Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)

1991-11-04 / 8147. szám

Pesti Hírlap, 1991.okt.29.

A kicsik joga

G. FEHÉR PETER

Negyven éven keresztül mást se hallott Közép-Kelet-Európa lakossága a kontinens nyugati oldaláról, mint hogy a szabadság és demokrácia védelme szent és sérthetetlen. E nemes eszmék érdekében kell összefogni az iparilag fejlett államoknak, szövetségbe tömörülni annak érdekében, hogy megvédjék az emberiség számára legdrágább értékeket. Miközben a kelet-erurópai országok egy torz társadalmi szerkezetbe kényszerítve a nagy „védnök "árnyékában éltek, Nyugat-Európa — az Atlanti óceánon túli segítséggel — valóban megvédte szabadságát és demokráciáját.

Olyan kis országoknak, mint Dánia vagy Hollandia nem kellett félniük, hogy Sztálin vagy utódai meg merik valósítani a birodalmon régen dédelgetett álmát, és kiterjesztik annak határát az Atlanti-óceánig. A kicsik mögött ott álltak a nagyok és a mégnagyobbak, kollektív védelembe tömörülve. Ha csak egyetlen ellenséges katona lépné át a NATO bármely országának határát az egész szervezet megindulna, hogy visszaverje az agresszort, megállítsa a támadást. Alaszkától Floridáig, Londontól Madridon és Párizson keresztül Bonnig a világ legfejlettebb államai állnának csatasorba, hogy megvédjék a valóban legszentebb eszméket. a szabadságot és a demokráciát.

Kelet-Európa évtizedeken keresztül várt arra, hogy ugyanezen eszméket valóra váltsa saját országaiban. Most, amikor Magyarországon is több mint egy éve már szabadon választott parlament és kormány működik, amikor hazánk területéről az utolsó idegen katona is távozott, amikor a nyugati értékrend ‘és féltve őrzött nemes eszmék, ha kezdeti stádiumban is. de már megvannak nálunk is, nekünk is joggal van félnivalónk. Hiszen nem kevés várakozás és áldozat előzte meg az elért eredményeket. Mégis, amikor világossá vált, hogy egyedül nem vagyunk képesek megvédeni magunkat és elért céljainkat a Nyugat csak némi „szájrándítással ” regisztrálta, hogy részesülni szeretnénk a kollektív védelemből. Déli határainknál dúló véres polgárháború, amelynek legutóbbi adaléka, hogy bombatámadás érte Barcs városát, a Romániában tomboló magyarellenesség, a Szlovákiában és Ukrajnában életre kelt nacionalizmus azt bizonyítja: aligha vagyunk képesek adott esetben egymagunk megvédeni országunkat.

Legutóbb Víömer NATO főtitkár jelentette éppen ki, hogy a kelet-európai országok NATO csatlakozása azért nem kívánatos, mert ez felbőszítené a Szovjetunióban a keményvonalasokat, akik esetleg egy újabbpuccsalpróbálkoznának. De hát a tábornokok akkor is tankokat vezényeltek Moszkva utcáira, amikor Magyarország, Lengyelország, Cseh- és Szlovákia NATO tagsága még messze állt a realizálástól.

Érthetetlen, hogy miért érdemel kollektív védelmet Kréta szigete, vagy bármelyik norvéd fjord — és miért nem érdemli meg ugyanezt Budapest. Amikor évtizedekkel ezelőtt megértették a nagyok a kis országok aggodalmát, akkor most miért nem értik meg ugyanezt a félelmet történetesen Magyaroszág részéről.

Bár hogy is álljon a dolog elöbb-utóbb elkerülhetetlen, hogy hazánk a Nyugat kollektív védelmi rendszerébe integrálódjon, hiszen mindig is európai ország volt, és joga van értékeinek megvédésére.

Még mások által ds.