Hungarian Press Survey, 1991. november (8147-8149. szám)
1991-11-04 / 8147. szám
Kelet-Magyarország, 1991.okt.26 (9 Galambos Béla Jó irányba, csak lassan Nyíregyháza—Nagy káli ó (KM) — Manapság szinte nap mint nap összecsapnak a nézetek arról, hogy ki la baki ban van-e a magyar gazdasag a válságból, vagy meg nincs itt az ideje az optimizmusnak. Megyénk lakóit pedig közvetlenül érinti, mire számíthat a kormány régiófejlesztesi programja kapcsán. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a napokban a Szabó les-Szatmar- Bereg megyeben látogatást tett ipari es kereskedelmi miniszterrel, Bod Peter Ákossal. ► A miniszteri kinevezését megelőzően ön hosszú ideig a kutatásban dolgozott, iparpolitikai, vállalati, tervezési területről készített tanulmányokat, elemzéseket. Nincs az átlagosnál nehezebb helyzetben egy olyan politikum, aki a szokásost jóval meghaladó elméleti tudassa! es szelesebb körű tájékozottsággal rendelkezik? — Az biztos, hogy a magyar gazdaság és a magyar ipar nyavajáiról elég világos képem volt 15 év kutatóintézeti, részben egyetemi oktatói és részben pedig vállalati tervezési, tanácsadási munka után. Illúzióm nem volt. Ennyiből valóban hátrány, mert ha az. ember kicsit jobbal feltételez, akkor nagyobb lendülettel veti talán bele magát. Azt hiszem, nálam a lendület nemigen hiányzott, mert azt is tudtam a nyugat-európai tanutmányúljaim, szakma útjam, vendégtanári működésem alapján, hogy a magyar gazdaság története az közhely. Mint ahogy Nyugal-Európa átment egy folyamaton, mi is ál fogunk menni. Az már viszont nem közhely, hogy mifyen módon megyünk át Az beztos, hogy amiképpen a mezőgazdaságban foglalkoztatottak részaránya lecsökkent a nyugati vi-. tágban a múlt század végi 60%ról, mondjuk 5%-ra, úgy az ipar s lassan át fog alakúin. Tehal ennyiből nem ártott a nemzetközi kitekintés és a kutatói múlt hogy mindazt ami most velünk történ*, azt ne sorscsapásnak, hanem természetesnek fogjam fel. Ez egy kis erőt is ad a nehézségek eMsetéséhez. >- Vissza kell hátrálnunk az . „alagútból”? Sokan ugyanis azt mondjak, mindent le kell bontani, amit a legutóbbi négy-öt évtizedben, mintegy zsákutcában építettünk, és elölről kezdve at kell esnünk azokon a betegségeken, amin a kapitalizmus mar átesett Gyakorlatilag a szabad versenyes stádiumán is, amikor az „aki bírja marja” elv az uralkodó? — Az biztos, hogy előre menekülni nem lehetett volna. Tehát az a lengyel fejlesztési stratégia a hetvenes években, hogy megtartva a struktúrát belenyomva pénzt „majd az áflők mmker, nem vátt be Lengyelország esetében sem. Ott össze is omlott az ipari termelés. Ók nekifutottak ennek a bizonyos képzeletbeli alagútnak, majd utána nagyon sokat kellett tolatniuk. A magyar reformfolyamatok miatt a hatvanas évek közepétől azért oldódott ez a struktúra, ezért ha nem is hátrálást de gyors megfordulást kellett végrehajtani En azl hiszem — bár én annak ellenére elég optimista vagyok, hogy reggeltől estig szomorú ügyekkel foglalkozom —, és a számok is ezt mutatják, hogy nagyjábólegészéböi a magyar gazdaság már kJtonXüt a rég medréből es jó irányba halad. Arm engem elszomorít az nem a hataoas iránya — mert az jó —, hanem a sebessége és annak a lassúsága. Mindezzel együtt azonban azt hiszem, hogy a nehezén már túl is vagyunk. > A lassúságra mondta a néhány napja Nyíregyházán járt Erdős akadémikus, aki a gazdasági csúcsminiszter szakmai tanácsadói testületének is tagja, hogy egy hirtelen expanzió, egy gyorsítás többet árthat az országnak, mint egy nagyon megfontolt, lassú leplekben történő előremenetel. Önnek, mint annak a mi‘ nisztemek, akinek a beruházások kapcsán a legtöbb teendője lenne ebben az országban, mi erről a velemenye? — Én osztom általában Erdős Tibor véleményét, vele egyet szoktam érteni. Abban is — amivel az előbbi kérdéshez is viszszakaposolóanék —, hogy nem hiszem, hogy minden hibát el kell követni és a vad kapitalizmus minden kilengésén végig kell menni. Ezért egy bizonyos fokú óvatosságot képviselek a magam munkájában. — Annak, hogy egy nagy fellendülés tönkretenne minket, az' esélye nem nagyon áll fönn, mert’ ‘ nincs ami meglendítené a magyar gazdaságot rövid távon. Azért, értem az aggályt, miszerint egy mesterséges gyorsítás, amikor a struktúrák még nem alakultak ál, megmerevíthetné a meglévőt Ha valamelyik cégnek meg kell halma, mert mcs rá szükség, azt valóban nem érdemes életben tartani egy injekcióval. Én úgy látom, az idei számok nem tragikusak. > A regionális problémák említésével máris Szabolcs- Szatmár-Beregben vegyünk. Nekem, miután tudom, hogy ön Miskolcon érettségizett, az jut eszembe, hogy Borsod megyenek már ven egy Bőd Péter Ákosa és egy Kupa Mihatya is. Szabolcs nem rendelkezik hasonló „keresztapákkal". Mit befolyásolhat ez ón szerint a későbbiek folyamán? — Azt kell mondanom, túl sokat nem számit, hogy ki hol nőtt fel, honnan származik. Én például, igaz, hogy Miskolcon nőttem fel, de Baranyában születtem és listáról Veszprémben lettem képviselő. így érte érzem magam telelésnek. Ha arra gondolok, hogy az ország három ipán válságterülete Borsod, Baranya és Veszprém, akkor úgy tűnik, nem hoztam túlságosan sok szerencsét ezekre a területekre. Egyébként a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei képviselők elég aktivak. Szúcs M. .Sándor péioáui — egy közismert, papi személy — nagyon agilisán szokott engem űzni beruházásért, infrastruktúráért, határ menti forgalomért. Az a tény is, hogy kiharcolták a kihelyezett kormányülést, jelzi a képviselői aktivitást. Tulajoonkéopen azonban nem is sokat számit egy miniszter, mert a kormány igen szűk kóltségvetessel dolgozik, és például nekem sincs a kezemre bízva jelentős költségvetési öszszeg. Még ha szeretnék is kedvezni — amit sose fogok bevallani, mert az embemeic pártatlannak kell lennie —. akkor sem tehetném meg. Mint kereskedelmi miniszterneK nagyon kis alapom van. és csak mint turisztikai miniszter renoeikezek 6— 700 millióval, ami egy csepp a tengerben. > A régiónk fejlesztésénél — ezt ön is hangsúlyozta — az infrastrukturális hátrányok csökkenteséről lehet szó. Bar nem az ön asztala, de tud-e valamit mondani a nagykaJIoi repülőtér esélyeiről? — Nem tudom pontosan, hogy a debreceni, a nagykállói és még egy tiszántúli potenciális repterek közül melyik az. amelyiknek a fejlesztése indokolt. A debreceni van a legelőrehaladottabb állapotban, viszont túlságosan közel van lakott területhez. Mindenképpen fontos lenne, hogy a keleti országrészben létesüljön egy, ahonnan elérhetővé válnak az üdülő-, és iparkőrzetek, nemcsak Kelet-Magyarország, hanem Ukrajna és Románia vonatkozásában is. Egy menedzser ugyanis, ha valahová nem ér el 5 óra alatt az számára olyan, mintha nem is lenne a világon. A modem áruszállítás Is azt követeli meg, hogy út. hid, légi közlekedés legyen. ► Köszönöm a beszélgetést
