Hungarian Press Survey, 1991. október (8128-8146. szám)
1991-10-01 / 8128. szám
Beszélő, 1991.szept.21. u bosszulja magát Ugyanakkor számolni kell olyan kényszertényezőkkel, mint a költségvetési források szűk volta, a bécsi megállapodások , kötelező keretszámai és (mint a cikk elején utaltam rá) a személyi állomány helyzetének bizonytalansága, illetve a korszerűtlen és elöregedett haditechnika. Bár a honvédség szükség esetén képes rá, hogy részt vállaljon egy esetleges konfliktus kezelésében, állapota mégis bizonyos fokú válságmenedzselést igényel. Ezért a reform első ütemében a haderő konvertálható elemeit, tehát infrastruktúrájának és harci technikájának megfelelő részét és kiképzett személyi állományát kell úgy megszilárdítani, hogy a sürgősen megteendő lépések ne legyenek ellentétesek a várható reform irányával. A jól kidolgozott, hatásaiban prognosztizált haderőreformnak e megszilárdított fundamentumra kell épülnie. „Barlanglakók" és megőrzők A legutóbb kirobbant vagy tán kirobbantott vita most ez utóbbi momentum körül alakult Iá Beöthy Mihálynak és Szentesi Györgynek abban kétségtelenül igaza van, hogy gyökeresen újat - márpedig erről van szó, ez a szükséglet - csak kiérlelt koncepció alapján lehet felépíteni. Túl nagy a kockázat ahhoz, hogy csak úgy, általános elképzelések alapján, a fejlesztés nyomán kialakuló modell sokoldalú-verifikációja nélkül meg lehessen kezdeni a reformot. Ami viszont szerintem vitatható, az az, hogy a helyes alapelvet a kritizáló kettős kategorikusan kiterjeszti az átmeneti-megőrzési szakaszra is. Más koncepció keli ugyanis ahhoz, hogy ideiglenesnek szánt, de tudatos erőfeszítések történjenek a konvertálható - ez utpbbi nagyon fontos - „Tégi" elemek megmentéséhez, és más az újak megformálásához. És az elsőre sincs sok idő, hiszen mind az infrastrukturális elemek, mind a személyi állomány gyorsan „romlanak". A másik hiba, hogy ezt a problémát, amely egyértelműen haderőfejlesztési-metodikai probléma ugyan, de politikai döntés kérdése is (főleg a források elosztása okán), majdhogynem ideológiai-szodológiai síkra viszik. Halványan emlékszem arra, hogy a NÉP időszakában barlanglakoknak nevezték azokat a személyeket, akik le akarták rombolni a régi cári vasutakat, azért mert azok a „múlt rendszerből valók". Biztos, hogy a mi negyvenéves újabb történelmünkben is voltak hasonló törekvések, még a hadtörténetben is. De a jelenleg meglévő szervezetünk és diszlokidója nem azért szorul reformra, mert „offenzív arculatú", „konzervatív", „vak", vagy mert egy adott- bár időközben jelentősen megváltoztatott- struktúrára épült, hanem mert más szándékokra szerveződött. Ilyen értelemben egy mechanizmus „jellege" önmagában nem politizál, nem is tükröz ideológiát. Egy hadsereg szervezetében rengeteg a szakmai elem, és nem kizárt, hogy egy adott struktúra szükségszerűen más célokat is szolgálhat, mint amire létrehozták. A szakértők véleménye mostanában egyre inkább úgy fogalmazódik meg, hogy jelentősen megreformált hadseregünk rendelkezni fog hagyományos vonásokkal is. A terület megtartására irányuló harctevékenység ugyanis az aktív védetem lesz, vagyis nem nélkülözheti az ehhez szükséges fegyvernemeket és a hozzájuk tartozó technikát Ha valóban koncepcionális felfogás alapján, előérzetek és minták, ha úgy tetszik, sugallt prekoncepciók n£kül fogják kialakítani az új hadseregmodelh, nem biztos, hogy abban a régi egyes elemei, formái nem lesznek jelen. Ki fogja, ki képes kidolgozni ezt a reformot? Nyilván a szakemberek, a képzett katonák. A fiatal tiszti generációt javíthatatlanul, megváltoztathatatlanul konzervatívnak kikiáltani, mert egy' adott politikai rendszerben szakmai felfogását alá kellett rendelnie egy rossz értelemben vett amatőr-civil irányításnak, nevezetesen a párt irányításnak, amelynek doktrinális tartalmát nem saját geostratégiai érdekeik határozták meg, nem csupán bizalmatlanság, hanem „barlanglakás" is. Ezt a generációt éppen hogy fel kell szabadítani a professziót gúzsba kötő - régi és új - politikai ’kényszergondolkodástól, és bízni abban, hogy felfrissített, modernizált ismereteit és tapasztalatait helyesen használja fel. Hazánkban a vezető beosztású katonák egy része alapképzettségét tekintve harckocsizó, vezérkari felkészítése viszont már összhaderónemi. Kis országokban nem létezhet páncéloslobby, hiszen ez offenzív, nagy erejű struktúrák fejlesztési dominanciáját jelenti, ez hazánkban fikció. Épp ellenkezőleg, a harckocsizó parancsnokok összfegyvcrnemivé alakulása éppen „elgvalogosodásukat" eredményezte, őket ab ovo konzervatív „páncélosként" titulálni - naivság. A modern háború technikai szintje igen magas. De a technikát kétféle kezelésen kell átvinni: üzemehetni kell - ehhe2 jelentős műszaki-üzembentartási feladatokat kell ellátni -, valamint alkalmazni, amihez természetesen alapos technikai (és műszaki) informáltság mellett többoldalú menedzserképesség is szükségeltetik. A „mémöktábomok"-szemJélet pontosan olyan egyoldalú, mint elődei, és még csak nem is új. Ez a szemlélet - persze névlegesen, csupán mint jelszó - a nyolcvanas évek szülötte, és sikerült is teljesen egyirányúsítani a tisztképzést annak okán, hogy a kisebb parancsnokokat csak üzemmérnökként tudta elképzelni, és semmibe vette a „lélekmémöki" kvalitásokat. Mind az irányítási rendszer szilárd kereteinek kialakításához, mind a haderőreform véghezviteléhez a szakmába be nem avatkozó civil társadalmi feladatállitás és ellenőrzés kell. Ezt csakis a témában jól tájékozott politikus amatőrök képesek biztosítani. Utópia és valóság A honvédelem alapelveit, a honvédelmi költségvetést a parlamentnek kell meghatároznia, a honvédség folyamatos parlamenti ellenőrzésének eszköze az Országgyűlés honvédelmi bizottsága - véli Király Béla, Deák Péter és számos más szakértő. E tóadatát a bizottság - teszik hozzá - azért nem tudja ellátni, mert tagjai nem rendelkeznek katonai ismeretekkel, nem kapnak elegendő információt, és nincsenek a hadseregtől független szakértőik. Vajon csupán ez a baj? Mécs Imre és Párizs András megkérdezte a honvédelmi minisztert, miért van az, hogy a honvédelmi bizottság tagjai az újságból értesülnek az új vezérkari főnök kinevezéséről. A bizottság kinevezésük előtt meghallgatja a Svédországba vagy Brazíliába induló katonai attasét. Vajon a régi vezérkari főnök lemondása, az új kinevezése, méghozzá éppen a moszkvai puccs napjaiban, nem olyan rangú esemény-e, hogy illenék tájékoztatni róla a honvédelmi bizottságot? A kinevezendő vezérkari főnök bizottsági meghallgatását törvény nem írja elő, válaszolta a miniszter az interpelláló kéviselőknek. A bizottság tagjai egyébként korábban már többször is találkoztak az új vezérkari főnökkel. így nem volt miért bemutatkoznia. A választ az Országgyűlés nagy derültség közepette 67 százalékos többséggel elfogadta. A legbuzgóbban a honvédelmi bizottság kormánypárti tagjai helyeselték a saját semmibevételüket A honvédelmi bizottság többségi tagjai mihelvt megérzik, hogy hatalmi kérdésről van szó, például a kormány parlamenti ellenőrzéséről, nyomban a kormány vak eszközévé válnak. Vagyis a bizottsági többség szervi okokból éppen arra nem alkalmas, amire a bizottság való: a kormány ellenőrzésére. Az, hogy az ehhez szükséges felkészültséggel sem rendelkezik, ehhez képest már kicsiség.-0
