Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-26 / 8126. szám
f-1__L Lőrincz Kálmán: az improvizációk kora lejárt Törvényre vár a sereg A honvédség helyzete, a hadseregben történő változások már hónapok óta az érdeklődés homlokterében állnak és ez a figyelem a jugoszláv polgárháború miatt csak fokozódott. Lőrincz Kálmán altábornaggyal, a Magyar Honvédség parancsnokával arról beszélgettünk, hogy mi tette szükségessé a már korábban megkezdett átszervezéseket, miként érinti ez az átmeneti állapot az ország biztonságát, és a honvédség vezetése milyen felszereltségű, létszámú hadsereget tart ideálisnak. — Az elmúlt két évben — és ezt talán valamennyi, a tárca és a honvédség munkáját nyomon követő kollegám nevében mondhatom — óriási változáson ment keresztül a hadsereg tájékozatás -politikája. Nyilvánvalóan tudatos váltásról van szó. Miért döntöttek az ily mértékben nyitott tájékoztatás mellett? — Egy demokráciában sohasem lehet a hadseregnek olyan törekvése, hogy elzárkózzon a társádalomtól és valamilyen sajátos belső rendszert, információs módszert dolgozzon ki. A Magyar Honvédség széles körű társadalmi ellenőrzésének egyik eleme éppen az a nyilvánosság, amelynek nyomán a közvélemény értesülhet a honvédségnél történtekről — még akkor is, ha azok éppen nem hizelgőek ránk nézve. Miután a honvédség szerkezeti, szervezeti átalakításait a társdalmi folyamatokkal összhangban kívánja megvalósítani — lévén része a társadalomnak, annak minden anomáliájával válságjelenségeivel együtt. Tehát semmi okunk nem lehet arra, hogy a saját belső folyamatainkat ne tárjuk a nyilvánosság elé. Ezért kapcsolatunk a sajtóval korrektnek minősíthető, még akkor is, ha olykor olyan információk is megjelennek, amelyek biztonságpolitikai szempontból nem szolgálják érdekeinket. A sajtó természeténél fogva szenzációra éhes, ám sajnálatos, hogy többnyire csak a negatív történések kapnak nagy teret, ám például egy szovjet csapatkivonással vagy a pápalátogatással kapcsolatos katonai helytállás már nem, vagy csak szűk terjedelemben jelenik meg a tömegkommunikációban. — A Magyar Honvédség jelentős szerkezeti, szerezeti változáson ment és megy még ma is keresztül. Melyek ennek a folyamatnak a legfőbb állomásai, és milyen buktatói lehetnek? — Tudni kell: két különböző feladatnak kell egyidőben megfelelnünk. Egyik a stabilitás kényszere, amely alatt a hadsereg vezetettségét, működőképességét kell értenünk, vagyis azt, hogy nem lehet mindent felszámolni és a nulláról kezdeni. A változás kényszere pedig abból fakad, hogy egy teljesen megváltozott, új feladatrendszer előtt áll a honvédség. A haza védelmét kell ellátnia és az új követelményeknek a régi struktúra már nem felel meg. Ezért szükség van a fegyvernemek arányának megváltoztatására, más vezetési modellre és még sorolhatnám... Ugyankkor, csak annyit lehet változtatni és olyan ütemben, amit részint az ország gazdasági teherbíróképessége lehetővé tesz, másrészt nem bontja meg a honvédség már említett stabilitását. Tehát úgy kell átalakulnunk, hogy közben működőképesek maradjunk. A legtöbb, a hadsereggel kapcsolatos vita arról szól: milyen legyen az átalakulás üteme. Egyrészt, ha úgy tűnik lassú, akkor miért az, másrészt, ha egyesek szerint gyorsabb a kelleténél, akkor miért ez a kapkodás? Nyilvánvaló, egy ilyen helyzetben a hadsereg már nem tudja elviselni, hogy a politika ne határozza meg számára a legalapvetőbb magatartási, nagyságrendi és egyéb kérdéseket. Nincs már helye az improvizációnak, tehát mihamarabb szükség van arra, hogy a parlament elfogadja az ország biztonságpolitikájának alapeleveit, a honvédelmi alapelveket, amely egyértelműen rögzítené a honvédség szerepét, nagyságrendjét, fejlesztésének irányait, lehetőségeit. A személyi állomány stabilizálásához, bizonyos értelmű relatív kiszolgáltatottságának megszüntetéséhez pedig a szolgálati törvényre van szükség. Úgy gondolom, ezek a tövények fogódzót jelentenek majd számunkra. Ennek nyomán 1994-re kialakítjuk a honvédségnek az új struktúráját, diszlokációs rendjét, amely rugalmasan képes lesz alkalmazkodni minden változáshoz és kezelni tudja a határaink biztonságát veszélyeztető válságjelenségeket is. —Remélhetőleg két-három év múlva adott lesz az ország anyagi lehetősége egy korszerűen felszerelt hadsereg kialakítására. 7? t—r
