Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)

1991-11-04 / 8147. szám

Tolnai Népújság, 1991.okt.26. Szlovák ellenszenv, magyar lemorzsolódás Ami nálunk Comenius, az Csehszlovákiában, pontosab­ban a Cseh- és Szlovák Köz­társaságban Komensky. Mind­ezt talán azért érdemes előre­bocsátani, mert a Rákóczi Kör Bátaszéken tartott összejövete­lén megjelent az a Varga Sán­dor is, aki Pozsonyban, a híres nevelőről elnevezett egyete­men szerzett történészi diplo­mát. Varga Sándor pályafutása - a husáki vezetésnek köszön­hető némi kitérő után -1989-ben tetőzött: az első csehszlovák forradalmi kor­mányban a miniszterelnök-he­lyettesi tisztséget vállalta el, mint a nemzetiségi ügyek fele­lőse. Az 1990 júniusában le­zajló választásokig látta el hiva­talát, ezt követően viszont nem vállalt politikai szerepet. Jelen­leg a csehszlovákiai magyar tudományosság legfőbb bázi­sának, a Pozsony mellett talál­ható somorjai Nemzetiségi Do­kumentációs Centrum igazga­tója. — Jelenlegi munkaköréből adódóan bizonyára rendelkezik adatokkal arra nézve, hogy tu­lajdonképpen hány magyar él a Cseh- és Szlovák Köztársa­ságban. — Egészen pontos számo­kat tudok mondani, mert az 1991 márciusában megtartott népszámlálás adatai már a bir­tokomban vannak - válaszolt Varga Sándor. — Az 586 ezer­nyi magyarból 20 ezer a cseh országrészben, a többi pedig Szlovákiában él. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a ma­gyarság arányának növeke­dése rendkívül csekély. Míg Szlovákia összlakosságának növekedése az elmúlt tíz évben mintegy 6-7 százalék, addig ez az arány a magyar nemzetisé­­gűekre vonatkoztatva mindósz­­sze 1,5 százalék. — Mi lehet az oka ennek a megdöbbentően csekély gya­rapodásnak? — A pontos elemzéseket még ezután kell elvégezni, de valószínűleg a kisebbségi sors is közrejátszik a történtekben. A hátrányos, vagy vélt hátrányos helyzetben, főként többségé­ben szlovák környezetben so­kan nem merik magukat ma­gyar nemzetiségűnek vallani. Létezik tehát ez a fajta lemor­zsolódás, ami persze lehet ter­mészetes is, mert az ilyen asz­­szimiláció nem ritka a kisebb­ségi helyzetben. — Már amennyire ezt termé­szetesnek lehet nevezni . . . — Valóban szerencsésebb a nem erőszakos asszimiláció ki­fejezést használni, bár biztos, hogy létezik egyfajta erőszako­sabb nyomás is, ami az élet számos területén nyilvánul meg. A mélyen átlag alatti nö­vekedés okait kutatva sokan arra is gyanakodnak, hogy a születések száma talán alacso­nyabb a magyaroknál, mint a szlovákoknál. Egyébként az 1970-1980 közötti növekedés szlovák-magyar viszonylatban a mostanihoz hasonló arányo­kat mutatott. — A szlovákiai magyarságot a politikai megosztottság is sújtja. Romániától eltérően ugyanis nem sikerült egységes magyar szervezetet indítani a választásokon. — Ez talán nem is baj. Sőt. a tavalyi politikai helyzetben ez még előnyöket is jelentett. Ugyanis a négy jelentős ma­gyar mozgalomban - a liberális csoportban, a Független Ma­gyar Kezdeményezésben, az Együttélésben és a Keresz­ténydemokrata Tömörülésben - mindenki megtalálta a helyét, s ez a parlamenti munkában is meghozta a gyümölcsét, azaz könnyebbé vált a kommuniká­ció a többségi pártokkal. El le­hetett kerülni azt is, hogy a par­lamentben kialakuljon a két. egymással szemben álló. nem­zeti alapon működő szlovák és magyar tömb. Ez ugyanis a ki­sebbség számára már eleve vesztes helyzetet teremtett volna. Láttuk, hogy az egysé­ges magyar képviselet Romá­niában hova vezetett, s elöbb-utóbb szerintem ott is több szervezetre válik szét az RMDSZ. Az igazi gondot tehát nem is a tagoltság, hanem in­kább az jelentette, hogy a szlo- I vákiai magyar pártok főképp a személyes ellentétek és tor­zsalkodások miatt nem kom­munikáltak egymással megfe­lelő módon. Bár az egyre ke­ményedé és szélsőséges pozí­­' dókat elfoglaló szlovák pártok akcióinak hatására három ma­gyar mozgalom már leült egy asztalhoz és tárgyalt egymás­sal a tennivalók egyeztetése és összehangolása végett. — Riasztó képsorokat láthat tunk nemrég a magyar televizr óban. Hangos csoportok a 1a siszta szlovák bábállam vezető jét, Tisot éltették. Elképzelhető hogy ez a háborús bűnös eo> szer még nemzeti hős les: Szlovákiában? — Bizonyos szélsőséges pártok és csoportok számára Tiso már most is nemzeti hős. Bár azt nehezen tudom elkép­zelni, hogy ez a megítélés az ál­lami politika szintjére emelked­jen. A szélsőségesek kivétele vei azt azért mindenki sejti, hogy ezt a világ nem fogadna el. — Milyen most a viszony a szlovákok és a magyarok kö­zött, miként vélekednek az előbbi nemzet tagjai az utóbbi­akról? — Erről nem lehet globáli­san, általános értelemben nyi­latkozni, mert a szlovák társa­dalom ebben a kérdésben is dif­ferenciált. Az viszont kijelent­hető, hogy a toleráns, türelmes véleményekből van a keve­sebb, s az ellenszenvből a több. Szeri Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents