Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-02 / 8212. szám

A külügyi szóvivő a magyar—roman viszonyról

Kinek áll érdekében a kapcsolatok rontása?

A román részről az utóbbi napokban elhangzott inszinuatív vádakra reagálva Herman János külügyi szóvivő tegnapi sajtótájékoztatóján az alábbi állásfoglalást ismertette:

„Az elmúlt napokban a román külügyminisztérium — tudatosan félremagyarázva több magyar politikai vezető kijelentéseit — vádakkal illette a magyar kormányt. Ismert az ebben a szellemben készült román külügyi nyilatkozat. Hétfőn a budapesti román nagykövet a (külügyi) nyilatkozatéhoz hasonló tartalmú emlékeztetőt adott át a Külügyminisztériumban. Az emlékeztető, ha lehet, még erőteljesebb formában ismétli meg a román vádakat. Ezért, — noha ezt már számos alkalommal megtettük — elkerülhetetlen, hogy ismételten kifejtsük a területi revizionizmus vádjá- Val, a magyar—román viszonnyal, a határontúli magyarsággal kapcsolatos véleményünket.

A magyar vezetők állásfoglalásaikban és nyilatkozataikban nem egyszer nyilvánvalóvá tették, hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései senkivel szemben. Magyarország aláírta a helsinki záróokmányt, mely rögzíti a határok erőszakos megváltoztatásának tilalmát. Ugyanakkor a magyar kormány az illetékes nemzetközi fórumokon következetesen fellép valamennyi nemzeti kisebbség jogainak védelméért, támogatja a kisebbségi jogok kodifikálására és általános elfogadtatására irányuló erőfeszítéseket. Ez vonatkozik általában a nemzeti kisebbségek jogaira és ezen belül természetesen a határon túli magyar kisebbségek jogainak védelmére is.

Annál is inkább furcsa és meglepő a román vádaskodás, mivel éppen Románia parlamentje fogadott el olyan nyilatkozatot, amely megkérdőjelezi az 1947-es békeszerződésben rögzített határokat (a függetlenségről tartott ukrán népszavazás alkalmából a román törvényhozás eleve semmisnek nyilvánította a referendum eredményét és a kormány is hasonló jellegű nyilatkozatot tett), így az a benyomás alakul ki, hogy a román vezetés saját törekvéseinek leplezésére folytatja az

alaptalan vádak od ások és a figyelemelterelés politikáját.

A magyar—román viszonyban az elmúlt időszakban több bíztató elem jelent meg. Fontos Iá-1 togatésokra került sor, megkezdődtek az alapszer-1 ződésről folytatott szakértői tárgyalások, jelenleg I magyar parlamenti delegáció tartózkodik Buka- ’ restben, Für Lajos miniszter úr pedig éppen most készül Romániába, hogy további bizalomerősítő intézkedésekről tárgyaljon román partnerével. Ebben a helyzetben nem érthető, kinek áll érdekében alaptalan, durva vádaskodásokkal és rágalmakkal rontani a két ország viszonyát, olyan fenyegető hangnemben lépve fel, amelv teljes mértékben ellentmond az európai normáknak.

Magyarország változatlanul jó viszonyra, megértésre, a bizalom légkörének megteremtésére törekszik, ez azonban ilyen helyzetben igen nehéz. Úgy tűnik, hogy Magyarország józan, realitásokra épülő politikája sajnos nemigen talál visszhangra Romániában.”