Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)
1991-11-05 / 8148. szám
Magyar Nemzet, 1991.okt.31. ír Kormánypárti „vitairat” - a szabad sajtóról (1) A túlpártosodott média Magyarországon ma nem az a kérdés: van-e sajtószabadság? Hogy megakadályozza, korlátozza-e bárki is az újságírót, a szerkesztőt a szabad véleménynyilvánításban. Hogy működik-e a hatalmi cenzúra bármiféle formája. A kérdés ez: demokratikus-e a sajtó? Betölti-e a maga nélkülözhetetlenül fontos szerepét a demokratikus politikai működésben? Kiaiakult-e a többpárti demokráciát szolgáló és jelentős részben éltető szabad nyilvánosság? Megtörtént-e a média-rendszerváltozás? Mert az uralkodó közvélekedéssel ellentétben jóval többről van szó, mint az egyén (adón esetben az újságíró) szólásszabadsága. Ami természetesen elengedhetetlen, de korántsem elégséges feltétele a sajtó szabad és demokratikus működésének. A modem demokrácia a népképviseleten alapul. A nép a hatalmat - közvetlen vagy követen formában - szabad választásokon ruházza át bizonyos személyekre és intézményekre. A politikai versengés éppen ezért mindenekelőtt a szavazatok megszerzéséért folyik A választópolgárok megnyeréséért zajló versenyben hihetetlenül fontos, döntő szerepe van az elektroniEhhez szabadnak, függetlennek, ugyanakkor megfelelően objektívnek és pártatlannak is kell lennie. Mindennek biztosításáról politikai, jogi, etikai és piaci garanciák egész rendszere gondoskodik az évtizedek, sőt évszázadok során szerves fejlődéssel kialakult nyugati médiavilágban. Ha bármely politikai, gazdasági vagy egyéb érdekcsoport egyoldalúan kisajátítaná a nyilvánosság eszközrendszerét, vagy az maga válna teljesen önálló tényezővé, kontrollálatlan hatalommá: mediokráciává - ez a demokrácia megbénulásához, valójában diktatúrához vezetne. Egy olyan országban pedig, mint Magyarország, ahol a felemás polgárosodás, majd a szocializmusnak nevezett diktatúra után a népesség túlnyomó többsége - érthető módon - politikai értelemben tájékozatlan és ingatag, ott a sajtó befolyásoló hatása, következésképpen szerepe és felelőssége hatványozom Hogyan felel meg ennek a felelősségnek a magyar sajtó? És hogyan felel meg e téren ráhániló feladatainak a politika (s persze mindenekelőtt a kormány és az MDF)? kus és nyomtatott tömegtájékoztatási eszközöknek, egyszerűen szólva: a sajtónak. Nem véletlenül jött létre napjainkra az a legkorszerűbb technikai arzenálra épülő, gigantikus eszköz- és intézményrendszer, amit médiának neveznek S nem véletlen az sem, hogy ennek birtoklásáért, befolyásolásáért mindenütt harc folyik: nem alaptalanul tartják sokan önálló hatalomnak a sajtót. Nos, az-e, az lehet-e valóban? Semmiképpen sem! A demokrácia axiomatikus szabálya: hatalom csak a néptől származhat. A „sajtóhatalom” forrása azonban legfeljebb a tőke lehet, hisz a médiumok jó része üzleti alapon működik A sajtó még csak nem is ellenőrizheti a hatalmat: feladata az, hogy annak működését nyilvánossá téve ellenőrizhetővé tegye. A nép, a választók számára. Meggyőződésem szerint mindkettő: rosszul. Viszonyuk az egyébként természetes, sőt termékeny feszültségen messze túlmenően ellentétes, ellenséges, olykor hisztérikus. Ez a viszony az egyik döntő oka annak hogy a nyilvánosság elégtelenül és rosszul működik ma Magyarországon. És ebben mindkét fél hibás, ezért mindkét fél felelős. Schien István három alapvető funkció ellátását tekinti a politikai sajtó feladatának: 1/ az információk lehető legszélesebb körének az állampolgárokhoz való eljuttatását; 2/ a teljes politikai masinéria (s különösen a hatalmi működés) nyilvánossá, ezáltal a polgárok számára ellenőrizhetővé tételét; 3/ részvételt a politikai akaratok megfogalmazásában és megszerveződésében, egyfajta ideológia-közvetítő szerepet A politológus szerint: „a magyar politikai sajtó túlpártosodott, energiáinak zömét a pártpolitikai akaratok megfogalmazására, propagálására fecsérli... Eme funkció eluralkodása nagymérékben gátolja másik két alapfeladatának teljesítését” Hogy a piacról élő sajtónak szenzáció és botrány kell, ez a profitszerzés szempontjából érthető. A mindenkori sajtó szenzáció-érdekelt a mindenkori kormány szenzáció-ellenérdekelt nyugalom-, konszolidáció- és stabilitás-érdekelt A sajtó ezért mindig is ellenzéki árnyalatúnak fog tűnni a kormány számára. Ám ha a szenzáció kiszorítja a hírt, a botrány az eseményt, akkor valami nem stimmel. Ha egy országban ezer vonat pontosan jár, de egy késik, akkor a sajtó erről az egyről ír. Ez rendben van. Ám ha ahelyett, hogy pontosan közölné: ez és ez a vonat tíz percet késen, mert a vihar egy fát a pályára döntőn; ehelyett az jelenik meg: tűrhetetlenül sokat késnek a vonatok, minden bizonnyal alkalmatlanok és részegesek a masiniszták s persze tehetetlen a kormány - akkor bizony érthető a MÁV és a miniszter dühe. A média egy jelentős hányadában a bírálatot sajnos az ellenzés, az elutasítás, a tagadás helyettesíti. Ahogy maga a média sokszor nem csekély
