Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)

1992-02-18 / 8204. szám

Az örök Isten szóla magyarul... Nem tudhatom, hogy a Magyar Rádió vezetői, a műsorszerkezet felelősei kedve­­lik-e a hegyi túrákat. Mell ha igen, akkor szívesen elhívnám őket kirándulásra a székely havasokba. Eldugott falucskákba, hegyi tafjy^kra, gsztenákra. Ritkább ott fenn, a Hargitán a levegő és ritkább a la­kosság is. Havasi „remeték”, akik fadön­tők, fuvarosok, pásztorok, nemritkán csakönmagukkal társaloghatnak nagy magányosságukban. De azért, úgy mond­ják, még sincsenek egyedül, olt fenn, a magasságokban közelebb érzik magukat Istenhez. Szólnak hozzá és ő válaszol nekik, tár­salognak a njindenség urával. Nyugtató párbeszéd, átrííelegil testet-lelket. Álljunk csak meg egy pillanatra a pász­torkunyhó előtt. Halkan lépkedjünk, ne zavarjuk a bentiek beszélgetését. Az öreg pásztor társalog valakivel. Pedig a bojtár­gyerek azt'mondta, hogy nincs nálá senki idegen. Nem is idegen szól. Rádió hangja. A pásztorkodás mostanság a Székelyföl­dön elképzelhetetlen rádiókészülék nél­kül. Van olyan „megszállott” juhász, aki karján viszi, fejéskor is a közelében tartja, hadd szóljon csak, odafigyel ő a szavára, amikor érdemes. — És mikor érdemes? — íyiipta az Isten is magyarul szól hoz­zám, onnan fentről, a magasságokból . .. , Senjd ngm készjtett felmérést a székely havasok, vagy éppen a völgybeli telepek, az erdélyi magyar otthonok rádióhallga­tóiról. Mit hallgatnak szívesebben, mit nem rmjlsisztanának el soha. Gyaloglása­im tapáázfalatnira kell hagyatkoznom ma­gamnak is. Egy bizonyos: az igehirdetés, a mise, az istentisztelet így, az éter hullá­mainak közvetítésével, az erdélyi magyar mindennapok valósága és reménysége lett. Egy időben, mikor a budapesti adók még szűkén mérték az egyházi műsoro­kat, az erdélyi magyarok a Szabad Európa Rádió hullámhosszára szoktak rá. Katoli­kus, református papok, igehirdetők két­millió ember személyes ismerőseivé vál­tak. Hangjuk színéről megismertük őket, Károly atyát meg Juhász Lászlót, vala­­mennyiüket. Évtizedeken át a Szabad Eu­rópa Rádió által szólalt meg az Isten ma­gyarul Erdély tájain. Örök tisztelet és elismerés érte! Jött a' nagy változás, immár a Magyar Rádió is küldte az éteren át az ige üzene­tét, a biztatást, bátorítást. Ezt is érdemes lenne felmérni: milyen műsorszámok a legnépszerűbbek a Kossuth Rádió adásai­ból az erdélyi magyarság körében? A val­lási jellegű műsorok az első helyen szere­pelnének. De tessék, lépjenek be a juhászkunyhó­ba. Kérdezzük meg a gazdát. Hiába kérdeznők. A középhullámon nincs többé egyházi adás. Száműzték az URH sávjára. Állítólag ott tisztább a vétel. Lehet. De Erdélyben nem hallatszik az URH tisztább és szebb adása. Erdélyben többé nem szól Budapestről magyarul az Isten. Kísérteties a párhuzam, de nem hallgat­hatom el. Annak idején Ceau§escu és dik­tatúrája elsőnek az egyházakra tört, őket akarta elszakítani a magyarságtól, hogy aztán egyiket is, másikai is sorra megsem­misíthesse. Közösen olyan erőt képvisel­tek, amellyel nem bírt volna. Egy évtized­del ezelőtt a helyi diktáloroeskák az olyan készülékeket vadászták, amelyeken a rö­vidhullámot is fogni lehetett. A művelődé- .y si otthonokban le is pecsételték ezt a hul­lámsávot. „Ártalmas propagandát terjeszt a Szabad Európa Rádió, megzavarja a ke-,, délyeket,” Bizalmasan hozzátették ezek a; helyi potentátok: nincs nekik elég bajuk a»*** helybéli plébánossal, még Münchenből is jöjjön a prédikáció! Abban az időben a pásztorkunyhókban titokban kezdték hallgatni a rádiót. Jött egy olyan fordulat is, amikor Ceau$escu a romániai magyar tévéadáso­kat tiltotta be, és a bukaresti rádiót is csu­pán napi egy órán át engedte megszólalni magyarul. Most lett igazán becsülete a Kossuth Rádiónak, a Szabad Európának. Ki figyelt arra, hogy feleselnek egymás­sal? Az erdélyi magyarság számára az anyanyelvet, a magyar kultúrát, a magyar reménykedést jelentették. Közösen. Ne lépjünk be, jóuraim, a székely pász­torkunyhóba. Mert az öreg bács — a főju­hász — megkérdezi: miért szakították meg ismét azt a láthatatlan szálat, amely egybefűzte magyart a magyarral, embert az Istennel, a maga nyelvén és hagyomá­nyai szerint? Hiszen Ceaugescu halott, ha a szellemét élesztgetik is Bukarest új urai. De Budapesten, ott is? Most, amikor már , — állítólag — szellemében megint egy lett a nemzet? Éppen most? Ki tudna az öreg pásztornak válaszolni, de úgy, hogy azért el is higgye? Beké György Üj Ember, 1992.febr.16.

Next

/
Thumbnails
Contents