Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-24 / 8142. szám
Magyar Hírlap, 1991.okt.21. IV Székelyudvarhelyen pénteken kora délután, a felújított RMDSZ-székházban kezdődött tanácskozás a helyi politikai és gazdasági élet vezetőinek részvételével, a román sajtó éiénk érdeklődésétől kísérve. Itt Verestóy Attila szenátor próbálta lecsillapítani a csütörtöki, egyenes adásban közvetített parlamenti szemfényvesztés megvádolt közönségének érzelmeit. Mi pénteken este. tízórás, sokszor inkább crosspályára. mintsem főútvonalra hasonlító utakon megtett autózás után. az összejövetel harmadik órájában értünk be a városba. Csiszár Levente házigazdaként fogad minket, mikor az RMDSZ épületébe lépünk. A helyi szövetség egyik kerületi vezetője a fiatal mérnök, de hangsúlyozza, a tagság megkérdezése nélkül csupán magánvéleményét tudja ismertetni. Mint elmondja, az október 5-én Aradon megtartott Küldöttek Országos Tanácskozásán a többséget váratlanul érte Katona Ádámnak. az RMDSZ székelyudvarhelyi széki szervezet alelnökének felvetése a székelyföldi autonómiával kapcsolatos népszavazásról. Tetézte a bajt, hogy az RMDSZ égisze alatt működő, szeptemberben alakult Székelyföldi Politikai Csoport — amelynek Katona is tagja — október elején közölte az agyagfalvi és a szomszéd Bögöz községi elöljárókkal, hogy az idén a politikai csoport átvállalja tőlük az ünnepség megrendezését. Agyagfalván akkor már javában folytak az előkészületek, s a hétköznapra eső évforduló helyett a hétvégét, október 12-ét javasolták a megemlékezés napjául. Katonáék azonban úgy gondolták, hogy az ünnepségre egybegyűltek egyúttal szavazhatnának arról is, tartsanak - e a közeli jövőben népszavazást az autonómiáról. Az október 12-i dátum ehhez viszont tűi korai volt, így 19-ére szervezték az ünnepélyt. Az RMDSZ udvarhelyt és országos vezetősége egyaránt elvetette a Székelyföldi Politikai Csoport kezdeményezését. A viszálykodás közepette Agyagfalva lemondott az október 12-i ünnep szervezéséről, az egy héttel későbbit pedig a román vezetés tiltotta be. így történhetett meg, hogy az első időpontban az udvarhelyi szervezetnek körülbelül 30 tagja koszorúzta meg az emlékművet, október 17-én pedig a marosvásárhelyi vezetés néhány tagja helyezett el virágokat. Csiszár Levente megjegyzi: — Tavaly a környékbeli falvakból tódultak az emberek. Ott voltak a szövetség vezetői, külföldi vendégek is megtisztelték az első szabad megemlékezést. Több mint húszezer ember jött el ünnepelni a 48-as évfordulót. Verestóy Attila láthatóan megviselten áll fel a majd négyórás vitaülést követően. A fiatal képviselő energiája fogyni látszik, ő is bizonytalan a fontolgatott válaszlépés sikerében: — Mindannyian vesztettünk ezzel a fölvetéssel — kezdi homlokát törölgetve. — Nem mintha a gondolat teljesen idegen volna az RMDSZ tagságától és vezetőségétől. Az autonómia kérdése szerepel az RMDSZ programcsomagjában is. De hát őrültség ilyen politikai hangulatban, miniszterelnök-váltás, bányásztüntetések közepette egy ennyire kényes politikai kérdést feszegetni. A tagság támogatása, a vezetőség megkérdezése nélkül hiba volt most behozni a köztudatba az autonómia ügyét. Várható volt, hogy a románok ezt nem hagyják válasz nélkül. Tessék, itt ez az „elűzetési lista". Napokba telik, ameddig összegyűjtjük a rágalmazás elleni dokumentumokat. Mi 12-én elhelyeztük a koszorúkat. Hogy holnap, 19-én mi lesz, azt nem is sejtjük. Nem hiszem, hogy valaki is kimenne az emlékműhöz. A rendőrség, csendőrség, katonaság újra „vendég” nálunk. Az utóbbiak jelenléte ráadásul támadhatatlan, hiszen már két héttel korábban bejelentették, hogy hadgyakorlatot tartanak a környéken. Páncélosok vonulnak át a városon — hát mi szükség volt erre? Hiába határolta el magát az RMDSZ vezetősége, tele a város idegen rendőrökkel. Reggel felhívtam Ion Iliescu elnököt, elmondtam neki, semmi szükség a karhatalmi erőkre. Kértem,tolmácsolja a hadügyminiszternek, vonja vissza a kivezényelt egységeket. Az elnök közbenjárásáról biztosított minket, de egyelőre nem tudjuk biztosan, milyen sikerrel. Szombaton hajnali ötkor elvonul a szállodából a rendfenntartó egység, a folyosókon végigrobogva felébresztenek mindenkit békés álmából. Eredetileg délelőtt tízkor kezdődne a székelyföldi politikai csoport felmérése a területi autonómia kérdéséről, de mi korábban indulunk, így korábban is futunk h kíváncsi rendőrök kérdései elé Bögözön. Agyagfalván az emlékmű környékén madarak csivitelnek. a közelben tehenek harapják a harmatos füvet. A távolban kalákában törik a törökbúzát — nálunk kukoricának mondják —, utólag kiderül, a helyi polgármester is köztük van. Pontosan tíz órakor még kihalt az emlékmű környéke. Befutnak az újságírók, helyiek és külföldiek egyaránt. Percekre megérkezik Verestóy Attila, majd megkönnyebbülten utazik tovább Parajdra, ahol Aprily Lajos emlékházát avatják. Csupán a sajtó képviselői topognak a hidegben — de ők vagy húszán—, amikor megérkezik Katona Adám, a népszavazást kezdeményező csoport egyik vezetője. Koszorúk nélkül jön. és rögtönzött sajtótájékoztatón ismerteti véleményét, miszerint ilyen körülmények között, az eredeti elképzelést félremagyarázva és indokaikat tudatosan elhallgatva ők is úgy látták a leghelyesebbnek, ha lemondják a rendezvényt. Tömeg azért lesz Agyagfalván, ha nem is a beharangozott okból. A művelődési házban kétszázötvenen ünnepelnek, délután kettőkor kezdődik a lakodalom. Agyagfalvi lány kerül Felsóboldogfalvára, most szombaton a lányos rokonság gyűlik össze, jövő héten a vőlegényé. Többkilós cipókat emelnek le a szekérről, puha kalácsokat hordanak be - az asszonyoknak. Borosflaskákat rendezgetnek, óriási tortákat cipelnek be a kamrákba. Régi szokás, hogy az aprónépnek, mármint a gyerekeknek, külön terítenek meg, ne zavarják a felnőtteket a vigadaiom. ban. A helyi református pap 46 évi szolgálat után az idén ősszel vonult nyugdíjba. Megvárja, amíg érkezik . valaki helyette, aztán felköltözik a lányához Kolozsvárra. Addig temet és esket. Ez utóbbit ritkán.» Parajd környékén katonai helikopter cirkál a fejünk felett kétszáz méteres magasságban. Itt történik a mai nap egyik fontos eseménye: felavatták Aprily Lajos emlékházát. * Gaál Zoltán—Ötvös Zoltán
