - a század minden valós tartalmát, a szellemi folyamatokat és a mindennapi kényszereket, az ideológiákat és az önmeghatározási igyekezete; is a kisebbségi élet tényeinek traumáin át élte meg; a fasizmus és a bolsevizmus, a jobb- és baloldali liberalizmus és a konzervativizmus kisebbségi „érzékenységében*' sértette meg a magyarságot, s tette kiszolgáltatottá. Kisebbségi „érzékenysége" nemcsak a mindenkori jelenét tette bizonytalanná, de elhomályosította jövőképét, s talán a legfájdalmasabb, hogy hagyományait, nemzeti múltjának örökségét, történelmi jussát sem őrizhette meg a biztos értékrendjéhez szükséges morális parancsként; nem őrizhette meg, mert ebbe bírái is beleszóltak. S bár igaza van Csoóri Sándornak: a Szent István-i Magyarországgal együtt Arany János Toldi-ját nem darabolták fel, de az is igaz, hogy megosztottságunk, s a vele járó idegen kényszerek nemzedékek hosszú sorát zárta el a Toldival történő találkozás vigasztaló ünnepétől. A szűzdohánnyal és a patkószeggel együtt volt dugáru a peremvidéki kalmárvilágban minden magyarságunkban bátorító üzenet, kiáltsa azt felénk a múltból Corvin Mátyás vagy Széchenyi István, Anny János vagy Babits Mihály. Ez a rejtőzködés kénys; ritette ránk a „félhalál illemtanát". A sajátos kényszerhelyzet folytán a század úgy múlt el felettünk,'hogy az árnyékban feledett magyarság kisebbségi sorsában feloldhatatlannak tűnő identitászavarokkal vívta legelkeseredettebb küzdelmét, önmeghatározási szándékai azonban a legtöbb esetben meddő kísérletek maradtak - korántsem a közösség önhibájából eredően. Legsúlyosabb volt a fenyegetettsége, ha múltja felé fordult, s utódnak tekintette magát, s ha nyelvében, kultúrájában, hagyományaiban és nemzeti szellemében önmegvalósításra törekedett. Szép, ám máig titokban emlegetett ünnepi pillanat * volt a délvidéki magyarság életében az első igazán sikeres - de annál rövidebb életű - önszerveződési kísérlete. Ötven évvel ezelőtt, 1941. december 15-én tartották meg Újvidéken a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség választmányi ülését, melyen kimondták az érdekképviseleti szervezet végleges megalakulását is. Húsz esztendő úgy. múlt el a jugoszláviai magyar kisebbség életében, hogy sem saját iskolái, sem intézményesített művelődési élete nem volt, s ha a hatalom leereszkedő kegyei ezt megengedték, legfeljebb egyéni vállalkozásból, műkedvelői alapokon foglalkozhattak könyvkiadással, lapmegjelentetéssel. Az új hatalom „gazdasági reformjából", a földosztásból a magyar paraszt kimaradt, s legfeljebb cselédnek vagy béresnek mehetett el újsütetű urához. Ezenkívül lehetett kubikos, tégla- vagy kendergyári munkás, esetleg napszámos itt is, ott is. A választmányi ülésen - melyen a délvidéki magyarság kimagasló vezetői valamennyien megjelentek - a kínálkozó eufóriától mentesen, távol tartva maguktól minden politikai és nemzeti elfogultságot, kimondták: „A népművelés feladata azt tanítani, hogy a Szent István-i gondolat jegyében nemzetiségeink egyforma és egyenjogú testvéreink széles e hazában. Ezt az elgondolást kell ma nekünk okosan munkálni." Hiszen történelmi tradíciónk „az ország másajkú lakóinak elismeri jogát kulturális életük, népi sajátosságaik megfelelő ápolására..." Kramer Gyula pedig elnöki megnyitó beszédében elmondta: nemzeti céljaink mellett „ápolni óhajtjuk a velünk együtt élő népcsoportokkal szemben az évszázadok óta fennálló jogviszonyt, és meg vagyunk győződve arról, hogy egy jobb Európa jövőjéért közösen vívott harcunkban az egész vonalon végül is a jobb belátás és a testvéri megértés fog uralomra kerülni." Hosszú munka előzte meg a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség választmányi ülését, a „Délvidék kis parlamentjét". Egy évvel korábban a jugoszláv hatóságok lehetővé tették a magyar érdekszervezet, a Közművelődési Szövetség megalakítását, ám a működéshez
