Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-09 / 8133. szám
, Magyar Hírlap, 1991. Október 5. Demszky Gábor Expó: döntsünk józan belátással «fAz idő lejárt. A döntés tiszta be^ szédet követel. Sokoldalúan tájékozódtam. Tárgyaltam felelős állami, önkormányzati és érdek-képviseleti vezetőkkel, külföldi szakértőkkel. Megismertem a világkiállítást nem vállaló Párizs főpolgármesterének és a rendezvényt népszavazáson elutasító Bécs vezetőinek indokait. Ezek közül — a környezetszennyeződés, az ingatlanár-emelkedés, az ezzel járó lakbémövekedés, a közbiztonság romlása mellett — az első helyen szerepel, még ezekben a kiegyensúlyozott országokban is, a lassan megtérülő beruházás gazdaságtalansága és költségigénye. Úgy látom, a világkiállítás megrendezésének kétséget kizáróan változatlanul legfőbb akadálya az expóhoz és főleg a Budapest felkészüléséhez szükséges anyagi források hiánya.. Ahhoz, hogy a főváros a rendezvény idejére elfogadható közlekedési. közművi, egészségügyi szolgáltatásokat nyújhasson látogatóinak. és szerényen „kiszépítkezett” városként fogadhassa őket, 1996-ig folyó áron mintegy 100 milliárd forintot kellene befektetni Budapest közlekedésébe, közműveibe és városképébe. A város működését lehetővé tévő minimumról van szó, nem felesleges luxuslétesítményekről. Mégis, még e minimálisan szükséges összegek előteremtéséhez is túl szegény ma az ország is, fővárosa is. Bár Budapestnek-az expó nélkül is szüksége lenne tervbe vett fejlesztésekre, úgy látszik, expóval együtt sem lesz rájuk pénze. Vegyük számba a lehetséges forrásokat. A világkiállítási törvényjavaslatból kiderül, hogy a központi költségvetés, mint részfinanszírozó, 1996-ig folyó áron mindössze 30 milliárd forintot folyósít, előre meghatározott közlekedés- és közműfejlesztési célokra. A Pénzügyminisztérium sem adókedvezmények. sem1 további támogatások formájában nem lát módot saját finanszírozási részvételének a növelésére. „Jó lenne — s erre most, az utolsó pillanatban is felhívom a kormány és a parlament figyelmét — józanul és felelősségünk tudatában közösen dönteni. Belátván az ország és Budapest nehéz gazdasági helyzetét, eherbíró-képességünk korlátáit, a világkiállítás rendkívüli erheit és kockázatát, a kormánynak és a fővárosnak közös döntés alapján el kellene állnia az 1996-os világkiállítás megrendezésétől ” -----------------Az összeg tehát több nem lehet, kevesebb viszont — attól tartok — igen. Nem zárható ugyanis ki, hogy az elkövetkező évek takarékos költségvetési politikája a ma még biztosnak látszó csekély támogatásnak ' — előre láthatatlan mértékű — j csökkentésére kényszerül. Ami az éves ütemezést illeti, információm szerint a 30 milliárd forintnyi folyó áras összegnek is mindössze elenyésző töredékét lehelne felhasználni 1992 és 1993 folyamán. Komolyabb méretű beruházási teljesítésre tehát a költségvetési támogatásból egyhamar aligha futja. Vajon miből kezdjük el a közművi, közlekedési és városképi felkészülést a világkiállításra? Vállalkozási alapon, működőtőkéből — a világkiállítási törvényjavaslat szerint? Csakhogy komoly befektetők jelentkezése mindmáig bizonytalan, ellenben az expóhoz tervezett fővárosi létesítményeknek 1993-ig garantáltan el kellene ké-J szülniük. Erre garanciát a kormány; nyújthatna: nyilatkozhatna, hogy a! költségvetés magára vállalja a be-j ruházások terheit abban az esetben! ha mégsem jönne kellő számú tő4 keerős befektető. A kormány azori ban mereven elzárkózik e gararj ciavállalástól. Erre csak egyetlei oka lehet: maga sem bízik a külfölj di tőke abbeli érdekeltségébe^ hogy utakat, hidakat, közműveket létesítsen Budapesten, s attól tart 4 kormány, hogy rajta maradna | rendkívüli pénzügyi felelősség éí teher. j Érthető a kormány vonakodása* de az már annál kevésbé, miért lenne elfogadhatóbb a számára, hogy az általa jó okkal elutasított kocká-1 zat a fővárost terhelje? Hisz — éppúgy, mint a kormány — a főváros sem tud a budapesti infrastruktúrafejlesztésekért tolongó, megbízható külföldi tőkésekről. Máig sem rendelkezünk olyan befektetési ajánlatokkal, amelyek jelentős , kiadások alól mentesítenék a központi vagy a fővárosi költségvetést. Ilyenekről utoljára a Világkiállítási Programiroda — mint kiderült, teljesen értékelhetetlen — 8,5 milliárd dolláros szándéknyilatkozat-gyűjteményében lehetett hallani.Amióta ezek hitelességéről az állami pénzügyi szervezetek és magánbanki szakértők is egyértelmű kétkedéssel nyilatkoztak, a programiroda propagandájában ez az érvelés valahogyan alábbhagyott-Ám ha sem elegendő költségvetési forrás nincs, sem garantálható külföldi tőkebefektetői javaslatok, miből építkezzen Budapest a világkiállításra? Hiszen az előfeltételek megteremtéséhez a fővárosra 1996- ig nem kevesebb, mint folyó áron mintegy 70 milliárd forint előteremtésének gondja hárulna. Ez pe- ; dig mai anyagi lehetőségeinkhez képest csillagászati összeg, rendkívüli megterhelés! Több mint két- ■ szerese annak, amennyit a főváros- i nál mégiscsak több nagyságrend-' del gazdagabb központi költségve- • tés 1996-ig vállalni mer. Mégis, vegyük legalább elméletileg számba az előteremtendő pénz lehetséges fővárosi forrásait: a folyó költségvetési juttatásokat, a főváros által kivethető adókat, az eladható ingatlanokat vagy az igénybe vehető hiteleket. A fővárosnak évente nyújtandó költségvetési eszközökről az Országgyűlés évről évre a központi költségvetés parlamenti vitája
