Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-30 / 8145. szám

Népszabadság, 1991.okt.26 G Budapestre jön a szerb külügyminiszter Jeszenszky Géza interjúja lapunknak (Munkatársunktól.) Budapest a béke mellett áll a jugoszláviai konfliktus kér­désében, s az Is meggyőződése, hogy fejleszteni kell a magyar —szerb kapcsolatokat — hang­súlyozta a Népszabadságnak Jeszenszky Géza. A külügymi­niszter meghívására vasárnap Budapestre látogat Vladiszlav Jovanovics, a Szerb Köztársa­ság diplomáciájának vezetője. — A meghívás a nyári dub­­rovniki Hexagonale-csúcsérte­­kezlethez vezethető vissza. Ak­kor ott még béke volt, s nehe­zen képzelhette bárki, hogy odaér a háború. Azt láttuk, hogy a házakon lengtek a hor­­vát zászlók — vajon ezek letö­rése érdekében lövik most a várost.? A csúcstalálkozón ott voltak a jugoszláviai köztársa­ságok képviselői is, s Jovano­vics elődjével egyeztünk meg egy budapesti találkozóban. Magyar részről jó ideje talál­kozunk a köztársaságok kép­viselőivel, a szerb kormánnyal viszont az utóbbi időben nem volt ilyen. Pedig szükséges, hi­szen a belgrádi sajtó egy része sok olyat állít, ami ellentétes a két nép évszázados történél, mi jó viszonyával. Továbbra is jószomszédi, baráti viszonyban kell élnünk egymással, mi er­re is törekszünk, talán most ez is eljut a szerb közvélemény­hez. — Szerb részről nagyon rossz néven vették a jugoszláv hely­zetről kiadott magyar tanul­mányt, amit nem hivatalos ok­mányként adtunk ki. — Holott ez olyan tanul­mány, amit hasonló esetben gyakran adnak ki. Sok felve­tése nem is a miénk, hanem más országok szakértőinek vé­leménye, amit már oszt a nem­zetközi közvélemény. Nem tu­dom, miért kellene ezt Szer­biának vagy akár Jugoszláviá­nak rossz néven vennie — mi­ért kell egyáltalán reagálniuk rá? — Szerb részről azt állítják, hogy Budapest immár nem is burkoltan határmódosításra, a Vajdaság visszaszerzésére tö­rekszik. (Folytatás a 3. oldalon.) (Folytatás az 1. oldalról.) — H í nem lenne tragikus és veszélyes, akkor egyszerűen nevetségesnek lehetne minősí­teni az ilyen vádakat. Aki tud olvasni, aki figyeli, mit te­szünk, az látja, hogy Magyar­­ország csakis a békét akarja mindenáron előmozdítani. Min­den szomszédunkkal, a szer­­bekkel is a legjobb viszonyra törekszünk. — A vajdasági magyarok fe­nyegetettsége igen nagy mér­vű a behívások, a be- és kite­lepítések, a magyarellenes hangulatkeltés miatt. Szóba hozza-e ezt vendégének? — Természetesen. Ez köte­lességünk. Ám nem a magyar kormány vindikál magának jogot szót emelni olyan ügyek­ben, amelyek a kisebbségre tartoznak, hanem ők maguk vetik fel ezeket. Mi pedig azo­nosulunk ezzel. Az ön kérdé­sében felsoroltak szomorú té­nyek. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a ne­héz helyzetben nagyon bölcsen politizál. De bennünket érde­kel a horvátországi szerbek ügye is. — Az adott körülmények között van-e remény, esetleg konkrét elképzelés a magyar —szerb kapcsolatok fejleszté­sére? — Egymásrautaltságunk és történelmi kapcsolataink alap­ján ez mindkettőnknek nagyon fontos, gazdaságilag is. Szerbia számára a kommunikációs csa­tornák a szó fizikai értelmé­ben Magyarországon át vezet­nek Nyugat-Európához. Meg vagyok győződve arról, hogy nem is olyan sokára jó lesz a magyar—6zerb viszony, hiszen ma sincs szó tényleges szerb­­magyar ellentétekről. A baj a szerb sajtó többségének ma­gyarellenes hangulatkeltése. Ugyanakkor meg lehet nézni: a magyar sajtó semmiféle in­dulatot nem szít a szerbség el­len. — Tehát ön bízik abban, hogy a közvetlen tárgyalás ja­vít a helyzeten. — A tárgyalásban mindig bízni kell — elég példának a Közel-Kelet. Szerencsére a magyar—szerb viszony nem ilyen súlyos. Természetesen fontos, hogy a tárgyalásnak legyen valamilyen eredménye. Most még az álláspontok sem eléggé ismertek. Én sok kér­désre szeretnék választ kapni, és természetesen kész vagyok magam is felelni bármilyen szerb felvetésre. — Egy kapcsolódó kérdés: Szlovénia pénteken gyakorla­tilag függetlenné vált. Milyen esély van a szlovén, a horvát, esetleg az összes jugoszláv tag­­köztársaság szuverenitásának magyar elismerésére? — Mi ezt összehangoljuk az Európai Közösségek politiká­jával — nem önállóságunk ro­vására, hanem mert azt szereti nénk, hogy politikánk ebben is szinkronban legyen Európával., Ez most megvan, még a kö­vetendő lépések tekintetében is. Mindenki látja, hogy az ed­digiek kevésnek bizonyultak, többet kell kitalálni. — A Szerbia ellen esetleg elrendelendő embargóra gon­dol? — Nem feladatom, hogy az EK nevében beszéljek. Azt remélem, hogy ha a szerb köz­vélemény, a kormány és az el­lenzék is szembesül azzal, hogy Európa többsége ellenzi az ott folytatott politikát — azaz a béke, a tárgyalások mellett van, s elítéli g határok erősza­kos megváltoztatását — akkor olyan megoldások születnek, amelyek véget vetnek ennek a konfliktusnak. Füzes Oszkár

Next

/
Thumbnails
Contents