Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-08 / 8132. szám
Népszava, 1991.okt.3 (9 Kassait szövik és hézagos a háló Jog a megélhetéshez, de mindenkinek? A szociális célú pénzeszközök reálértékének csökkenésével fordított arányban nő a támogatásra szorulók köre. Nincs munka, nincs lakás, nincs egészség. Vajon van-e megfelelő szociális elképzelés a gondok kezelésére? Mikorra várható a szociális törvény parlamenti elfogadása, és mit tartalmaz a gyűjtemény? Erről kérdeztük ár. Kakuszi Istvánt, a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkárát. — Véleményem szerint is a legsúlyosabb gond a munkanélküliség, ezen belül is mindenekelőtt a fiatalok és a munkaerőpiacon kedvezőtlen pozíciókban lévők, így a rokkantak ügye. Ügy érzem azonban, hogy magában egy törvény nem segít. Tárcánk elkészítette a szociális törvénytervezetet, sajnos azonban az idén nemigen várható a parlamenti vitája. — Mit várhatnak a nehéz helyzetben élők a szociális törvénytől? — Reméljük, hogy a legelviselhetetlenebb egyenlőtlenségek és hátrányok — azáltal, hogy megváltozik a szabályozás —, enyhülnek. Célszerű lenne, ha a szociális törvénnyel egy időben megalkotná a parlament a társadalombiztosítási, az egészségügyi és a lakástörvényt is. Ezek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hiszen, ha csupán a fiatalok lakáshoz jutási esélyeit nézzük, nem hiszem, hogy kihagyhatnánk a szociálpolitikai szempontokat. A népjóléti tárca ezután is igényt tart a szociális lakáshoz jután fenntartására. — A törvénytervezet határozottan szét akarja választani az áüam, az önkormányzat és a család kötelességét, a költségvetés mindinkább ki akar vonulni a szociális ellátásból... — Ha akarná sem tehetné. Továbbra is állampolgári jogon jár a családi pótlék. Felmerült ez a megoldás az egyéb, gyermekekkel összefüggő ellátásoknál is, mint a gyes, a gyed, az anyasági segély, a tanulók ellátása. Központi hatáskörbe tartozna az egészségkárosodási járadék és költségvetésből finanszíroznák a rászorulók egyéb létfenntartási támogatásait. — Ez utóbbihoz kik jutnak majd? — Akik a létminimum alatti jövedelemből élnek. Így a nyugdíjas korúak, akik kis pénzből, vagy jövedelem nélkül élnek. Azok, akik kétéves munkanélküli-ellátás után sem tudnak elhelyezkedni és olyan családok, ahol a sorkatonai szolgálat miatti jövedelemkiesés veszélybe sodorja a megélhetést. — A mai gyakorlat szerint a tb-alapból gyakran költségvetési feladatokat finanszíroznak. Mi a véleménye erről? — Az egészségügyi és a szociális intézmények ellátása kellően elkülönül, de igaz, hogy az egészségügyben sokszor szociális szempontok szerint látnak el embereket, főként, mert a speciális szolgáltatások nem alakultak ki. Célszerű lenne a feladatok és az alapok szétválasztása. Ez egyébként sem halasztható, ha a társadalombiztosítás, illetve az egészségügy biztosítási alapon szerveződik. — Tetemes összeget emészt fel, hogy sokszor szociális okok miatt tartanak kórházban idős embereket. — Igaz, az „elfekvők” számára nincs kiépült intézményhálózat, illetve pénzalap. Az is igaz, hogy egyes településeken megoldatlan a szociális - otthoni elhelyezés. Fontos lenne a jövőben, ha a házi gondozóhálózatot építenék ki az önkormányzatok. Humánusabb lenne az idős emberek otthoni ellátása, mint az intézeti elhelyezés. Mi tagadás, jobban járna az államkassza is. — Lesz-e változás a szociális otthoni térítési díjak rendszerében? — A térítési díjak a költségekhez, illetve az egyén jövedelméhez igazodnak, összességében emelkednek. Nem kérhető térítési díj, illetve mérséklődik, ha az ellátott, illetve családja egy főre jutó jövedelme nem haladja meg a megélhetési minimumot. — Az eddig elhangzottak nem ígérnek mást, mint amit évtizedek óta megszoktuk ,.. — Ez természetes, hiszen ugyanaz a környezetünk, mint eddig volt. A legfontosabbnak azt tartom, hogy végre törvényi eszközökkel szabályozzák az eddig főképp rendeleti úton irányított, sok esetben követhetetlen szociálpolitikát. Reményünk szerint a törvény a létszükségleti minimumok garantálásával biztonságot ad majd mindenkinek. (nógrádi)
