Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-11 / 8200. szám
Magyar Hírlap, 1992.febr.7. <■ Q}f önállóan, saját gazdaságukbajjkívánják hasznosítani, vagy azt földbérleten továbbra is a már átalakult, új típusú szövetkezetekben hagyják. A meg állami tulajdonban maradt földterületek — ha maradnak a kárpótlási törvény után — egyéb vagyontárgyaikkal együttesen, piaci áron. privatizálásra kerülnek. Itt szeretném ismételten kihangsúlyozni: a kárpótlási törvény végrehajtásának következményeként azzal számolunk, hogy a földtulajdon és a földhasználat jelentősen elkülönül. A föld tulajdoni struktúrájára a sok kisbirtok lesz a jellemző. Korszerű, versenyképes termelést ilyen birtokméretekben tartósan nem lehet folytatni véleményein szerint, és erre, több okból, az agrártársadalomban sincs igény. A termelőszövetkezetek és az állami mezőgazdasági vállalatok felbomlásával — az elmondottak miatt — a közeljövőben ésszerűen nem számolhatunk. Nem valószínű az sem, hogy a mostani termelőszövetkezetek helyét Magyarországon egy nyugati, például osztrák birtokstruktúra váltja fel. Ezért — szerintem — realitása inkább a nagyüzemi termelés előnyeit is megőrző, de a magántulajdonon alapuló új szövetkezetek és különböző társas vállalkozások létrejötte. Reményeim szerint ezeket az. új típusú vállalkozásokat a több mint 60 ezer főt képviselő, magasan kvalifikált agrárcrtclmiscgből, a tulajdonosok állal kiválasztott, jól képzett menedzserek fogják irányítani. — Mi a helyzet az élelmiszeripar privatizációját illetően? — Az. élelmiszer-gazdaságban, a tulajdonviszonyok átalakítása során megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítunk az élelmiszer-ipari vállalatok privatizációjának. A tárca szeretné elérni, hogy az élelmiszeriparban minél előbb megvalósuljon a tulajdonosváltás, a piac igényeinek megfelelő technológiai és műszaki színvonalú, nemzetközileg is versenyképes gazdasági szervezetek jöjjenek létre. Az élelmiszer-ipari vállalatok közül egyet sem kívánunk állami tulajdonban megtartani — a fokozatosság elvét betartva —. kivételt csupán a kutatóbázisok képeznek. Az élelmiszeripar privatizációja során — elsősorban a hazai tőkeszegénység miatt — nélkülözhetetlen a külföldi tőke megjelenése és aktív részvétele. Ebből következően azzal kell számolnunk, hogy a privatizálásra kerülő gazdasági egysegek többsége vegyes vállalati formában fog működni. A külföldi tőkebefektetők közül azok vásárlási szándékát részesítjük előnyben, akik magyarországi fejlesztésének nemzetközi piaci háttere biztosított, olyan működötöké bevonását ígérik, amelyek eredményeként a magasabb feldolgozottsági fokú termékek jövedelmező gyártása is megvalósul. Nem utolsósorban a pi^ci szemléletű gazdálkodási ismereteket is elterjesztik a magyar élelmiszer-termelésben. — Melyek az elmúlt másfél év privatizációjának eredményei? — Ahogy az várható volt, az általunk támasztott követelményeknek a nagy tőkeerejű, kiterjedt piaci kapcsolatokkal rendelkező, multinacionális cégek tudtak és tudnak a legteljesebb mértékben eleget tenni. Az. élelmiszeriparban, a privatizáció eddigi eredményeit értékelve, a differenciáltság a jellemző. A cukoriparban, az édesiparban és a dohányiparban az eredményeket kielégítőnek minősítjük. Az édesiparban például 97 százalékos külföldi tulajdonba került (NESTLE) a Szerencsi Csokoládégyár. A cukoriparban kilenc gyárban szereztek 30 százalékos részesedést a Tate Lyle, a Beginn Say és az Agrana cégek. . A Pécsi Dohánygyárban egy angol cég szerzett részesedést a vagyonügynökség jóváhagyásával, az Egri Dohánygyárat a Philip Morris vásárolja meg. Az. egyéb élelmiszer-ipari ágazatokat tekintve az eddigi előkészítő munka várhatóan további vegyesvállalatok alapítását eredményezi, de mindenképpen indokoltnak tartja a tárca e folyamat gyorsítását. Pogány Sára
