Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-01 / 8128. szám
Új Magyarország, 1991.szept.24. 4£ csak reá tartoznak. A hajdani kábéüléseken rólunk, mindannyiunkról is döntöttek! Most viszont az egész országot érintő •.'határozatok, hála istennek, nem a pártfórumokon, hanem a parlamentben, a nyilvánosság előtt születnek.- Vitairatodat mégis nyilvánosságra hozták, és sokan úgy tekintették, mint a: MDF hivatalos álláspontját. Tényleg, mekkora kör véleményét tetted közzé ebben az írásban? '1 - Dolgozatom egyetlen véleményt * képvisel: az enyémet. Kern biztos, hogy ezt követi a Magyar Demokrata Fórum. De - mint a megyei gyűlések tanúsítják - a tagok többsége egyetért velem. A lényeg az, hogy Európába jussunk. Európába- mint Csengey Dénes mondta de jnirtdahányan..' s* ■ • . .■ »- Szerintem ennek az országnak, ennek a népnek nem a pártok a fontosak. Nem az MDF vagy az SZDSZ, nem te vagy én, az MSZMP vagya KDNP, hanem a társadalmi együ ttlét. Ennek viszon t ellentmond az a program, amit megfogalmaztál. Amiről úgy nyilatkoztál, hogy határozottabb politizálásra van szükség. Személycserébe és igazságtételre.-Fenét mond ellent. Mondok egy példát: kis faluban szemrehányást tett nekem egy parasztember, hogy miért beszélünk redszenáltásról, amikor náluk semmi sem változott. Megkérdezte, hogy miért nem cseréljük le a téeszelnöküket. Elmagyaráztam neki, hogy mi nem élhetünk ilyen eszközökkel, de ők megtehetik, ha összehívják a közgyűlést, és a többség így dönt. Csak legyintett, mondván, mi azt nem merjük. Látod, ez a gond az eddigi politikával. Ha az emberek nem látják a hatalomban a határozottságot, ha mindig csak a konfliktusokat kerüljük, ha azt tapasztalják, hogy ugyanazok a személyek állnak fölöttük, mint régen, nem érzékelik a lahetóségüket és félnek-változatlanul félnek.-A félelmet akarjátok oldani? Hiszen pont téged vádoltak, és éppen a dolgozatod kapcsán, hogy félelmet kel tesz a társadalomban!...- Ugyan már! Tőlünk, a határozottabb oolitizilásunktól azok félnek, akik megszegték a törvényt, bűncselekményt követtek el, és mégis büntetlenek maradtak. Még azok, akik mindeddig megőrizték pozícióikat, bár kiderült róluk, higy hiányzik a sokat emlegetett szakmai tu' dásuk, vagy pedig nem kívánják ezt a tudást a jobbítás érdekében használni. Ezeket a személyeket le kell váltani minden szinten. Azoknak, akiknek erre törvényes jogkörük van. Se ezt csakakkorfogják megtenni szerte az országban, az egyes közösségek és testületek, na érzik, megérzik felül is a határozottságot.- Ebből a szempontból viszont segített nektek a sokat szidott sajtó...- így van. Mi aligha tudtunk volna megszervezni egy ilyen összehangolt kampányt. Hiszen az újságírók többsége nem rokonszenvez velünk. Akik meg mellettünk állnak, azok szuverenitásuk miatt idegenkednének bármilyen összehangolt akciótól. Vicces az egészben az, hogy a kormánvzat céljait ezek az újságok és újságírók évtizedeken keresztül egyöntetűen, összehangoltan szolgálták. De akkor parancsra tettek; most viszont önként és dalolva. Én is azt hiszem, hogy ez a kampány - ami számomra lehet kellemetlen-tulajdonképpen előnyös a társadalom tájékoztatása szempontjából. Az emberek az elmúlt évtizedekben megtanultak a sorok mögött olvasni, és a tényeknek jobban hisznek, mint a hangulatkeltő szövegeknek Jó! tudják hogy nem tőlünk - szabad és magvar demokratáktól - kell félteni a demokráciát Azt viszont az összehangolt akció nyomán. megérezték, széles körben megtudták, hogy igenis határozottabb politikát fog folytatni a kormányzat, a Magyar Demokrata Fórum.- Gondolod ? Szerin lem az emberek többsége el sem olvassa ezeket a cikkeket. Nem érdekli őket a politika. Tényleg; miért is hagy minket hidegen a kerület, a község, a város megannyi gondja? Miért nem járulunk a szavazóumákhoz?-Mert rossz a kedvünk A demokrácia eleve bizonytalan rendszer, és ezért savanyú a hangulatunk is. A diktatúrában azt mondták, ez meg ez lesz - és az is lett Ami az embernek biztonságot nyújtott. Ha most valaki a mellemnek szegezi' a kérdést, valljam be, mi lesz jövőre vagy azután-hát nem tudom megmondani... Az egypártrendszer biztonsága unalomba torkollt, és a végén ez a biztonság gátja lett mindenféle fejlódésnekEzért kellett a fordulat, de ez magával hozta a bizonytalansáot. Ezt elég nehezen viseljük, holott ebben a bizonytalanságban lehetőség van. Ugyanakkor bénító hatású is ez a bizonytalanság. Egy határozott politika feloldhatja ezt a bénító hatást. És ráirányíthatja a figyelmet az esélyre. Persze nehéz ezt a napi problémák súlya alatt átérezni. Ha X. vagy Y. jobban fog élni, mint annak előtte, akkor egyértelmű a helyzet. De nem él jobban! Csak esélye nyűt rá. Türelemre van szükség. Elsősorban a társadaloméra, másodsoron a poütikusokéra, persze.- Az utóbbi idők pergőtüzében te is sokat védekeztél!...- Pedig nem kenyerem a lövöldözés. Én sem szeretek másokat célba venni, de azt sem szeretem, ha ellenem folyik a vadászat Ám az életben - különösén a politikában - elkerülhetetlen az ütközés. Nem lepett meg az összehangolt támadás. Hiszen a határozottabb politikával meg fogjuk valósítani azt, amit vállaltunk. >- Tehát elismered: nem a háborúzásra születtél. Karaktered arra van kitalálva, hogy egyeztessél. ■ > - De hiszen ezt csinálom változatlanul Csak most a frakción, az MDF-en belül.-Az MDF irányzatai közül melyiket érzed magadhoz a legkőzelebbmek?-A Demokrata Fórumban vegytisztán nem jelentkezik a népi-nemzeti, a kereszténydemokrata és a liberális vonulat. De létezik mind a három. Én mindegyikhez közel érzem magam; ha bármelyik elveszne, az MDF szellemisége lenne szegényebb.- (_) A világ előbbre van negyven évvel. Történelmileg er nem nagy idő, de azoknak, akik benne élnek, a fél életűk, ha nem az egész. S egy négy évtizedes zsákutca alkalomadtán a halált is jelentheti egy országnak vagy egy népnek. Kiesik a fősodorból, a perifériára szorul, és vége. Gondolj a besenyőkre vagy a kunokra, cirka fél évszázad alatt dőlt el a sorsuk. Kihaltak, beolvadtak. Nekünk most - sikerüli Ha igaz, megvalósulhatnak a forradalmi követelések. És ha mindnyájan akarjuk, hogy megvalósuljanak—- Imre, mi éppen harminc éve ismerjük egymást. Életünk legnehezebb szakaszain egy dolog segített át: a vers. Olvasol-e ma vasét ?- Nem, sajnos nem olvasok. A vers: cselekvés. Az én életemben, a mi generációnk gondolatvilágában pótcselekvésként élt és szerepelt a költészet. Nem tudtunk tenni - tehát olvastunk, dünnyögtünk, szavaltunk verset. Vörösmartyt és Adyt, Kosztolányit és Nagy Lászlót. Nem a név, a minőség volt a fontos; az, hogy kimondjuk a lehetetlent. A szabadságot. A versben tudtuk kimondani azt, hogy ami van, az tarthatatlan. Botrány. És amikor rájöttem arra, hogy csak akarni kel és a botránynak vége, akkor kezdtem aktívan politizálni. Kevés volt Ady és kevés volt Villon és kevés volt József Attila. Persze több mindennél; de az életem, az életünk kulcskérdéseire nem adott választ. Annyi bizonyos: ha nem olvasok és nem mondok verset, akkor nem jövök rá, hogy itt változtatni kell. Magunkon és a rendszeren egyaránt.- Gimnazista korod óta készülsz arra, hogy megváltozzék a társadalmi struktúra, amelyben élsz. Most megváltozott, és ebben neked sem csekély a szereped. Boldog vagy?- Nem. A boldogságot az ember csak a tökéletességben találhatja meg. Persze időnként sikerül ez vagy az. De egyszerre nyolc-tíz dolgot kel csinálni. Egy pillanatra sem lehet megállni. Nincs időnk arra, hogy örüljünk a sikereknek. A tanulmányom? Hát vitázzanak róla. Elvégre azért írtam.... Bálint B. András
