Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)

1991-11-05 / 8148. szám

Magyar Hírlap, 1991.okt.30. Jogelméleti viták a parlamentben MH-tudósítás_______________ Miután a kormány tagjai Pető Ivánt előzetesen úgy tájékoztatták, hogy a barcsi eset kapcsán nem kí­vánnak beszélni, a szabaddemokrata képviselő tette ezt meg. Igaz, nem a bombázás, hanem a tájékoztatás kö­rülményeit firtatta a Parlamentben tegnap napirend előtti felszólalásá­ban. Ismételten kifogásolta, hogy a képviselők a sajtóból értesülnek az ország érdekeit alapvetően érintő eseményekről, így még az is előfor­dulhat, hogy a külügyi bizottság hét­főn délben a tények ismerete nélkül ült le tárgyalni a szerb külügymi-. niszterrel. Javasolta, hogy a kor­mány vizsgálja ki, a képviselők mi­ért nem kaptak időben tájékoztatást. Boross Péter belügyminiszter vá­laszában hangsúlyozta: vannak olyan kényes kérdések, amelyeket alaposan vizsgálni kell, az idejeko­rán adott tájékoztatás ugyanis könnyen zavart okozhatna. Amint állította, éjszaka nem lehetett meg­állapítani, mi történt, amint azonban a megfelelő tények birtokába jutot­tak, azonnal tájékozatták az illetékes bizottságot. Beke Kata a pedagógustársada­lom védelmére kelt, hangoztatva, a nehézségek ellenére sem felelősek két generáció állítólagos erkölcsi tönkretételéért, amint az a Keresz­tény Értelmiségiek Szövetsége ta­nácskozásán elhangzott. Csurka István arról szólt, hogy a társadalom gerincét képező korosz­tályok ma alig ismerik az 1956-os forradalom eseményeit, a múlt mé­lyen gyökerező ismerete nélkül pe­dig egy nemzet legfeljebb lakosság­nak minősíthető. Ezt követően vá­ratlan fordulattal a rádió és a televí­zió elnökeit bírálta, akik nem mutat­ták „a tőlük elvárható érdeklődést” az október 23-ai események kap­csán. Szabotázzsal vádolta őket, amiből — ha nem akarnak osztozni a felelősségben — a honatyáknak is le kell vonniuk a megfelelő követ­keztetéseket. De kijutott a 168 óra szerkesztőinek is, akik szerinte gya­nús gazdasági vállalkozásban adják ki hetilapjukat. A Büntető törvénykönyv módo­sításáról szóló Zétényi-Takács-féle előterjesztés általános vitáját ügy­rendi vita szakította meg: Palotás János (MDF) képviselő ugyanis reflektálni kívánt Csurkának a vál­lalkozókat, illetve a társasági tör­vényt érintő éles kritikájára, de az elnöklő Szabad György nem adott neki szót. Később azonban .közfel­kiáltásra” Palotás mégis elmond­hatta: visszautasítja, hogy Csurka István szakértelem hiányában bírál­ja a vállalkozókat és a jogszabályo­kat. Erre Csurka durván Palotás pénzének mennyisége és a szellemi képességei közötti általa feltétele­zett különbségre utalt. Az elnök rendreutasítása után a szópárbaj le­zárult. Az elévüléssel kapcsolatos tör­vénytervezetről szólva Maczó Ág­nes (független) kijelentette: maga sem érti, ki kitől akar elhatárolódni, s neveket nem említve sorolta a bu­kott rendszer ma is felelős pozíció­ban levő személyiségeit. Zimányi Tibor a tervezettel szemben kibontatkozó kampányról beszélt, hangoztatva, hogy sokan az egykori gyilkosok védelmére kel­nek, miközben az áldozatokról mintha megfeledkeznének. Nem et­től kell félteni a demokráciát és a jogállamiságot — tette még hozzá. Az egykori áldozatok és hozzátar­tozóik elégtételt érdemelnek, még akkor is, ha ezt a többség nem kí­vánja — hangoztatták mások. Nehezen elkerülhető a látszat, hogy a győztes ítélkezett — utalt a nürnbergi perre Tamás Gáspár Mik­lós. Ha a javaslatot elfogadnák, a szabaddemokrata képviselő szerint a parlamenten kívül most is kevesen hinnék el, hogy másról van szó. Ugyanakkor hiába a gonosz tetemre hívása volt a cél, az egykori perek mégis tragikomikus fordulatot vet­tek. Az efféle igazságtétel most sem érheti el a célját, viszont bizonyta­lanságot, félelmeket kelt, s a politi­kai erkölcsök züllését okozhatja. Le­gyen országunk a politikai kultúra és a jó ízlés szigete — fűzte hozzá a képviselő. A továbbiakban mind parttala­nabbnak tesző politikai vita bonta­kozott ki, miközben a felszólalók jó része már a tárgytól is eltért. Kónya Imre (MDF) és Orbán Viktor (Fi­desz) viszont jogelméleti vitát foly­tatott, de álláspontjaik így sem köze­ledtek. Ráadásul Orbán kizártnak tartja, hogy a jogalkotásban erkölcsi megfontolások érvényesüljenek, míg Kónya gyermekfejjel átélt él­ményeit híva segítségül, igyekezett igazolni a morális szempontok fon­tosságát. | A tervezett időt lényegesn túllép­­[ ve, az elnök végül lezárta az általá­nos vitát, de Haraszti Miklós (SZDSZ) még szót kért, s kijelentet­te: szerinte a javaslat egyetlen célja az lehet, hogy a bírákat ismét politi­kai motívumok alapján hozandó íté­letekre kényszerítsék. Délután két kérdés is elhangzón a Rába államigazgatási felügyelet alá vonása ügyében Bőd Péter Ákos ipari és kereszkedelmi miniszterhez. A kérdezők többek közön azt tuda­kolták, hogy milyen érvek alapján döntöttek a vállalat államigazgatási­felügyelet alá vonásáról, ez milyen perspektívát biztosít. Bőd Péter Ákos válaszában fontos és tanulsá­gos esetnek nevezte a Rába ügyét, a váltást egyebek közön azzal magya­rázta, hogy 1990 nyarától, amikor ügyvezető vezérigazgatót neveztek ki a vállalat élére, nőtt a Rába hitele, és készlete. A miniszter szerint nem haladt megfelelően a Rába társaság­gá alakulása, már pedig — véleke­dett —, a későbbi privatizálás rosszabb kondíciókat teremt. Bőd Péter Ákos azzal nyugtatgatta a kér­dezőket, hogy nem visszaállamosí­tásról van szó, s Ígérte, hogy a Rábát nem kívánják sokáig államigazgatás alatt tartani.

Next

/
Thumbnails
Contents