Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-09 / 8133. szám
Magyar Fórum, 1991.okt.2.- Igen, hát itt egy kissé keverednek a fogalmak. Ami a végkielégítést illeti, egyértelműen letettük a voksot amellett, hogy végkielégítésre szüksége van annak a munkanélkülivé válónak, akinek munkája megszűnik, tehát ebben a vonatkozásban azt hiszem, hogy egyértelműek voltunk. A szabadság vonatkozásában az éppen készülőben lévő munkatörvénykönyv az, amelyik változtatásokat kezdeményez. A jelenlegi koncepció az életkorhoz kötődő szabadság meghatározásával, és ezen túlmenően egyfajta progresszív emelkedéssel számol. Ami a nyugdíjazást illeti, én ennek részletezését kissé idő előttinek tartom. Jelen pillanatban többféle elképzelés és álláspont él ezzel kapcsolatban, egészen a nyugdíjkorhatár fölemelésének lehetőségéig. Én személy szerint - és most itt a személyes véleményemet hangoztatnám - egy ilyen foglalkoztatáspolitikai helyzetben, amikor a munkanélküliek száma nő, a korhatár emelését nem tanom szerencsésnek. Nem fogy el a türelem-Az ellenzék szociális feszültséget, forró őszt és forró telet jósol Lehet-e a tárcának „ lengéscsillapító "szerepe ?- Az ellenzék - pozicionális helyzetéből adódóan folyamatosan és egyfolytában forró tavaszt, forró nyarat, forró őszt és fonó telet kell, hogy jósoljon. Emelett persze az sem árt, ha az ellenzék konstruktív. Hogy a mostani ősz mennyire lesz fonó, mennyire nem? Én azt gondolom, hogy a társadalom többsége - jóllehet a tűrésképesség határán van -, de alapjában érti azt, hogy nem önmagáén van ez a megszorítás, hanem tényleg azért, mert komolyan gondoljuk, hogy egy szociális piacgazdaság létrehozásával ennek az országnak a gazdasága kimozdítható a holtpontról. Én személy szerint meg vagyok győződve anól, hogy jelen pillanatban nincs más választása ennek a magyar gazdaságnak. Tehát ebből adódóan, ha forró ősz alatt azt értjük, hogy elfogy a türelem, akkor én azt mondom, hogy nem lesz forró ősz, mert végül is a társadalom - meggyőződésem - nagyjában és egészében érti ezt a folyamatot, és valahol helyére is teszi. Az, hogy a tárcának ebben milyen szerepe lehet? Tisztában vagyok azzal, hogy a munkanélküliség a mai magyar társadalomban nagyon-nagyon feszítő kérdés, hiszen testközelből érinti az embereket. Hiszem azt, hogy önmagában ez a tény végül is nem vált ki olyan indulatokat, amelyek kezelhetetlenek lennének. Krajczár Imre
