Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-28 / 8211. szám
Népszabadság, 1992.febr.25 11 összevonásnak az értelme, hogy legyen egy rivális állami szervezet, amely szintén privatizációval foglalkozik az AVÜ mellett. Ez a versenyhelyzet akár még inspiráló is lehetne, ha nem lenne túlságosan válogatott az a vállalati kör, amely az AT Rt.hez fog kerülni. Ezek jövedelmezősége ugyanis kimagaslóan jobb, mint a maradék vállalatoké. Az rt. forma azt is lehetővé teszi, hogy a vállalatok „feljavításával” kísérletezzen a holding, s ehhez még hiteleket is felvehet. Ha ez a tevékenység válik dominánssá a cégben, akkor valóban nem annyira egy másik vagyonügynökséget kell benne látnunk, mint inkább egy kívülről ellenőrizhetetlen pénzátcsoportosííó állami hivatalt. Az AT Rt.-hez kerülő vállalatok vezetői feletti -személyzeti tipusú ellenőrzés lehetősége ehhez képest csupán egy járulékos előny (a kormány számára), hiszen azt az ÁVÜ-n keresztül is lehetett volna gyakorolni. Hatalmi játék Mennyiben adódnak más következtetések abból, ha az előállt helyzetet nem azzal magyarázzuk, hogy az MDF-kormány irányt vett a privatizáció leállítása felé és minden erejével a saját klientúrájának a kiépítésén ügyködik, hanem inkább egy sokszereplős hatalmi játék egyik fázisa nyomán előállt intézményi konstellációnak tekintjük a jelenlegi helyzetet, amelyben ugyan fennáll az említett veszély is, de más kimenetel is lehetséges? Igaz, hogy az AT Rt.-ben koncentrálni tervezett vagyontömeg üzleti értéken számítva becslések szerint meghaladhatja az állam vállalati formákban működő vagyonának 40%-át is, mégsem biztos, hogy önmagában tragédia, ha ezt a vagyontömeget ez a kormány alapvetően nem kívánja privatizálni. Az elkövetkezendő két évre elég tennivalót ad a többi állami vállalat privatizációja, a választások után pedig egy új kormány új stratégiát alakíthat ki. A kinevezésekkel kapcsolatban is az a helyzet, hogy AT Rt. nélkül is lenne lehetősége a kormánynak személyzeti megfontolásait érvényesíteni az állami szektorban. A megoldás nyilván csak az állami szektor részarányának a csökkentése lehet, reméljük hogy el tudjuk kerülni az osztrák modell kialakulását, amikor a nagy pártok híveinek paritásos kinevezései magát az állami holdingot tartósították. Jó lenne, ha az ellenzéknek sikerülne az AT Rt. pénzügyi tranzakcióinak ellenőrizhetővé tételére vonatkozó garanciákat beépíttetnie a törvénybe (pl., hogy az Állami Számvevőszék ellenőrizhesse működését). A kényszertársaságositás sem biztos, hogy önmagában probléma, hiszen elvileg a menedzserek az átalakulás után is játszhatják vállalati szinten a privatizációs ügynök szerepét. Ennek kapcsán pedig nem az ÁVÜ-től keü félni. Az ÁVÜ feladata a privatizáció, munkatársai ennek lebonyolításához értenek, s számukra kifejezetten hasznos az, ha vállalati szinten vannak partnereik, akikkel együttműködhetnek. Itt inkább az az aggasztó, ha az ágazati minisztériumok befolyása erősödik az egyes ügyletekre vonatkozóan. „Iparpolitikai szempontok” érvényesítésének és „ágazati átstrukturáló holdingok" létrehozásának leple alatt ugyanis valóban újra megerősödhet a vállalatok minisztériumi irányítása. Urban László az ÁVÜ felügyelő bizottságának tagja (Fidesz)
