Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-03 / 8213. szám

Magyar Nemzet, 1992.febr.29.

I-Egyrésze. •- Mi az oka annak, hogy a másik része nem?- Gondolom, egyszerűen az emberi természet velejárója ez az értetlenség. Az embert, aki korábban az átlagnál netán jóval magasabb jövedelemmel rendelkezett, nem érdekli, hogy ezt a jövedelmet veszteséges gazdasági ágazatban - szénbányában, kohászati üzemben - szerezte meg. ót személy szerint miért érdekelné, hogy milyen világgazdasági folyamatok következményeit nyögi? Másrészt az emberi természethez az is hozzátartozik, hogy sokan a legkisebb megtorpanást vagy a legkisebb visszaesést súlyosabban élik meg a valóságosnál. Az embereknek természetesen ehhez is joguk van. De aki felelősen gondolkodik, ír, beszél ezekről a kérdésekről, annak mindezt látnia és tudnia kell.- A kormány működésére visszatérve, az, ami az elmúlt huszonkét hónapban történt, s az, ami nem, megfelelt-e az ön várakozásának és elképzeléseinek?- Úgy gondolom, az adott körülmények között a kormány teljesítménye viszonylagosan jó, de természetesen nem felel meg az én belső követelményrendszeremnek. A politikában közhely, hogy „tudjuk, mit kellene tenni, és tesszük, amit lehet”.

A közvélemény mindezt kritikusan nézi, de azt hiszem, egyre több ember ítéletében fedezhető fel türelem, egyetértés és elismerés.- Tapasztalataim herint is vannak ilyen jelek, az emberek árnyal-tabban és nagyobb rokonszenwel nézik a kormány munkáját, mint mondjuk, egy évvé/ ezelőtt. Az ellenzék részéről viszont gyakran elhangzik az, hogy a kormány agresszív, j központosító és a hatalmi pozíciók > megszállására törekszik.- Ez természetesen nem igaz. r Először is a kormányzat nem központosít, hanem privatizál. Közvetlenül a sok évtizedes kommunista diktatúra után a munkavállalói és a munkaadói szervezetek irányításában szinte ugyanaz a „nomenklatúra” rendelkezik pozíciókkal, az új kormányzatnak vagy az új politikai pártoknak módjuk sem lenne, hogy bármit „megszálljanak". Ami pedig a centralizálást illeti, az egyszerűen beletartozik azok közé a „mágikus” szavak közé, melyeket az ellenzék és a sajtó egy része makacsul ismételget: centralizáció, kormánybefolyás, hatalmi befolyás, tekintélyuralom stb. ószintén sajnálom, de általában jobban szeretek együttműködni, együtt dolgozni azokkal, akikben

3

megbízom, akiket én tartok jó szakembernek, akiket én tanok tisztességesnek, s nem a másik oldal bizalmasait kívánom magam mellett látni.- A kérdést visszájára fordítva, mit szól ahhoz az állításhoz, hogy a kormány erőszakos, de gyenge?- Ez a kormány nem erőszakos és nem is gyenge, ez egy parlamentáris kormány, amely úgy gondolom, határozottan teszi a dolgát. Nem árt, hogyha már a kormányzásról beszélünk, figyelembe venni azt sem, hogy az egész egykori kommu! nista táborban Magyarország volt az | egyetlen, ahol az átmenet időszaká- i ban nem volt az előző állampárttal \ koalíciós kormány. Lengyelország| ban, az NDK-ban, Csehszlovákiá- I ban, Bulgáriában, Romániában,

; mindenütt a kormányzás az átmene- I ti időszakban úgy történt, hogy az I előző állampárt a kormányba bevett ellenzékieket, majd pedig amikor már az ellenzék került hat Jómra, akkor a régi párt politikusai közül többen a kormányban maradtak,

nem sorolom fel a személyeket, elég körülnézni...- A sajtó egyik mai szlogenje, hogy „a dolgot őt magát nézzük"...- Eredetiben Bocskai, majd Bibó...- Igen. Eszerint a sajtó lényegében elutasít minden összehasonlítást, s elvárja, hogy magunkat csak a „tökéletessel” vessük össze. Én nem egészen ebben a szellemben kérdezem, hogy azokon a helyeken, ahol az állam gyöngének látszik - ide értem a rendőrségei, a közbiztonságot, az egészségügyet, a honvédséget, a környezetvédelmet, az oktatást van-e remény a közeljövőben változásra?- Először is nem az állam gyenge, hanem az állam anyagi forrásai szűkösek. Ahhoz, hogy honvédség, hogy modem, ütőképes, jó hadsereg legyen, pénz kell. Ahhoz, hogy jól felszerelt rendőrség legyen, jól fizetett emberek kellenek, és jó felszerelés. Ugyanez áll a közoktatásügyre és az egészségügyre. Ez egy ördögi kör, ahhoz, hogy egy gazdaság jól működjék, jól képzett emberekre, ahhoz, hogy fejlődjék a gazdaság, közbiztonj ságra, rendre van szükség. Azért lehet a kormányzatot oly könnyedén támadni, mert valóban nagy a támadási felület, széles szakadékon kell áthaladnunk, egy keskeny pallón. Egyszerre kell gondoskodnunk arról, működjék a rendőrség, a honvédség, fejlődjék az oktatás, nekilendüljön a gazdaság. Ugyanakkor a pénzt a gazdaságból kell kivonni, mert a költségvetés fonása, mi más, mint az adóztatás...

| - Én a remény szót használtam

, éppen ezért, mert tudom, hogv mind• ez roppant nehéz.

I - Reményét látom annak, hogy sikerül a keskeny pallón áthaladni, s túljutni ezen a csapdahelyzeten, amely múltbeli örökségként maradt ránk. Ahogy mondtam, itt a kommunista párt kormányozott végig, tőle vertük át a kormányt és ezt az örökséget. Ez a tiszta képlet Magyarországon... A legnagyobb reánk maradt teher az, hogy a magyar gazdaság egy exportoffenzívával kibíija az adósságtörlesztést. Ugyanakkor 1991-ben tovább csökkent gazdaságunk teljesítménye, még ha kisebb mértékben is, mint a többi volt szocialista országban. Tessék megnézni Németország keleti felét, az óriási pénzügyi támogatás ellenére. Persze hogy az ellenzék nem szereli az összehasonlítást a mi megvilágítá; sunkban, de úgy szereti - nemcsak az MSZP, de az SZDSZ és a Fidesz is -, hogy minden, ami jó, még az előző reformfolyamat eredménye. Azt is szívesen mondják, hogy a kormányzástól függetlenül működik jól a gazdaság, tehát semmi köze a kormánynak a sikerekhez, viszont minden baj egészen az övé.- 1990 karácsonyán a Magyar Nemzetben megjelent interjúban azt

I mondta, hogy most áll előttünk a legnehezebb év. Ezt az évet - 1991 -el - azért túléltük és túlhaladtuk. Közeledünk-e az átbillenési ponthoz, amikor már nem a legnehezebb áll élőt< tünk?- Én a legjobb emlékezetem szerint, mindig 1992 végét mondtam, amikorra kezdődhet a fellendülés... Most is úgy gondolom, hogy 1992 végétől már kell jelentkeznie kedvező folyamatoknak. Például hogy ebben az esztendőben nem 30 és 40 százalék között lesz az infláció, hanem 20 és 30 százalék között. Ez már ennek az évnek az eredménye kell hogy legyen.- Ha megkérhetem rá, próbálja bon mot-szerűen egy mondatba sűríteni a véleményét az ország jelenlegi helyzetéről.- Erre bon mot nincs: nehéz helyzetben van az ország, amiből, meggyőződésem szerint, ki fog lábalni.