Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-11 / 8219. szám
Kapu, 1992.1-2.szám 2 A Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetséget öntevékeny módon alulról, vállalati szakszervezeti csoportok hozták létre 1988 végén, 1989 elején. Ez azért vált szükségessé, mert az akkori hagyományos érdekvédelmi szervezetek gyakorlatilag cselekvésképtelenek voltak. 1989 februárjában a Jurta Színházban koordináló fórumot szerveztek, mintegy száz szakszervezeti csoport delegátusainak részvételével. Ekkor vették fel a Szolidaritás nevet és döntés született egy koordinációs Iroda létrehozásáról is, a spontán módon szerveződő sejtek összefogására. 1990 májusában megrendezték első kongresszusukat, melyen megválasztották az elnökséget és az országos választmányt. Százötvenhét szervezet tartozott ekkor a koordinációs irodához, ma hat regionális egységre tagolódnak az országban. ' - .A névválasztás bizonyos félreértésekre adhat okot. Van-e valamilyen kapcsolatuk a lengyel Szakszervezettel. vagy puszta névazonosságról van szó csupán?- A lengyel Szolidaritásnak akkoriban kétségkívül volt valamiféle vonzereje. Mi is egy lendületes, reformer szakszervezetet szerettünk volna létrehozni. De mindössze enynyi a kapcsolatunk velük, semmi több. Ezt külföldön gyakran félre is értették, azt hitték, hogy a lengyelek fiókintézménye vagyunk, holott semmi közünk egymáshoz. Olyannyira, hogy Franciaországban, Belgiumban vagy Ausztriában például sokkal szorosabb kapcsolatot alakítottunk ki ottani szakszervezetekkel.- Mi a hasonlóság a nyugat-európai és a magyarországi érdekképviseleti szervezetek helyzete között?- A francia szakszervezeti struktúra ugyanúgy szétaprózódott, mint a miénk. Sőt, sokkal több érdekképviseleti szervezet van, mint nálunk. Megpróbálják kis csoportokra bontani őket, hiszen így nincs módjuk egyIGENIS POLITIZÁL A NÉP Beszélgetés Bátonyl Sándorral, a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség elnökével séges fellépésre. A munkahelyeken ók sincsenek jelen, ott is üzemi megbízotti rendszer van, és nincsenek munkástanácsok.- Véleménye szerint mi a szakszervezetek feladata ma hazánkban ?- Jó partnerkapcsolatot kell kialákítanunk a gazdasági élet szereplőivel. Csak egy jól működő gazdaságban működhetünk mi is eredményesen. A magunk módján nekünk is mindent meg kell tennünk, hogy az ország gazdasága kijöjjön a kátyúból. Egyrészt az a feladatunk, hogy felhívjuk a figyelmet a gazdasági tervek azon pontjaira, amelyek nem ügy veszik figyelembe a munkavállalói érdekeket, ahogy kívánatos lenne. Véleményünk szerint gyors a privatizáció. Megfontoltan kellene végrehajtani, nem gyorsítani, inkább lassítani volna célszerű ezt ^folyamatot. Azon is el kellene gondolkodni, hogy nem inkább a munkahelyek rendbehozatalára kellene-e fordítani azt a mintegy százmilliárd forintot, amit a költségvetés a munkanélküli segélyekre 1992-ben ki fog adni. Ellenezzük, hogy olyan dolgokra költsenek pénzt, amelyek mögött nincs gazdasági teljesítmény.- Milyen tulajdonviszony-rendezést tartanának kívánatosnak ?- A tulajdonváltást ügy képzeljük el, hogy ebben az állampolgárok meghatározott szerepet kapjanak. Nem valamiféle közös munkástulajdonlásról van szó. Gazdasági és jogi kérdés, hogy ki a tulajdonosa annak a tulajdonnak, ami ma létezik, különös tekintettel arra, ami a háború után képződött. Ez a magyar állampolgárok munkájából született. A kormány tézisei foglalkoznak a munkavállalói részvételi programmal. Eladni alkarnak ilyen vagyonrészeket, többek között a munkavállalóknak. Ezt hitelkonstrukcióban kívánják megoldani, ami komoly veszélyt jelent, hiszen a törlesztések miatt év közben béremelés nem történhet. Ennek a pénzbeni értéke ugyanis nem a vállalathoz folyik be, hanem a költségvetésbe, így nem éri el azt a célt, amit szolgálnia kellene, vagyis, hogy a munkahelyeket rendbe hozhassák. Elsőként léptünk fel azzal az igénnyel, hogy a munkavállalókat juttassák tulajdonhoz, hiszen csak így nyújthatnak többletteljesítményt. Semmilyen izmus sem irthatja ki ugyanis az emberekből a birtoklási, a tulajdonlási vágyat. Ha az igazgatótól kezdve a portásig mindenki öszszefog, akkor képesek megmenteni egy csődbe vitt céget. Több helyen bebizonyosodott már, hogy ezzel a szemlélettel igenis megmenthetők a vesztésre ítélt üzemek.- Miként vélekednek önök, mint szakszervezeti munkásszövetség, az oktatásügyről?- Nem tartjuk helyénvalónak azt a szlogent, hogy a támogatásokat meg kell szüntetni. Átestünk a ló túlsó oldalára. Ma válogatás nélkül minden szubvenciót megszüntetünk, így a felsőoktatásét, a kultúráét és a művészetét is. Egy munkásszövetségtől talán senki sem várná, de véleményünk szerint az oktatásügynek prioritást kell kapnia az állami költségvetésben. Ezt a kérdést nem szabad függővé tenni a gazdaság mindenkori állapotától, legyen az bármilyen rossz is. Hiszen az, hogy milyen lesz a gazdaság helyzete öt-tíz év múlva, azon múlik: rendel-
