Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-18 / 8204. szám
GÖNCZ ÁRPÁD MA A KÜLÜGYI BIZOTTSÁGBAN Kötetlen beszélgetés az elnök külpolitikai szerepéről5 (Munkatár.tünktől) Göncz Árpád köztársaság elnök ma részt vesz a külügyi bizottság ülésén, hogy a ma- i gyár külpolitikáról és abban játszott szerepéről folytasson kötetlen beszélgetést a bizottság tagjaival. Az ülésen meghívottként ott lesz Katona Tamás külügyi államtitkár is. Azok a kormánypárti képviselők, akik az elmúlt hetekben vitát kezdtek az elnök külpolitikai „jogosítványairól", most az államfő jelenlétében fejthetik ki véleményüket. A találkozót eredetileg kezdeményező Horn Gyula, a külügyi bizottság elnöke - a Nép<r-„h„rjcnn lférdpsérp - emlékeztetett rá: a meghívás gondolata akkor merült fel, amikor Göncz Árpádot a szerb, a horvát és szlovén elnökhöz írott levelei kapcsán a bizottságban a kormánykoalícióhoz tartozó képviselők élesen megbírálták. Mindehhez jött az a bizonyos múlt heti országgyűlési „kérdés-felelet”. Mint ismert, Pap András MDF-es képviselő arra volt kíváncsi, részt vett-e a magyar külügy annak a találkozónak az előkészítésében, amelynek során a köztársasági elnök tavaly novemberi londoni útja alatt fogadta az elhunyt Robert Maxwell fiát. Katona Tatnás államtitkár akkor válaszában, tőle szokatlan módon többek között azt mondta, hogy „bizonyos dolgokra az államfőnek nem osztottak lapot”. A mai bizottsági ülés előtt a külügyi államtitkár e két esetre reagálva lapunknak azt mondta, szerinte a levélírás a külügy feladata, bár elismerte, hogy „Göncz Árpád íróemberként szebb leveleket fogalmazna, mint a külügyesek”. Azt fejtegette, hogy a kormány tartozik felelőséggel a parlamentnek külpolitikáért. Ami a londoni esetet illeti, az államtitkár szerint a Külügyminisztérium már eredetileg szerette volna megkímélni az elnököt egy súlyosan beteg emberrel (értsd Robert Maxwellel) való találkozótól, amit felhasználhattak volna az elnök személye, illetve a magyar kormány ellen. Katona Tamás szerint egy ilyen alkotmányos rendszerű országban, mint Magyarország az elnök nem folytathat önálló külpolitikát. Katona Tamás úgy véli, hogy a jelenlegi kormány kapott felhatalmazást a kormányzásra, a parlamentben minden érv és ellenérv elhangozhat, a konszenzus ellenére mégis a koalíció (külpolitikai) elképzelései dominálnak. A külügyi államtitkár szerint az államfő körül dúló vita a magyar demokrácia gyermekbetegsége, amelyben a kompetenciák tisztázatlansága is nagy szerepet játszik. Más vélemények szerint viszont ez nem zárja ki, hogy Göncz Árpád, aki államfőként a nemzet egységét testesíti meg, ne csak a koalíció külpolitikai elveit képviselje, hanem vegye figyelembe az ellenzék álláspontját is. Horn Gyula szerint a magyar államelnöknek, ugyanúgy mint a világ más hatalmi méltóságainak, joga van kül- és belföldön egyaránt azzal és akkor találkozni, amikor jónak látja, s ehhez senkitől sem kell engedélyt kérnie, még a Külügyminisztériumtól se. A szerdai találkozónak az egyetlen „szépséghibája” mindössze az, hogy arra nem korábban került sor. Bár az elnök tavaly áprilisi németországi és amerikai útja előtt találkozott a hat parlamenti párt külügyi szakértőivel, (történetesen mindegyikük parlamenti képviselő és a külügyi bizottság tagja), hogy egyeztesse velük a tárgyalások témáit. Helmut Kohl minapi budapesti látogatásakor, amikor Göncz Árpád fogadta a kancellárt, az eszmecserére meghívták a kormánypárt és az ellenzék egyik vezetőjét, s mint hírlik, ebből gyakorlatot kívánnak csinálni. Áhogy az sem zárható ki, hogy a mai találkozó egyik eredménye a kapcsolatépítés mellett az lesz, hogy az állámfő külpolitikai tanácsadóját időnként meghívják a külügyi bizottság ülésére. Mint ismeretes, a kül- | ügyi bizottság elsősorban ellenzéki tagjai felróják a Kill* Ugyminisztériumnak, hogy részben vagy annyira sem, ha igen, akkor is főleg utólag látják el őket a magyar külpolitikára vonatkozó információval. Egyes vélemények szerint a köztársasági elnök sincs kivételezett helyzetben az informá•cióáramlásban. Ugyanakkor Katona Tamás azt mondta lapunknak, hogy a külügy valamely vezetője, sokszor ő maga minden héten tájékoztatja az elnököt külpolitikai kérdésekről, de elismerte: lehet, hogy kívánatos lenne több írásos tájékoztatóval szolgálni az elnöki hivatalnak. A külügyi államtitkár még azt is hozzátette, hogy a jövőben a minisztérium parlamenti titkársága tartja majd a kapcsolatot az elnöki hivatallal, s mindent elkövetnek a sikeres együttműködésért. Dési András Népszabadság, 1992.febr.12.
