Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)
1991-11-06 / 8149. szám
Magyar Fórum, 1991.10.31. 3-A bűnök nem maradhatnak büntetlenül Beszélgetés dr. Zétényi Zsolt országgyűlési képviselővel Alihoz a nemzedékhez tartozom, amelyik a kommunizmus alatt járta végig iskoláit. Meddő igyekezet volt, mondhatom, „szocialista embert” kalapálni belőlünk, hiszen voltak becsületes tanáraink, igaz nevelőink, szüléink, volt történelem, és ott volt maga a valóság. De azért nem maradt minden hatástalan, amit sulykoltak nekünk. Ezen kevéske dolgok közé tartozik a bűnösök búnhődésc Iskolai tankönyveink, kijelölt olvasmányaink, a közösen megnézett filmek, színdarabok, az évfordulós szónokok mondták és mondták; a népellenes bűnök elkövetőinek, gyilkosoknak, hazaárulóknak nincs megbocsájtás. És nincs „azt hittem”, meg „parancsra tettem”... Ezt elfogadom máig is. Ezért vettem elégtétellel tudomásul, valahányszor Dél- Amerika rengetegéből előhalásztak egy náci hóhért, vagy még manapság is, ha reszketeg öregen fellelnek egy-egy népirtót Kanadában vagy Argentínában. Erkölcsi kívánság, jogi alapelv És itt és most, amikor mintha mi sem történ; volna, úgy jámak-kelnek közöttünk elmúlt évtizedeink gyilkosai néprablói hazaáruiói? Róluk hát mit kellene gondolnom? A jogászhoz fordulok, dr. Zétényi Zsolthoz, az MDF országgyűlési képviselőjéhez. Dr. Takács Péter képviselőtársával ő terjesztett törvényjavaslatot az Országgyűlés elé, amely szerint 1990. május 2-án kezdődjék az emberölés, a hűtlenség és a hazaárulás büntethetőségének elévülése, ha a bűncselekményt 1944. december 21. és 1990. május 2-a között követték el, és az állam politikai okból nem érvényesítette büntető igényét.- Erkölcsi szabály is, hogy a búnők nem maradhamak büntetlenül Ez nem szabad mérlegelés kérdése, hanem természetes mechanizmus, hogy a bűnt büntetésnek kell követnie - szögezi le elöljáróban dr. Zétényi Zsolt. - Ez nem politikai manőver, hanem erkölcsi kívánság, de jogi alapelv is. Maximum és minimum között- Éppen a jog oldaláról támadják a törvényjavaslatot az ellenzéki pártok szószólói- A felsorolt tettek büntethetőségének egyetlen akadálya lenne, hogy elévültek ezek a bűncselekmények. Ezt az elévülést feltételes módban lehet használni, de erre még visszatérek. Az kétségtelen, hogy bizonyos formális jogi elvek sérülését ki lehet mutatni. Az időmúlásnak - mint jogalkotók - jelentőséget kell tulajdonítsunk. Ha például a Wiesenthal-féle processzusokat nézzük, ott ez fői sem merül és igen súlyos ítéletek születnek. Azt a wiesenthali logikát, hogy nyolcvan éves bűnösökre is olyan ítéleteket szabnak, mintha tettük elkövetésének életkorában lennének, mi nem követjük. Itt kifejezetten büntetőjogi felelősségrevonásról van szó, amelynek során a bírónak van joga az enyhíthetőség mértékéről dönteni. Az ügy ura a jogalkalmazó, az ítélkezést közvetlenül végző bíró, aki eldönti, hogy a „korlátlan enyhíthetőség” lehetőségével él-e, vagy sem, illetve, hogy a törvény által megszabott maximum és á kiszabható minimum között hová helyezi ítéletét. Igazi megméretés bűnösnek, bírónak-Ha a korlátlan enyhítés lehetőségével él a bíró, vagis ha felmenti a tettest, ez csak újabb felháborodást válthat ki- Éne azt tudom monda- I ni, hogy 1991-ben vagy 1992-ben olyan jogszabályok szerint tudunk ítélkezni, amilyenek most vannak. De ha bűnösnek tartottak valakit és felmentik, az nem azt jelend, hogy ártatlannak nyilvánítják Arra kell törekedni, hogy a bűnösség kérdésében a bíróság mondja ki a szól Mondjuk, ha valaki jelen volt egy tömegmészárlásnál, az lehet, hogy büntetőjogilag nem felelősségre vonható, de a tényeket meg kell állapítani- Ez elegendő?- Itt nem a bizonyított tevőleges részvételre gondolok De a gf’anú bizonyos fokán bíróság elé kell állítani azt az embert Azt persze nem tehetjük, hogy előre kimondjuk ez csak egy formális eljárás lesz. Akkor következik az igazi megméretés - különösen főbenjáró ügyekben -, a bírói megméretés. Amitől sokan azért félnek, men attól tartanak hogy az ötvenes évek ítélkezési módszerei szerint járunk el... Boszorkányüldözés pedig nem lesz- És minthogy ók ezt nagyon jól ismerik, félelmükön nem is lehet csodálkozni...- ... de a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Ennek megfelelően széles apparátus áll a rendelkezésükre védelmük céljára. A katarzis eszköze maga a processzus, a bizonyítási eljárás, a tárgyalás, és
