Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-04 / 8112. szám
Figyelő, 1991. Augusztus 29. 3 MAGYAR PILLANTÁS A DRÁMÁRA VÁLSÁG VÁLSÁGOT KÖVET „A Nyugat a reformok radikalizmusát kéri számon a Szovjetuniótól. Én inkább a reformok következetességére helyezném a hangsúlyt”— mondja Köves András, a KOPINT-DATORG tudományos vezérigazgató-helyettese, akit Varga György kérdezett a meghiúsult szovjet államcsínykísériet után várható fejlemények gazdasági következményeiről. A pucc* alőzménytként egyik gazdasági reformprogram követte a másikat. Mindegyik kudarcot vallott E kudarcoknak volt-« szerepük a hatalomátvétel! kísérletben? >■ A gazdasági reformprogramok úgy jutottak csődbe, hogy hozzá sem fogtak megvalósításukhoz. A programok közül ki kell emelnem a Javlinszkij—Allison-féle nemzetközi programot amely a londoni csúcs számára készült de a csúcskonferencia előkészítésekor a nyugatiak, a Hetek elve(Folytatás az 1. oldalról.) jet gazdaság helyzetében és működésében belátható időn belül bármi is gyökeresen megváltozna pozitív értelemben. Ezt a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatokra la érvényes megállapításnak tartja? > Feltétlenül. Egyes kormánytisztviselők ugyan azt hangoztatták, hogy 1 lám, a gáz- és olajcsapokat akkor sem zárták el, amikor tankok dübörögtek végig Moszkva utcáin. Bármennyire is megnyugtató az, hogy a magyar— szovjet gazdasági kapcsolatokban most nem történt további látványos visszaesés, óvakodnék az illúziókeltéstől, a kapcsolatok jövőjének optimista megítélésétől. Például olvastam egy nyilatkozatot arról, hogy jó esély van idén az 1—lő milliárd dollár értékű magyar exportra a Szovjetunióba. Ugyanez a nyilatkozat azonban azt is elárulja, hogy eddig a szovjetek mindössze 165 millió dollárra nyitottak akkreditívet Igazában ez az adat tükrözi a realitásokat. Mindaz, amit a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok nehézségeiről, az összeomlásnak a szovjet gazdasági és politikai helyzetben gyökerező okairól mondtunk, az továbbra sem veszítette el aktualitását és a kapcsolatok jövőbeni alakításáról gondolkodva, ez a kiinduló pont T*kimh*tjük *zt a magyar—-szovjet gazdasági kapcsolatok úl alapokra ntlyazésén munkálkodó, Kádár Béla külgazdasági miniszter által vazststt munkacsoportnak szóló üzanstnsk la? ► Azt gondolom, hogy a szovjet reformerők politikai támogatását oélzó helyes akciókat, illetve azt a fontos törekvést, hogy a magyar—szovjet államközi kapcsolatokat megtisztítsák a zavaró tényezőktől, nem szabad összekeverni a gazdasági kapcsolatok realitásaival. Az 1991. évi összeomlás tették azt, és így tárgyalásra sem került Egyesek ezt most a Held; szemére vetik. Meggyőződésem azonban, hogy a Szovjetunió a politikai és a gazdasági válság olyan pontjához érkezett amin a program esetleges megtárgyalása vagy elfogadása sem változtatott volna A haialomátvételi kísérlet így is, úgy is megtörtént volna Gorbacsov már Londonban sem volt abban a helyzetben, hogy garanciákat nyújtson: ha nagyszabású nyugati pénzügyi támogatást kap. képes stanem a magyar szándékokon múlott, s nem is a különböző kereskedelmi konstrukciók hiányán. A magyar export mai alacsony szintje is csak jelentős magyar teherviselés — rövid távon behajthatatlan hitelnyújtás, nyitva szállítás — árán alakulhatott ki Ezért is óvnék mindenfajta illúziótól a szovjet fizető-és szállítóképességet illetően. A kormánynak semmi olyasmit j nem szabad tennie, ami az exportáló vállalatokban olyan képzeteket kelthet, hogy a reorientációs kényszer megszűnik vagy enyhül. Ami pedig azt az Antall József miniszterelnök részéről elhangzott javaslatot illeti, hogy a nyugatiak finanszírozzák meg a Szovjetunióba irányuló magyar exportot, már korábban felmerült, de visszhangra nem talált. A Közös Piac az általa megszavazott segélyekből inkább saját élelmiszerexportját támogatja. A szovjet puccs utáni helyzetben nem lphet kizárni hogy az ilyen javaslat másfajta fogadtatásban részesül. Jelentős nagyságrendről azonban csak akkor lehetne szó, ha a nyugatiak hajlandóak lennének az összes volt KGST-oiszág Szovjetunióba irányuló exportjának finanszírozását szolgáló, I sokoldalú pénzügyi elszámolási rendszert létrehozni. Éz valószínűtlen, de nem is kívánatos: fenntartaná a KGST-hez kötődő struktúrákat, akadályozná a világgazdasági nyitási Mindaz, amit addig almondott, mintha azt sugallná, hogy a gazdaság szempontjából valójában közömbös. hogy milyen politikai csoportosuló! gyakorolja a hatalmat a Szovjetunióban. Jól értsm? > Nem, nem ezt akarom sugallni. ! Meggyőződésem, hogy ha a Gorba! csov—Jelcin vonal elbukott volna, a | Szovjetunió exportképessége és fizetőképessége zuhanásszerűen romion volna. Vagyis a puccs leverésének köszönhetően most nem kell elszenvednünk egy újabb katasztrofális méretű sokkhatás következményeit. A szovbilizálni a helyzetei De nem csak Gorbacsov nem tudott a Nyugatnak garanciákat adni, hanem a Nyugat sem képes garantálni azt hogy egy általuk kidolgozott vagy jóváhagyón ten- valójába! stabilizálhatja a helyzetet a Szovjetunióban. Mit Már a rsformvonal megerősödésből? >■ A reformok folytatását feltétlenül. Nem várom azonban azt, hogy a szovfßr 11. oldal J jet gazdasági adatok elemzése azonban arra utal, hogy a termelés tovább csökken, vagyis nincs biztosíték ama, hogy a már redukált mennyiségű szovjet nyersanyag- és energiahordozó-export megmaradhat ezen a szinten. A imagyar kormánynak tehát az importpiac-váltás lehetőségeit is tovább kell Kutatnia. Az áruszállító képességnél is elkeserítőbb a szovjet fizetőképesség alakulása. Nem szabad az akut politikai válság idején tett nyilatkozatokat és ígérvényeket készpénznek venni. Azok a megfontolások, amelyek miatt a nyugatiak Londonban olyan tartózkodóak voltak, a puccs bukásával pem vesztették automatikusan érvényüket. A szovjet import finanszírozási lehetőségei tovább romlanak. Már eddig I* nagy fizetési hátralékait vannak.
