Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)

1991-10-01 / 8128. szám

Magyar Narancs, 1991.szept.25. ‘'Miközben a Narancs Pápa­­szárnának megjelenése egy frusztrált, agresszióban és paranoiában szenvedő em­berfajta számos egyedit sar­kallta arra, hogy magvas és névtelen lex>élkéjét a szer­­kesztóségnek megküldje (Ld. a Narancs elázó számát], örömmel láttuk, hogy akad normális hangú, érvekkel Jelszereit reakció Is, mellyel helyenként kénytelenek pa­­gyunk egyet is érteni íme. Megpróbálom a lehetetlent: a Magyar Narancs hatoldalas Pápaszem c. pápaszAmáróI (Hl. évi. 16-17. sz.) úgy elmondani észrevételeimet, hogy érdem­ben érveljek Is, és rövid is le­gyek. Magától értetődik: őszentsé­ge II. János Pál pápa magyar­­országi látogatását elsősorban az a körülbelül hat és fél millió ember érezheti saját ügyének, akit római vagy görög katoli­kusnak kereszteltek hazánk­ban (természetesen több ok miatt sem állítom azt. hogy ennyien Is élnek nálunk ke­resztényi életet). Mindenkinek szíve Joga e látogatásnak nem örülnie, a pápaság Intézmé­nyeivel, a Szentatya különbö­ző megnyilatkozásaival egyet nem értenie, s mindennek a sajtóban Is hangot adnia. Bár­hogy vélekedjék Is, minden fe­lelős tollíorgatónak és minden szerkesztőségnek szem elótt kellene tartania a tényszerű­séget. Előbb néhány apróság. 1. A Szentatya megszólításban a .szent-ség" a viselt hivatalt, s nem pedig a személyt Illeti, mégha az oly szentéletú Is, mint Szent Péter Jelenlegi utó­da. Nem véletlen, hogy Göncz Árpád és Demszky Gábor Is így titulálta. 2. A csehszlováki­ai fordulat után soron kívül beiktatott pápalátogatás első­sorban a már akkor is megle­hetősen hajlott korú Tomasek bíboros személyének szólt, aki hősies helytállásról tett tanú­­bizonyságot az ateista terror Ni Idején. A lengyelországi utak sajátos Jellegét csak az nem érti, aki nem akarja. Az, hogy hazánkba három évi előkészü­let után Jött el a Szentatya. az éppen a megbecsülés Jele, s azt mutatja, igazi lelki pásztori útnak tekintendő, amely znind a hívek, mind a fópásztor ré­széről felkészülést Igényel. 3. A szerkesztőség cikk azon ki­tétele, miszerint .a kálvinista Róma persze ökumenikus bé­kejobbot nyújt', így önmagá­ban azt sejteti, mintha ezzel szemben a Szentszék Intole­ráns lenne a nem-katolikusok­kal szemben. Érthetetlen mó­don a Magyar Narancs nem vesz tudomást arról, hogy ép­pen II. János Pál pápa milyen " kezdeményező szerepet Ját­szott és Játszik: a más vallások­kal, felekezetekkel folytatandó párbeszédekben. Hadd utaljak itt csupán arra. hogy az apos­toli Idők óta Jószerivel ő volt Szent Péter utódai közül az el­ső, aki meglátogatta a római zsinagógát, s beszédet tar­tott a hívőknek és együtt Imádkozott velük. 4. Messze­menően egyetértek veletek ab­ban, hogy visszataszító az a gíccsáradat. amit a kufárok a pápalátogatás kapcsán elő­idéztek. De mindezért a pápát okolni? Ez már különös logi­kára vall 5. Ugyancsak fur­csa. ahogy a biztonsági intéz­kedéseket kommentáljátok. Amikor Itt Járt Chaim Herzog államfő, akkor ateista és hívó egyaránt megértéssel fogadta az ezzel Járó kényelmetlensé­­geket. II. János Pál közvetlen­sége, formaságoktól való iszo­nya közismert, akár az. milyen sokra tartja a személyes talál­kozásokat az emberekkel. Alig­hanem őt Mseli meg legjobban a sok biztonsági rendszabály, s hogy nem teremthet olyan kötetlenül kapcsolatokat, mint Karol Wojtyla korában. Nem értem azt a nagyvona­lúságot, ahogy az abortusz­­ügy kapcsán - .tanult kolléga­nőitekkel* együtt - megkerüli­tek a kulcskérdéseket: megen­­gedhetó-e az ölés. mint szüle­tésszabályozási eszköz. Illetve mikortól kezdődik az emberi élet? Az pedig már e^’enesen döbbenetes, hogy egr olyan pallérozott elme. mint Sükósd A PÁ PA SZEM OPn KA JA ROL ■vagy a papír nladMt albír? Miklós ilyen mondatokkal múlja alul önmagát: -^el nem fogom, hogyan veheu magá­nak a Jogot az egyház arra, hogy beleszóljon a magán­ügyeimbe. A magyar Püspöki Kar ugyanis pontosan ezt te­szi, amikor az abortuszról nyilatkozik: a hálószobám­ban mászkál. A nó testéhez nyúl, mert máshogyan nem teheti: a labs közt matat. Hagyják ezt inkább kettőnk­re, hadd döntsön a család, akar-e gyereket vagy sem." Bár elegánsnak egyáltalán nem nevezhető, de mégis, re­mekbeszabott csúsztatás1 Leg­jobb tudomásom szerint a ka­tolikus egyház nem írt elő semmilyen gyerekcslnálásl nor­mát, különösen nem hálószo­bánként! tervlebontásban. El­lenben az emberi élet védelmé­ben - és a megfogant magzatot annak tekinti - többször is szót emelt. Ezt rójátok fel? Ha egy kanyargós hegyi úton haj­tűkanyarra, hegyomlásra fi­gyelmeztető táblák vannak el­helyezve. azt Is úgy értelmezi­tek. hogy aki azokat kitette, az Illetéktelenül a kocsitok volán-

Next

/
Thumbnails
Contents