Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)
1992-03-09 / 8217. szám
Világgazdaság, 1992.febr. 27 • Spekulánsok eldorádója HOL PARKOLNAK A FORRÓ PÉNZEK? Magyarország az 1991-ben folytatott - a közgazdász-szakzsargon jól csengő elnevezését használva - “reáleffektivfelértékelő” árfolyampolitikájával a mozgékony, mindig nagyobb hasznot kereső spekulánstőke egyik vadászterületévé vált. A hazai és külföldi pénzügyi spekulánsok hamar felismerték, hogy a centralizált devizagazdálkodás “fénykorából” örökölt leértékelési gyakorlat (amely évente egy-két alkalommal nagyobb lépésekben igazította hozzá a forint árfolyamát a bel- és a külföldi inflációs ráták eltéréséhez) óriási üzleti lehetőségeket kínál. Hogy milyeneket, erről beszélgettünk Antal László közgazdásszal, a Kopint-Datorg Rt. igazgatójával. .-A pénztőke térségek közötti áramlásának sajátos formája a forró pénzek vándorlása. Ezek a spekulatív jellegű, mozgékony tőkék nagyon határozottan oda tartanak, ahol a legkedvezőbb kamatfeltételeket kínálják. Főjellemzőjük, hogy érzékenyen reagálnak mindenfajta kamat-láb- í változásra és soha nem kötelezik el magukat hosszabb távra egyetlen ország mellett sem, ellentétben például a szakmai befektetőkkel Számszerüsíthető-e, hogy az ideérkező pénztőkének mekkora részéttehetik ki a forró pénzek ? Egyáltalán milyen lehetőségek adódhatnak nálunk a kamat-, illetve árfolyamspekulánsoknak?- A pénztőke nincs olyan címkével ellátva, amelyre rá lenne írva, hogy vajon tartósan vagy csak bizonytalan ideig akar az országban maradni. Megfelelő módszerek híján a forró pénzek arányát még közelítőleg is nagyon nehéz számszerűsíteni. Amit biztosan tudunk, hogy a Magyarországra érkezett viszonzatlan átutalások összege idén meghaladja a 800 millió dollárt. Ez olyan pénzmozgás, amellyel kapcsolatban nem világos, milyen kötelezettség vagy árumozgás áll vele szem- | ben. A 800 millió dollár egy | része biztosan forró pénz. A [ Magyar Nemzeti Bank árfolyamptolitikájának köszönhetően a 30-34 százalék körüli belföldi forintkamatok jóval magasabbak, mint a devizakamatok (7-8 százalék) plusz a forint leértékeléséhez kapcsolódó 15 százalékos várakozások összege; tetemes diszparitás létezik tehát a deviza-, illetve a forintkamatok között a forint javára. Tiszta konvertibilitás esetén már 2-3 százalékos kamateltérések is “őrült" pénzeket mozgatnak meg, 200- 300 millió dollárral például már hatalmas összegeket lehet kockázatmentesen keresni.- Önmagában a spekulatív tőke jelenléte előnyös az országnak, vagy nem ? Milyen hasznok származhatnának abból, ha továbbra is fennmaradna egy jelentős diszparitás ?- A hátrányok, illetve előnyök számszerűsítésének .sajnos nincs egyértelmű mércéje. Tény, hogy a magasabb forintkamatlábak hirtelen beszippanthatnak egy jelentősebt mennyiségű tőkét, s ez kritikus helyzetben kedvező hatású lehet, például, ha tartósan deficites a fizetési mérleg. De i válaszomat szándékosan óva tosan fogalmaztam meg. Véle ményem szerint ugyanis «g) széleskörű konvertibilítá: életbe léptetése után egysze rűen nem tartható fenn egy ko molyabb nagyságú kamatdisz paritás.- A múlt érig évente egy-ké alkalommal lökésszerűen vég rehajtott leértékelési politiki nagy spekulációkra adott le hetőséget a gazdálkodóknak Rávilágítana ezeknek a ha táridős ügyleteknek a tar talmára?- Itt egyszerűen arról van szc hogy a határidős devizaügy leteknél' azt is számftásb veszik, mekkora a forintkama mert különben nem is jöhei- A konvertibilitás bejelentését szerintem meg kell előznie egy korlátozott devizapiac létrehozásának, ahol a devizaárfolyamok a jegybank, a kereskedelmi bankok és esetleg a brókercégek egymás közti kereskedésével alakulnának ki. Persze tiszta lebegtetésről egyelőre szó sincs, akkor ugyanis könnyen belekényszerülhetnénk egy nagy leértékelésbe és az azt követő lökésszerű inflációba. A korlátozott lebegtetés esetén az MNB meghatározna egy középárfolyamot, és ehhez képest mindkét irányba megengedne egy előre meghatározott, mondjuk 10 százalékos eltérést. Ha a jegybank által kijelölt sávból az árfolyamok ki akarnának lépni, akkor az alsó, illetve a felső határpontokon a jegybank devizavétellel vagy -eladással beavatkozna a megcélzott árfolyam védelmében. Az intervenciós pontok közelében az árfolyam, mintegy önszabályozójelleggel, mar magától is a középárfolyam irányába haladna, mert a spekulánsok előre tudnák, hogy a devizaárak a határpontokat úgysem léphetik át, ezért olyan irányba már nem érdemes tovább spekulálni. A korlátozott lebegtetés ugyan nem teljesen rugalmas, de ha nagyon nagy leértékelési nyomás nehezedne az árfolyamokra, a jegybanknak még mindig ott a lehetősége a középárfolyam megváltoztatására. Véleményem szerint ez elviselhetőbb játékszabály lenne, mint a jelenlegi - a gazdaságnak jelentős károkat okozó - gyakorlat, hogy egy ideig reálértékben felértékelünk, majd, amikor már baj van, vagy valaki ideges lesz, nyilatkozik két miniszter, s előbbutóbb sor kerül a leértékelésre, amit mindenki előre ki tud számítani. Ha például leértékelésre számítanak a vállalatok, akkor az importszállításokat hirtelen felgyorsítják, a kivitelt lelassítják, a követelések behajtását későbbre halasztják, s így jelentős árfolyamnyereségre tesznek szert. Sülé László nének létre ilyen típusú ügyletek. A probléma ott van, hogy a határidős devizák piacát nem az érdekelt résztvevők kereslete és kínálata irányítja, hanem a Magyar Nemzeti Bank által diktált árfolyamok. A jegybank pedig úgy számol: ha valaki forintban tartja a pénzét és később veszi promt árfolyamon a dollárt, akkor annak elvileg ugyanannyi “zöldhasút" kell kapnia, mintha a megfelelő határidős árfolyamon vásárolna. A diszparitást tehát valahogy az MNB-nek be kel! kalkulálnia. Ebben az - egyetlen oldalról - szabályozott szituációban viszont világos, hogy leértékelés után mindenképpen határidős ügyletre vásárolok és nem veszem meg azonnal a szükséges devizát. Azilyen jellegű üzleteken csak a jegybank veszíthet, mert a mostani árfolyampolitika mellett a spekulációnak minimális a kockázata. Tulajdonképpen a jegy- bank - némi pótlólagos tőkéért cserébe - elkerülhetetlen veszteséget vállal. Ezért az MNB előbb vagy utóbb rákényszerül arra, hfcgy - a jelenlegi gyakorlatot megváltoztatva - a forint iránti keresletet a kamatok változtatásával szabályozza; ha például nőnek a forintkamatok, akkor a kereslet is élénkül a hazai valuta iránt.- A helyzet komolyságát jelezte azMSB-nek az a lépése, amikor múlt év novemberében a forint leértékelésé vei egyidejűleg - elvágva a kockázatmentes spekulációs lehetőségek egy részét - felfüggesztette a határidős devizaárfolyamok jegyzését. Ön szerint milyen új módszer válthatja fel a már jó ideje korszerűtlenné vált gyakorlatot?
