Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-11 / 8200. szám
168 Óra, 1992.febr.4 Elkötelezett hiányérzet/;^ I- Ha tehál jól értem, az állampolgároknak nem a politikai rendszerváltással van igazából bajuk, hanem a kialakult vagy kialakulófélben lévő intézményrendszerrel, illetve a mai politikai elitet képező konkrét politikusi garnitúrával. G. F.: Sót úgy vélem, a kutatás ebbő! a szempontból egyértelműen azt mutatja, hogy az állampolgárok túlnyomó többsége nagyon is elkötelezett a demokratikus rendszerváltozás és értékek mellett. Ezt támasztja alá például egy olyan adatsor is. hogy amig az állampolgárok 78 százalékban kedvezőbben ítélik meg az elmúlt négy-öt evet. mint a jelenlegi viszonyokat, addig arra a kérdésre, hogy nem lenne-e akkor célszerűbb egy szocialisztikus útra térni, ugyanilyen arányban, tehát 70 százalékon felül, azt válaszolják: semmiképpen sem. Tehát nem az ország demokratikus átalakulását, nem a többpártrendszert, nem is a tulajdonviszonyok gyökeres átalakítását uta- I sitjak el. hanem a demokrácia teljesítményével van problémájuk. És ez nem is annyira pártfüggvv Nem arról van szó. hogy csak a koalíciós pariok tevékenységét ítélik meg kedvezőtlenül: az egész pártrendszerről rendkívül negativ vélemény úk van. Nem magáról a többpártrendszerről, hanem a magyarországi többpártrendszer működésének a mostani eredményeiről, illetve eredmény teienségéröl. Úgy tapasztalják, hogy tulajdonkeppen rnnesen kapcsolat az ország irányítású és az emberek mai problémái között. A bajok nagyságát, mélységét jelzi, hogy szakadékszerű különbség, elválás kezd kialakulni a fent es a lent az általuk nagyon jó helyzetben lévőnek vélt és tulajdonképpen a változások ny erteseiként feltűnő politikusok és a közember társadalmi magatartása és léthelyzete - között. I- E szerint a vizsgálat szerint hogyan vélekednek az állampolgárok arról, hogy mennyire élünk jogállamban? Ugye a rendszerváltás előtt az egyik legfontosabb célkitűzés az volt. mennyire nyitott ez a társadalom, mennyire biztosit esélyeket a különböző társadalmi csoportoknak? S. J.: Tanulságos az. hogy mig két évvel ezelőtt a vallás vagy a régiók szerepe nagyon erős voit abban, hogy milyen pártokat preferálnak az emberek, mosF azt látjuk, hogy megjelennek a gazdasági törésvonalaié az emberek politikai véleményének alakításában. Méghozzá markánsan. Azok. akik úgy érnie, hogy a piacon vesztesek lesznek, azok. akik jobban ki vannak téve a munkanélküliség veszélyének, nagyobb mértékben elégedetlenek a rendszerrel, alrendszer teljesítményével. a rendszer politikusaival. Ezzel egy tűdben egy másik folyamat is tapasztalható: míg korábban erős volt a bizalom a politika nagy intézményeiben. tehát a parlamentben, egyházban, a tömegkommunikációban, addig az utóbbi időszakban az állampolgárok egyre inkább az egyéni életstratégiájukat erősítik. Megkérdezték "tőlük például, kiben bíznak a leginkább. A legmagasabb kategória az lett: önmagámban, a családomban. a szomszédaimban. .Azt látjuk, hogy ahogy fokozódik az onkizsakmányolas. szorosabbá válnak a családi-rokonsagi kapcsolatok. .Akár azért, hogy pénzt kérjenek kölcsön, akar hogy munkát keressenek, akár hogy a kapcsolatok révén valamilyen protekcióhoz, előnyhöz jussanak. G. F.: De nemcsak erről van szó. hanem arról is. hogy az állampolgárt értékítélet messze eltér attól, amit a politikusok ugyanerről gondolnak. És itt van a nagy probléma. Ez egy megéneshjuny: a társadalmi közvélekedés es a politika sok tekintetben tulajdonkeppen keresztezi egymást. 1- Ezt a párbeszedhiányt lehet értelmezni szakadásnak? G. F.: Úgy lehet fölfogni. Csak néhány adatot említek. Amikor megkérdezzük, mennyire bízik meg az állampolgár olyan intézményekben, mint a kormány, a bizalmatlanságát fejezte ki 70 százalék. A pártokkal szemben bizalmatlan volt 84 százalék, a szakszervezetekkel szemben 77. az Országgyűléssel szemben 68 százalék. Ezek mind olyan számok, amelyek azt mutatják, hogy az állampolgár nem bízik igazán a demokrácia legfontosabb intézményeiben, és ennek a fordítottja volt érvényes talán még két évvel ezelőtt is. Tehát itt egy fordulat állt be. Es ezt kell megérteni, hogy ez a fordulat nem véletlenül következett be. Nem egyszerűen azért, men a túlzott várakozások eleve nem teljesülhettek. Az állampolgárok úgy gondolják, hogy az ö sajátos létproblémájuk, élethelyzetük, réteghelyzetük feszültségei nem foglalkoztatják kellőképpen a politikacsinalokat és a kormányzást. Ebből - ha ez így megy - nagyon nagy bajok lehetnek. Mert nem egyszerűen olyan tüneteket produkál egymás után a társadalom, hogy nem mennek el szavazni és választani az emberek, hanem például megjelenik - egy provokativ típusú kérdésre - az a válasz. hogy ennél a helyzetnél már az is jobb ienne. ha rendet csinálna valaki. Ezt 60 százalék fölött mondják. S. J.: Az állampolgár és a politika viszonyát vizsgálva ugyanis egy provokativ kérdést tettünk föl az állampolgároknak. Nevezetesen azt. egyetért-e az alábbi kijelentésekkel: ...Az egyszerű emberek mindig ki vannak zárva a hatalomból." .Az emberek 75 százaléka nyilatkozta most azt. hogy: egyetért. Másfél évvel ezelőtt csak 50 százalék vélekedett így. Tehat 25 százalékos emelkedés van. ami számottevő.
