Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)

1992-02-12 / 8201. szám

» HVG, 1992.febr.8. Ír 1o Gróf Szabadelv a liberalizmusról A hét végi Fidesz-kongresszusra - néhány órára - Magyaror­szágra jön Otto Graf Lambsdorff, a német Szabad Demokrata Párt (FÖP) és a Liberális Intemadonálé (U) elnöke, aki egy müncheni biztonságpolitikai konferenciát szakít félbe a libera­lizmus ifjú magyar képviselői kedvéért. Graf Lambsdorffot bonni irodájában hívtuk fel HVG: Kelet-Európábán manapság különböző jelzős szerke­zetekben használják a liberalizmus fogalmát. így például be­szélnek nemzed liberalizmusról, szociális liberalizmusról, al­ternatív liberalizmusróL Léteznek egyáltalán ilyenek? O. G. L: Alapvetően nem léteznek, bár természetesen a libe­ralizmus a mindennapi politikai munká­ban sokféleképpen megjelenik. Kelet-Eu- ! répában, ahol sok országban nincsenek liberális tradíciók, most egy olyan kere- ! sési és fejlődési folyamatnak vagyunk ta­núi, amely még messze nincs lezárva. Ez a liberális csoportok - vagy ahol már van­nak, a liberális pártok - tartalmi és for­mai jegyeire egyarán t vonatkozik. HVG: Ezek szerint inkább valami kelet­európai liberalizmus létezik? 0. G. L: Ezt nem hiszem, s nem is tu­dom elképzelni, mi lehetne ennek a lé­nyege - ami nem záija ki, hogy a térség li­berális pártjai égy sajátos, a helyi körül­ményeknek megfelelő alapállásból politi­záljanak. E körülmények pedig igen vál­tozók, nézzék például Németországot, a keled és a nyugad országrész közötti kü­lönbséget. HVG: Úgy tűnik, hogy Kelet-Európá­bán a politikaiközéleti viszonyok nem­igen kedveznek a liberalizmus fejlődésé­nek. Napjainkban errefelé sokkal jobban tenyészik a nacionalizmus és a populiz­­mus, mint a szabadelvű gondolkodás. Er­ről mi a véleménye? 0. G. L: Kelet-Európa országaiban - beleértve a volt Szovjetuniót, a mai Füg­getlen Államok Közösségét is - a naciona­lizmus meglepő és sajnálatos újjáéledését figyelhetjük meg annak az évszázadnak a végén, amelyikben a nacionalizmus már i nagyon sok kán okozott. De hát a dikta- j túrák a nacionalizmust nem tudták fel- j dolgozni, így legyőzni sem, hanem csak elnyomták - márpedig elnyomással egyetlen problémát sem lehet megöl- i dani. Nos, a liberálisoknak fel kell lépni- i ük a friss nacionalizmus ellen is, s ezt i meg is teszik. i HVG: Ez aligha könnyű feladat - elég ha csak arra utalunk, amit Konrád György mondott a minap, miszerint Magyarországon sokan a liberalizmust a bolsevizmussal azonosítják. Mire gondol, ha ilyesmiről hall? O. G. L: Azt éppen nem mondanám, hogy hozzá vagyok szokva az ilyen megnyilvánulásokhoz, de esetenként azért itt mifelénk is előfordul, hogy a kommunizmus legyőzése után a liberalizmust állítják be legnagyobb veszélyként. Ez természe­tesen ostobaság. Ezzel szemben, úgy gondolom, az az igazság, hogy azok az erők. amelyek a térség szerencsére nagyrészt bé­kés átmenetét mozgásba hozták, éppen a liberális elvek alapján képzelték el a szabadságot, a piacgazdaságot, a demokráciát, a jogállamiságot. Közép- és Kelet-Európábán tehát éppenséggel teret nyertek a liberális eszmék. A liberális politikusoknak és a liberális pártoknak most az a feladatuk, hogy ezt a tényt vilá­gossá tegyék, s ebből kiindulva dolgozzanak ki olyan progra­mokat, amelyekkel megoldhatók a térség problémái. HVG: Önnek bizonyára igaza van, de mégiscsak az a helyzet, hogy ezen a környéken ma sokkal nagyobb „kereslet" mutatko­zik - még a közvéleményben is - a tekintélyelvű politikára, mint holmi liberalizmusra. Az emberek megszokták, hogy ural­kodnak felettük, s ez nem kedvező táptalaj a szabadelvűség fej­lődéséhez. O. G. L: Sajnos, ez így van, de éppen ez ellen kell a liberális poli­tikának fellépnie, ez ellen kell a li­berális politikusoknak érvelniük - de semmiképp nem szabad az ilyen beállítottságot felülről kriti­zálni, lenézni. Hiszen nem csoda, ha negyven év diktatórikus-autori­­ter rendszerei után, amelyekben az egyén felelőssége nem létezett, kezdeményezése pedig kifejezet­ten nemkívánatos volt, az embe­rek nem tudnak egyik pillanatról a másikra olyan fesztelenül mo­zogni a demokráciában, mint ott, • ahol ennek már évtizedes-évszáza­dos hagyományai vannak. Tül egy­szerű lenne, ha ezért csak az em­bereket hibáztatnánk. A liberáli­soknak most az a dolguk, hogy megértessék: a visszanyert szemé­lyes szabadságot nemcsak a kom­munizmus, hanem egy más típusú autoriter rendszer is-veszélyeztet­heti, más diktatúrák ismét elrabol­hatják. HVG: Nehéz dolguk lesz... O. G. L: A, tudja, a liberaliz­musnak éppen az a lényege, hogy naponta megfeleljünk a kihívá­soknak, naponta kiálljunk meg­győződésünkért; semmit ne fo­gadjunk el magától értetődőnek, mindig tegyük fel a kérdéseinket, és mindig kételkedjünk - még magunkban is. HVG: Ón részt vesz a Fidesz kongresszusán Pécsett. Ezen napi­rendre kerül a Fidesz belépési szándéka a Liberális Internado­­náléba. Mi erről a véleménye?- Nem jelent-e akadályt az, hogy a Fidesz felvételi korhatárt szab saját pártján belül? O. G. L: A Liberális Internacionálé - s ezt el fogom mon­dani a kongresszuson is - örül a Fidesz felvételi kérelmének, s remélem, hogy a belépési szándékot a kongresszus meg fogja erősíteni Ami a 35 éves korhatárt illeti, ez semmiképpen nem jelent akadályt, s kifejezetten örülök annak, hogy a Fidesz a maga fiatalos lendületével és életszerűségével bizonyítja, hogy v a liberalizmust igenis lehet sikeresen képviselni Magyaror­szágon. •

Next

/
Thumbnails
Contents