Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-21 / 8139. szám
Öngyilkosság, hamv ászt ás, géntechnológia Nem államvallást akarunk Surján^László a keresztény értékekről és a pártpolitikáról Lapunk múlt heti számában Surján László, a KDNP elnöke vitába szállt azzal az interjúval, amely korábban Nyíri Tamás professzorral készült és Pártatlan keresztények címmel jelent meg a 168 órában. A vallás és a politika viszonyáról Zeley László készített interjút Surján Lászlóval.- Miniszter úr, ön a 168 óra című hetilap legutóbbi számában vitába szállt egy régebbi Nyíri Tamás-interjú azon ki jelentéseivel amelyek a keresztény pártokra vonatkoztak. Az énelése világos, de azért engedje meg, hogy föltegyem önnek is ugyanazt a kérdést amit akkor Nyíri professzor úrnak tettem fel. A kérdés így szólt: a Keresztény demokrata Néppárton kívül - most persze nem róluk v an szó - el tud-e képzelni ön egy par excellence, tehát úszta keresztény pártot? Jónak tartaná-e. ha ilyen létrejönne ? És engedje meg. hogy zárójelben megindokoljam, azért hagytam kJ a Keresztény demokrata Néppártot hiszen ez egy működő, mondhatni jól működé párt- Először is köszönöm az elismerést. Másodszor. valójában én azért próbáltam hozzászólni ehhez az elhangzott, illetve megjelent interjúhoz, hogy egy kicsit megpróbáljuk tisztázni a fogalmakat. Valóban egyetértek azzal, hogy a vallás es a politika két kuíön dolog: a keresztenységet és egyetlen vallást sem szabad összekötni egyetlen politikai parttal. Ha ez az összekapcsolás bekövetkezik, akkor az már az államvallások világa, és ez az ország éppen most vetkőzi le egy államvallás nyűgeit. Amikor tehát mi kereszténydemokrádáíó! beszélünk, akkor semmiféle szempontból sem államvallást akarunk. Ugyanakkor valóban nagyon nehéz volt az indulásunk, mert a kereszténydemokrácia létezését is. értelmét is megkérdőjelezték néhányan. ugyanúgy, ahogy ön egy ilyen fiktív keresztény pártnak már mintegy a gondolatát is elveti. Vagy ha ön nem veti el, akkor elvetem én mint vaíllási pártot. Hiszen ha a tartalmát keresnénk egy ilyen vallási pártnak - legyen az iszlám, keresztény vagy bármi akkor ez azt jelentené, hogy az illető vallás sajátos belső törvényeit politikai eszközökkel akarja más, az illető valláshoz nem tartozó emberekre rákényszeríteni. Ez egy picit olyan, mint amit úgy szoktak mondani, hogy az Árpád-ház indulásakor Szent István mintegy rank hozta a keresztenységet. A történészek vitatkoznak, hogy ez azért talán akkor se volt ilyen egyszerű, de nem is történelmi vitába akarok most belebonyolódni. Komolyan úgy gondolom, hogy a kereszténydemokrácia sajátos politikai hitvallás, és ahogy abban a rövid pár sorban elmondtam, egyfajta világnézeti töltésű emberek ajánlják a maguk gondolatvilágát és szolgálatát az egész társadalom javára, miközben indirekt módon s \ íf f i nyilván visszahatnak arra. s ezáltal a kereszténység szalonképessé válik. Ha még nem teljesen az, de nem egyfajta isteni uralomról volna szó. Ezért mondjuk azt. hogy noha természetesen örülünk és kívánjuk, "hogy a keresztény világnézetet értéknek tartó emberek hozzánk jobban kötődjenek, mint mákokhoz, normálisnak és természetesnek tartjuk, hogy egv-egy keresztény ember vagy' akár több is valamelyik más pártban találja meg a somára legszimpatikusabb politikai magatartásformát. * Zsidó-keresztény értékrend I- A második vatikáni zsinat szerint poétikai kérdésekben Dem lehet azonosságot megkövetelni i keresztényektől Nincs oh an veszély - és ez sokak fék Íme -, bogy a Keresztény demokrata Néppárt esetleg, úgymond Jusajaotja" a keresztényi politizálást’- Nem sajátítja la. Mi egyébként a zsidó-keresztény értékrend talaján állunk, és ügy szoktam fogalmazni hogy mi azokat hívjuk, akiknek a szemében a kereszténység érték, s ez nem pontosan azonos a kereszténységet megvalósítók csapatával. Természetesen őket is szeretettel vátjuk, sőt erre épül a dolog, de olyan országban élünk, ahol a kereszténységről torz fogalmak, tudatosan torzított fogalmak jártak, s ahol felnőtt egy olyan generáció, amelyik erről az eszmerendszerről csak rosszat hallott. Mégis úgy látszik, hogy sokan értéknek tartják.'és a pártunk neveben szereplő ..keresztény" szó nem szűkítést jelent, nem egyfajta elhatárolást, hanem egy értékrendet. Í- Tehát úgy érti. hogy attól még lehel valaki jó keresztény, ha nem éppen az önök pártjának a tagja?- Természetesen. Soha nem léptünk fel az ilyenfajta kizárólagosság igényével. Kereszténykomprpmlsszum- Ön vitatkozik Nyíri professzor úrral abban. amit a professzor úr úgy állít, hogy bizonyos erkölcsi kérdésekben egy pártnak kompromisszumokat kell kötnie. Annak idején itt nagyon komoly kérdések vetődlek fel. akár az öngyilkosság, a hamvasztasos temetés, a házasság ügye - ahol reverzalist kelten adni -, most pedig az abortusz, majd jön az eutanázia, a géntechnológia és egyebek. De mi van azokkal a dolgokkal, amikben a kereszténységnek esetleg nincs a kompromiszszumra hajlama? Nem rejt ez veszélyt magiban ?- Meggyőződésem szerint, amikor ilyen kérdésben szavaz a képviselő, a lelkiismerete szerint kell hogy szavazzon, és ha egy párt egy-egy ilyen ügy ben partállaspontot hoz és konlhktushelyzetet idéz elő képviselőjének lelloismereie és a párthűség természetes igénye között, akkor bizony történhetnek kilépések, lemondások vagy kompromisszumkötések - kinek mit bű el a lelkiismerete. Én azt gondolom, hogy az alapvető kérdésekben nem szabad kompromisszumot kötni. Helyesebben, a komprormszszum úgy alakul ki, hogy a keresztények kötelesek a maguk által helyesnek tartott dolgokat elmondani, és józan érvekkel meggy őzni ä többieket. Ez aztán vagy sikerül, vagy' nem. végül pedig az egész közösség - adott esetben'az egész parlament - dönt. és a törvény az lesz. amit ez a közösség meghozott. I- Tehát a Kereszténydemokrata Néppárt tudomásul veszi a kompromisszumot - hiszen ez egy parlamenti döntés, ha úgy tetszik demokratikus többségi döntés -, de fönntarthatja az álláspontját, akár az egyes képviselők, akár pedig maga a párt?- Természetesen, a mi helyzetünkben ez most viszonylag könnyű, mert olyan kevesen vagyunk. Nem lesz ez mindig így. de hát jelen pillanatban igy van. Ennek következtében nekünk különösen fontos az. hogy a véleményünket kimondjuk és megpróbáljuk erre a többieket is rávenni. Erre nincs más eszközünk, mint az. hogy elmondjuk az érveinket. Ezek aztan vagy hatnak, vagy nem hatnak.