Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-18 / 8204. szám
Pesti Hírlap, 1992.febr.12. 21 GERGÁTZ ELEMÉR MINISZTER A MEZŐGAZDASÁG JÖVŐJÉRŐL Gazdálkodni tudni kell rAkos József — Miként zárta az 1991-es esztendőt a magyar mezőgazdasági — kérdeztem bevezetőként Gergátz Elemér minisztertől, aki a rendszerváltás óta immár a második ebben a funkcióban. —Az eredményesség megítélése elég kétes. Ha az összteljesítményt nézzük, akkor a termelési volumen egyszázalékos növekedése kellemes meglepetés, hiszen az ipar ettől jelentősebb mértékben esett vissza. Ezzel párhuzamosan a nemzetgazdaság asztalát az igényeknek megfelelően láttuk el. Megtermeltük a szükséges élelmiszert, ilyen minőségi és mennyiségi választék egyetlen valamikori szocialista országban sem volt. Az export az első félévben még szinte kétségbeesésre adott okot, hiszen jelentős felvásárlóink, mint az NDK és a Szovjetunió szűntek meg. Erőteljes gazdasági diplomácia kellett ahhoz, hogy az agrárexport csúcsteljesítményt — közélíjmllliárddöllárt-2-éijen el. “ • • APADÓ PÉNZTÁRCÁK —A belpiaci valóság viszont a kereslet erőteljes visszaesését jelzi. — Ez is érzékenyen érintette a hazai mezőgazdaságot, annak ellenére, hogy nőtt a kivitel. Tény, hogy a fogyasztói árak emelkedése miatt csökkent a vásárlókedv, azonban nekünk ez ügyben nincs semmiféle lelkiismeretfurdalásunk. Huszonnégy százalékos volt a fogyasztói áremelkedés az élelmiszereknél, miközben a nemzetgazdasági szint harminchat százalékos. — Ez ügyben néhányon c fogyasztói szokások változását hozzák fel indokként. — Nem a szokások, a fogyasztói pénztárcák változtak meg. Az iparcikkek, szolgáltatások ára olyan mértékben emelkedett, hogy a lakosság bizonyos rétegeinek nem Jut minőségi élelmiszerre,, A mezőgazdasági termelői árak fél százalékkal csökkentek — erről Bokán hajlamosak meg, feledkezni —, miközben minden költség nőtt. Nem könyvelt el egyetlen gazdaság sem extraprofitot. Vegyük csak a — mostanában nem túl hízelgő stílusban emlegetett — tejgazdaságokat. Az egész évi nyereségük — országos szinten — nem érte el a nyolcszáz millió forintot. VÁLTOZÓ GAZDASÁGOK — Az idén nyolcvanhárom állami gazdaságot vontak kormányzati felügyelet alá. Mekkora hányaduk marad állami tulajdonban, s milyen mértékben részesednek majd a teljes mezőgazdasági termelésből ? — A privatizáció a teljes agrárstruktúra átalakításában kevésbé fontos. Lényegesebb a szövetkezetek átalakulása. Teljesen mások lesznek, s nagyságrendben is komolyabb erőt képviselnek, ók súlyosabb anyagi gondokkal is küzdenek, hiszen közel harmaduk lesz veszteséges. Az állami gazdaságok privatizálását éppen emiatt körültekintőbben kell végrehajtani. Nem szeretnénk megengedni az állami vagyon elherdálását, a gazdálkodás változásának lassítását, de túlzott gyorsítását sem. Az állam közel húsz gazdaságban szeretné megtartani a majoritást, vagyis a többségi tulajdonarányt. A maradék többségében jelentős állami részarány lenne, míg lesz olyan is, amelyet fel kell számolni. Részben azért, mert nincs pénz a további támogatásra, részben, mert hosszú ideje veszteségesen működnek, s remény sincs a felemelkedésre. Csökkenni fog az állami gazdaságokban művelt földterület is, hiszen a kárpótlási törvény rendelkezései alapján innen is kell földalapot biztosítani. Magsmi abban bízom, hogy az ‘bgykori** ’éllámi ü gazdaságok földjén megjelennek m^jd azok az agrárszakemberek, akik tulajdonosokként — et-’ tői a szemlélettől vezetve — ■ akarnak gazdálkodni. —' Az állami gazdaságok vezetői viszont arra panaszkodnak, hogy nem jutnak megfelelő információhoz sem a belföldi, die ami ettől lényegesebb, a külső piaci lehetőségekről. Az idei őszön például jelentős veszteséget „sikerült termelni“ az almatermelőknek, akik — állítólag — nem tudtak arról, hogy Nyugat- Európában elfagyott a termés zöme. VÉGE A KÉZIVEZÉRLÉSNEK — Én is hallottam hírét ennek. Olyannyira, hogy az őszi, Nyíregyházára kihelyezett kormányülés előtt demonstrációra készültek az almatermelők. Megkértem valakit: nézzen utána, hogy milyen korúak azok a gyümölcsfák, amelyeket az útra akarnak fektetni. Ha fiatal csemeték, akkor minden bizonnyal igazuk van a gazdáknak. Nem ilyenek voltak, hanem alig termő idős fák, emiatt azt üzentem a demonstrációra készülőknek, hogy nagyon helyesen húzkodták ki a régi fákat. Alig terem rajtuk már gyümölcs, ideje, hogy megújítsák az állományt. Az információhiányról pedig csak annyit: tudomásul kell venni, hogy nem fogjuk senki kezét sem. Aki termel és el is akar adni, az igenis legyen tisztában a piaci körülményekkel. Mindegy, hogy bel-, vagy külföldön, de ismerni kell az állapotokat. Tudomásul kell venni, hogy vége a kézivezérlésnek. Gazdálkodni tudni kell, s nem kell áthárítani a felelősséget a minisztériumra. Gyermekkoromból még emlékszem azokra a gazdákra, akik azt lesték, hogy a szomszéd milyen szerszámmal indul el otthonról, s ők is ehhez igazodtak. Soha nem vitték semmire. Mindenkinek magának kell kitalálni a legjobb termelési, értékesítési módokat. Egyébként jeleztük az almatermelőknek a várható piaci lehetőségeket. Az őszi árak még belföldön is jóval kedvezőbbek voltak, mint az előző évben, ám erről sokan hajlamosak megfeledkezni. MUNKANÉLKÜLIEK HOLNAPJA — Az állami gazdaságok jő része a privatizációs .csomagba“ kerül, átalakulnak a i téeszek. Ezek miatt jelentős
