Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-01 / 8128. szám
Beszélő, 1991.szept.21. rületben az első fordulóban 8798 szavazattal lett első, míg listán az SZDSZ csupán 7180 szavazatot kapott. Horváth Tivadar személyének, és nem az SZDSZ-nek köszönhette tehát szavazatait? Vizsgáljuk tovább az adatokat' Második a kisgazdajelölt lett (6841 szavazattal), harmadik a kereszténydemokrata jelölt (6662) szavazatta], negyedik pedig az MDF jelöltje 5793 szavazattal. Pártjaik listás eredménye rendre 7180, 6571, illetve 4409 szavazat volt. Horváth Tivadar többletszavazata több mint másfél ezer - nyilvánvalóan abból adódott, hogy a Fidesz listájára szavazók - 2574 - nagyrészt rá szavaztak (a Fidesz nem állított egyéni jelöltet). Kereszténydemokrata szavazat bizonyosan nem jutott "Horváth Tivadarnak, és MDF-es sem. Ezek szerint nemigen mondhatjuk, hogy Horváth Tivadar személyében nyerte meg a választást, és méltányosan vitte magával mandátumát a kormánypárti oldalra, a kereszténydemokrata frakcióba. Még nyilvánvalóbb ugyanez Balogh János esetében. Egyéniben ő 7388 szavazattal nyert, míg kerületében listán az SZDSZ 7434 szavazattal lett első. A listán 2403-an szavaztak a Fideszre, amely nem állított egyéni jelöltet, e szavazatokból nem jutott Balogh Jánosnak. Külön említést érdemel, hogy a Csoma-Farádon lakó képviselő Csornán csak 1093 szavazatot kapott az első fordulóban, míg az SZDSZ-listán 1209 szavazathoz jutott. Ott tehát, ahol leginkább ismerték, az első fordulóban 17,7 százalékkal csak harmadik lett, és a második fordulóban is - 41 százalékkal - vereséget szenvedett. Olyan településeken szerzett szavazatokkal tudott nyerni, ahol személyesen nem ismerték, ahol az SZDSZ-imázs és az SZDSZ- kampánv hozott szavazatokat. Talán még az is megkockáztatható, hogy Balogh János személye inkább ártott, mint használt az SZDSZ választási eredményének. Mivel is indokolták az átülést? A televízió Napkelte c. műsorán kívül mindketten a Magyar Fórumban nyilatkoztak erről. Horváth Tivadar elmondta: „a korábban hirdetett programot másként éreztem és tettem magamévá, mint amit ebből a gyakorlatban megvalósulni láttam." Az egyházi ingatlanokkal és kárpótlással kapcsolatos SZDSZ-álláspontot hozza fel példaként. Le kell szógeznr e kérdésekben az SZDSZ parlamenti állásfoglalása teljes összhangban volt az SZDSZ programiéval, melynek ismeretében Horváth Tivaaar elfogadta, hogy az SZDSZ jelölje. Amit pedig Balogh János írt a Kisalföldben arról, hogy „ne engedjük, hogy megosszanak bennünket internacionalisták, kozmopolita liberálisok", hiszen „nekünk magyaroknak kell maradnunk", annak az SZDSZ-ben tényleg nincs helye; ő nyilvánvalóan tévedésből Tett az SZDSZ képviselője. Azt a programot is elutasítja, amelyet megismerhetett, amikor képviselőjelölt lett. Természetesen helyeselhető, hogy ha egyszer Horváth Tivadar és Balogh János nem tud többé azonosulni az SZDSZ-frakrió álláspontjával, akkor nem marad szabaddemokrata-képviselő. Jelölésük annak idején - hibás döntés volt. Ugyanakkor jogosnak tűnik az SZDSZ-frakció és a helyi szervezetek álláspontja: az lett volna a korrekt eljárás, ha Horváth és Balogh lemondott volna mandátumáról. BAUER TAMÁS
