Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-08 / 8132. szám
Kétlépcsős agrároktatás Gödöllőn Magyar Hírlap, 1991.okt.3. Ma a mezőgazdaságot számos feszültség terheli. Tisztázatlan a tulajdoni helyzet, szaporodnak a megműveletlen földek, méregdrága a takarmány, eladhatatlan a termény. Az átalakulófélben lévő ágazat irányítására csak alaposan felkészült szakember lehet alkalmas, a régebben képzett vezetők egyre nehezebben alkalmazkodnak a változó körülményekhez. Milyen követelményeket támaszt a szakemberekkel szemben a mezőgazdálkodás, hogyan készül az új körülményekhez alkalmazkodni az oktatás? — erről kérdeztük meg dr. Kocsis Károlyt, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem rektorát. — A megváltozott politikai és gazdasági viszonyok között természetesen radikális változásokra kell számítani a mezőgazdaságban, de nehéz ma az 5-10 éves távlatot felvázolni. A tulajdonviszonyok alapvetően megváltoznak, a korábbi, döntően'nagyüzemi termelési szerkezet módosul, létrejön több mint egymillió hobbikertészet, több tíz- vagy százezer családi gazdaság, ahol ketten, hárman 10-20 hektár földet művelnek. Kialakulnak az akár 400 hektáros farmergazdaságok, de ebben a nagyságrendben a vát tulajdon mellett a bérleti rend? szer is megjelenik. A szövetkezel tek is fennmaradnak átalakult formában, nem annyira a termelés, inkább a feldolgozás, az áruterítés elvégzésére, és biztosan maradnak állami gazdaságok azzal a céllal, hogy betöltsék a mintagazdaságok szerepét. Tehát nagyon heterogén helyzet alakul ki. Felsőfokú végzettségű szakemberekre természetesen a továbbiakban is szükség van. Az átalakulással olyan szektorok jelennek meg, amelyek eddig nem léteztek. A családi gazdaságok, a farmok értékesítési és alapanyag-ellátási rendszere olyan bonyolult kereskedelmi ismeretet igényel, amelyeket aligha képes áttekinteni valaki felsőfokú végzettség nélkül. — Az oktatás képes lesz-e követni a változásokat, képes lesz-e kiszolgálni az új követelményeket? — Gödöllőn igazi universitast szeretnénk létrehozni, természetesen mezőgazdasági és vidékfejlesztési súlyponttal, de ehhez több diszciplínát kell oktatnunk, a képzési főirányokat meg kell változtatni. Környezetgazdálkodási képzést indítunk el hamarosan, további új profil az élelmiszer-tudományi képzés. Ennek anyagi feltételei hiányoznak, de a Központi Élelmiszer-ipari Kutatóintézettel oktatási-kutatási megállapodást kötöttünk. A Biotechnológiai Kutatóközpont szorosan együttmű-ködik ezután az egyetem biotechnológiai tanszékével. Szeptembertől bevezettünk egy egészen új .< oktatási rendszert. Ennek lényege, J hogy bármelyik hallgató előmenetelének megfelelően akár egy év után otthagyhatja az egyetemet, hogy áttérjen a technikusképzés területére. Négy év az alapképzés — egy évvel rövidebb az eddiginél —, és diplomát kapnak a végzősök. Közülük válogat-1 nánk ki a legtehetségesebbeket, akiket további egy-két évig benn I 35J5‘t#?iflhík, s végffR-gyJ^jabb szelekcióval választanánk ki a ‘tióktoráhdusokat. A negyedik év végén azonban bizonyítani kell. A diplomamunka kevés, az tanulhat tovább az ötödik évfolyamon, aki a négyes átlagot elérte. Utána is keményen kell még tanulni, a következő, a második fokozat már nyugati értékű egyetemi diplomát jelent. — A többfokozatú oktatást azonban anyagilag és oktatói gárdával is győzni kell... — A mai keretek, némi átalakítással, magasabb szintű oktatás biztosítására is alkalmasak, ellenben az oktatói állományhoz kevés a hallgató. Nyugaton a költségvetés csak akkor finanszírozza az oktatást, ha egy oktatóra legalább 12-13 hallgató jut. Nálunk négyöt hallgató jut egy oktatóra. Egyik sajátossága egyetemünknek, hogy a gépészkaron nem tartunk felvételi vizsgát, 165 hallgatót vettünk fel középiskolai eredménye alapján. Az első év után úgyis kiderül, ki képes az alapokat elsajátítani. k Az állam részéről sem pénzpocsé- " kolás, ha egy évig egyetemi kör- j nyezetben tanít valakit, aki végül I mégis rájön, hogy neki magasak a j követelmények. A hallgató fele- ' lősségére kell bízni, hogy ki mfö- 1 dig marad az egyetemen. — Minden évben felvesznek tehát felkészületlen diákokat is. Erre nyilván ü „fejpénz” miatt van szükség. „ ... s-r-Az egyetem-sam a fejpen-zert tanít. Igaz, a pénzügyi kormányzat az egyetemek finanszírozását a hallgatói létszámhoz köti. Képtelenség lenne, hogy azonos támogatást kapjon az 1500 hallgatót oktató egyetem azzal, ahol 3500 diák tanul... Költségeink 30- 40 százaléka kötött a hallgatói létszámhoz, de van intézményi alapunk, ami független ettől, és vannak saját bevételeink. Az egyetem kétmilliárdos költségvetéséből 650 milliót fordítunk közvetlenül egyetemi, főiskolai képzésre. Gondjaink amiatt vannak, hogy az aktuális finanszírozás mértéke nem éri el azt a szintet, hogy nyugati színvonalú oktatást nyújthassunk. Az elmondottakhoz tartozik, hogy a hazai .agrár-felsőoktatás torzulása miatt kétszer annyi egyetemistát képezünk, mint főiskolást, holott a fordítottja lenne az ideális. Ezt a kétlépcsős módszerrel korrigálni lehet. — Tervezik-e a tandíj bevezetését? — Az állam egyedül nem vállalhatja az összes oktatási költséget. A pénzügyi szakemberek a tervezetben 20-30 százalékos hallgatói hozzájárulással számolnak. Kétséges, hogy ezt egy átlag magyar család elbírja-e, amikor nálunk például az éves képzés 260 ezer forintba kerül. Megítélésem szerint 10 éven belül ilyen magas tandíjat nem lehet kérni. Arra mégis számítani kell, hogy többet kell a hallgatóknak magukra vállalniuk. M» lényegében ingyenes az oktatás. Nézetem szerint a tandíjból az összköltség 5-6 százalékát lehet és kellene előteremteni. •Ö. Z.
