Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-29 / 8144. szám

Egy haza mindenkinek jár

Nem sokat kérünk hát, Gadó úr! Mindössze annyit, hogy azon a megfagyott fa's területen, amit még Magyarországnak neveznek, otthon érezhessük magúmat. Hogy akármilyen „lábszagú" és „mucsai", azért sajátunknak érezhessük, és ne akarják, hogy amerikai stílusú kölnisre cseréljük; ízlésünk szerint rendezhessük be, ha mások szemében rossz is ez az ízlés, ha ütöttkopott, szegényes is a bútor, amivel rendelkezünk pillanatnyilag, azért oda tegyük, ahol nekünk kényelmesf hogy Szent Koronánkat még így is címerünkre tehessük, ha a szegénységhez „ízlésesebb" lenne is mások szemében a micisapka! A szeretet és a türelem, amely a sok sorstragédia ellenére is sajátságunk maradt, a szegényessegbe is szívesen fogad (be) vendégeket. Ám csak azokat, akiknek így is megfelel, és nem szólják le a hátunk mögött, es ha segíteni akarnak nekünk, akkor abban segítenek, hogy mielőbb szebbre cseréljük az asztalt, amin teríthetünk bárkinek, és nem abban, hogy kintről is segítséget hívva, mielőbb összetörjék, szétzúzzák a maradékot is. Mert az ezerfelé szórt magyarságtól csak elvettek, nekünk nem csináltak Izraelt, nekünk csak meghagytak eg)’ kis darabkát. Abban szeretnénk otthon lenni, mert egy haza mindenkinek jár, amelyet szerethet. (Azon kívül élhet bármely országában a világnak, vendégként, idegenként, vagy akár „második hazájának is tekintheti, de „az" igazinak nagyon kevesen tudják! Szabad költözéshez joga van bárkinek.)

Mi is csak ennyit kérünk, tisztelt Gadó úr. Semmi többet És annak az apróságnak a figyelembevételét és méltánylását, hogy NEM az „antiszemita" Magyarországról menekül a zsidóság tömegével Izrael felé. Most sem.

Stolmár G. Ilona USA