Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-09 / 8133. szám
Élet és Irodaion, 1991.szept.27 39 BOOQ BARttAj temesvári szellem Volt egyszer, 1989 karácsonya előtt^egjy fellángolás. A véres lefolyású, es a bukaresti diktátorpár bukásához vezető megmozdulásnak két meglepő jellemzője volt; elsőként arra érdemes figyelmeztetni, hogy Romániában, ahol Ceausescu diktatúráját puhának egyáltalán nem nevezhettük, kitört egy ilyen, s ekkora erejű népi elégedetlenség. Ezzel a jellemzővel sokan foglalkoztak, de most a másodikat kívánnám számunkra valóan végiggondolni. Vagyis azt, hogy egy magyar tiszteletes köré gyülekeztek az emberek, s a magyar tiszteletes ügyét vállalók képesek voltak nem etnikai, hanem emberjogi kérdésként kezelni. Ezért nőhetett át a tüntetés általános politikai célokat megfogalmazó népfelkeléssé. Akkor nagyon együtt voltunk, románok, magyarok, németek, szerbek, bolgárok,-zsidók — s ki tudja, még hány nemzet képviselői fordultak elő a tömegben Mert a Bánságban élnek még csehek és szlovákok, horvátok, ukránok, hogy a cigányokról ne is szóljunk, lévén újabb statisztikák szerint az általuk legnagyobb számban lakott megye -■ Temes. És reményt nyújtó volt a nemzetmentő front, az új politika meghatározó tényezőjének első nyilatkozata, amely valóban testvéri szellemben fogant. Nem mehetett így tovább, a mindinkább körvonalazódó bajok, illetve a kisebbségek nyílt jogkövetelései mind valószínűbbé tették a fordulatot. Ennek volt véres kifejeződése 1990. március, Marosvásárhely. Két pólusról lehét(ne) heszélnl ezek szerint, a temesvári toleraniéáról és a maros vásár helyi etnikai egymásnak: feszülésről, o • Mivel mindkettő egyszerűsítő, magyarázatra, elemzésre szorul. Temesváriként'az előbbiről szólnék. A diktatúra valóban közelíti egymáshoz az embereket, a közös jogtalanság ugyanarra az oldalra állít mindenkit — szemben a hatalommal. S az általános jogfosztottság idején sem alkalom, sem igazi érdek nem mutatkozott arra, hogy mi, kisebbségiek a saját külön bajunkkal álljunk elő. A kisebbségek jogainak a kérdése fel sem merülhet addig, míg valamennyire demokratikusnak mondható politikai közeg ki nem alakul. Diktatúrában fontosabbak, előbbre valók a minden egyes polgárt sújtó igazságtalanságok orvoslása, mint egyes kisebb vagy nagyobb közösségek kollektív gondjainak a megoldása. Ezért érhette a román többséget váratlanul, felké, születlenül, hogy a velük együtt közösen szenvedő kisebbségiek a váltás, az úgynevezett forradalom után saját külön bajokkal, követelésekkel álltak elő. E helyzet, vagyis sajátos bajaink léte, s annak nyüt hangoztatása volt az első „figyelmeztetés” a románok számára, hogy lám, „ezek” a magyarok megbízhatatlanok; eddig jőtlheglehettünk egymás mellett, most meg ők többet akarnak. Á hazai közgondolkodás, meg általában a közep-kelet-európai országok politikai gondolkodásában űY- szerűen hatottak a kisebbségi bájok kollektív „ rendezésére bejelentett Igények." Amikor’saját iskolákat kértünk, mindjárt 1990 januárjában, magunknak, találkoztunk az első megütközési hullámmal, még itt Temesvárt is. És rendre érkeztek a hírek nemzetiségi torzsalkodásokról, illetve keményen dolgozott a politikai diverzióra szakosítottak csapata, akiket jobb híján nevezzünk sötét erőknek.. Ebből a szempontból Temesvár és a Bánság üde színfoltnak számított, akkor, vagyis tavaly tavasszal még csak kísérletek történtek a temesvári Vatra létrehozására, 8 román barátaink jöttek,, figyelmeztettek, lépjünk fel, és hogyan az esetleges provokációk elkerülésére. Azóta nagyot változott a világ, ha a temesvári,’ volt _vasgárdista Constantin Drágán álltai pénzelt nyomtlában nem csupán olyan helyi napilapot adnak ki, amely nyíltan magyarellenes, hanem ugyanitt nyomják a Vatra országos orgánumát is. Mennyire jelentkezik ez a város közhangulatában? Eléggé, bár vannak olyan román, ortodox fiatalok, akik egyházuk intoleráns szelleme miatt katolizálnak — s nem az unitusokhoz, hanem a római katolikus egyházhoz 'jelentkeznek —, ugyanakkor azt hangoztatják; előbb civilizált polgárok szeretnének lenni, majd jó bánságiak, s csak ezék után igazi románok. Ugyanis az általános értékrend ennek a fordítottja. Főleg országos viszonylatban fontos, hogy „jó román” legyen a polgár... .. ................ Bánság helyzete sajátos, s ezt két tényező mindenképpen befolyásolta. Egyrészt az, hogy itt legalább fél tucat náció képviselői élnek együtt, itt valóban általános jelenség a többnyelvűség, nem ritka az otthonról beszélt négy nyelv, ami jelzi körülbelül, hogy a vegyes házasságok sem ritkák. Az ritka, ha valaki kizárólagosan csak egy nemzetiség tagjait találja felmenői között. Másodsorban pedig annak mutatkozhat meg a hatása, hogy 1700 körül, amikor Savoyai Jenő a törököt innen elűzte, bizony alig volt helyi lakos. Tehát több-kevesebb okkal minden itt lakó Jövevény, az őslakosi címre jogosan kevesen pályázhatnak. A román történelem is „békén hagyta” a kérdést a Bánság vonatkozásában, nem volt szüksége a nemzetnek arra, hogy itteni jelenlétét történelmi érvekkel bizonyítsa. Ugyanis itt mindig jobban éltek, mint az ország, vagyis a mai Románia többi vidékein. Román szólás is- rögzíti ezt' otyán. fortdán, hogy „csak a Bánsági az alső'i..' ttt dolgozni kellett tudni, i a teljaáüményre képes előbb-utóbb elfogadtatta magát. Ide évszázadokon át csak jöttek, innen nem volt elvándorlás — a legújabb kori német kivándorlásig. Ez volna a temesvári szellem? Ezzel volna magyarázható az a közmondásosnak tudott igazság, hogy itt a különböző etnikumok jól megvannak, nincsenek torzsalkodások? Ezzel is, minden bizonnyal, bár a jelenség igazi vizsgálata még várat magára. Végeredményben felületes ítélet ez, semmi több. Ugyanis éppen a mostani nemzetiségi villongások, a szovjet birodalom szétesése, illetve a jugoszláv belső háborúzás nálunk is keltett némi hullámverést. Augusztusban az RMDSZ Elnöksége nyilatkozatban foglalt állást a jugoszláv helyzettel kapcsolatosan, mégpedig úgy, hogy kifejezte meggyőződését; minden népnek, így a horvátnak és a szlovénnak is szuverén joga önnön státuszát meghatározni Ugyanakkor viszont az új meghatározással kapcsolatos politikai bonyodalmak rendezését, az RMDSZ szerint, mindenképpen békésen- kell megtenni. Semmi rendkívülit nem tartalmazott a nyilatkozat, lévén, hogy az RMDSZ éppen májusi kongresszusán lépett önmeghatározása tekintetében, romániai társnemzetnek nyilvánítván azt a magyarságot, amelyről Románia alkotmánya nem kíván tudomást venni. Tehát a napi politika is mutatta, milyen utat követ az RMDSZ — ennek ellenére 13 szerb író, szerkesztő igen kemény hangú közös szöveget tett közzé, amelyben a hazai magyarságot a Monarchia vágyálmainak visszaidézésével vádolja, illetve, hogy nem tud elszakadni egy történelmileg örökre elmúlt időszaktól. Ugypakkor éppen most és általuk újrV vád éri az erdélyi magyarság szervezetét, hogy Budapestről irányítják. Amikor pedig kijelentettük, hogy nem kisebbség, nem nemzetiség, hanem társnemzet volnánk, az ebből eredő számunkra hátrányos nemzetközi következményeket is vállalva. Csakhogy végre világossá váljék, a magunk útján kívánunk járni ,, . _ És ezt a szerbek, egy másik nemzetiség értelmisége, felelős gondol-
