Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-26 / 8126. szám

Esti Hírlap, 1991.szept.21

dig magától értetődőnek tartom, hogy egy vezető maga választja ki a munkatársait, hiszen a döntés utáni felelősség az ő vállain nyugszik. Ez nem zárja ki, hogy más véleményt ne hallgasson meg. Az MDF-frakció — mint a párt politikai akaratának megtestesítője — nyomást gyakorolhat a kormányfőre, de ehhez olyan kikristályosodott vélemény szükséges, amely mellett ki lehet állni. Nincs a világon olyan miniszterelnök, aki ilyen megalapozott véleményeket figyelmen kívül hagyna.

— A programplatform létrejötte az MDF válságának a jele? — kérdeztük Zsebők Lajos képviselőtől.

— Egyáltalán nem. A programplatform azért jött létre, mert jópáran az MDF helyzetének értékeléséből arra a következtetésre jutottunk, hogy jelezni kell: torzulások történtek. Legfontosabb feladatunknak tehát azt tartjuk, hogy idejében csengessünk: vigyázat, baj van! A nyilatkozatban felsoroltuk az MDF-en belüli legfőbb gondokat, s ezt nem fogadták kedvezően azok, akik nem csatlakoztak, illetve akik kezdettől ellenezték a kezdeményezésünket.

— Mivel magyarázható ez az ellenérzés?

— Többen azt vetik a szemünkre, hogy honnan vettük az erkölcsi bátorságot erre a csengető szerepre. Ezzel szemben mi úgy érezzük, hogy éppen nekünk, a kormánykoalíció legnagyobb pártja képviselőinek kell jelezni, ha baj van, hiszen nekünk lehetőségünk van beleszólni a dolgok menetébe, a döntéshozatali folyamatba. Ezt kívülről sokkal nehezebb megtenni. Átérezzük a felelősségünket és ezért szólunk. Ettől még az MDF nincs válságban, vagy szétesőben. Éppen fordítva: ha időben felismerjük a problémákat és orvosoljuk azokat, ettől csak erősödhetünk.

— Milyen torzulásokat látnak az MDF-ben?

— A múlt évi választások idején, illetve ázt követően az MDF vezető személyiségei felvázolták a legfontosabb teendőket és a párt működési formáinak főbb vonásait.

Nyilatkozatunkban leírtuk, hogy torzulások vannak a párt és a frakció műkódésé■ ben is, ezt jelzi a tekintélyelv | megnyilvánulása. Lényeges j véleménykülönbségek Vannak a frakción belül azzal kapcsolatban is, hogy miként értelmezzük a demokráciát, j illetve hogyan viszonyuljunk í a többi párthoz. Másként ke- I zeljük a sajtót is: hibásnak t tartjuk az újságírók közötti

Í különbségtételt, hogy csak annak adunk nyilatkozatot, akit a saját megítélésünk szerint „rendesnek”, jóindulatúnak tartunk. Választási programunk megvalósítását illetően természetesen tudjuk, hogy teljes egészében nem lehet valóra váltani, hiszen a vágyak gyakran megfeneklenek a valóság tényein. Jogosnak tartjuk ugyanakkor a privatizációval kapcsolatos bírálatunkat, s kifogásuljuk a magánvállalkozások nem kellő támogatását is. Nagyon fontos: bennünk nincs ellenségkép sem a frakción belül, sem kifelé.

— Ezek a különbségek nem vezethetnek a frakció széteséséhez?

— Ha a programplatform törésre akarta volna vinni a dolgot, akkor kiválhattunk volna. Erről azonban szó sincs, annál inkább felelősségvállalásról. Tisztában vagyunk azzal, hogy az MDF vezette koalíciót, a parlamenti többséget nem boríthatjuk fel. Nem bontást, változásokat akarunk.

— Az MDF-en belüli szellemi irányzatok mindegyike Lakitelek szellemére hivatkozik és mégis sokszor perben állnak egymással. Hogyan lehetséges ez? — kérdeztük Csapody Miklós képviselőtől.

— Eseménytörténetileg az 1987-es lakiteleki találkozó a rendszerváltozás felé tett egyik legfontosabb lépés volt. Egy üyen kritikus másfél esztendő után Lakitelek szellemiségét nem eszme-, I vagy ideológiatörténeti ka* tegóriákkal kellene leírni: tehát nem arról van szó, hogy a lakiteleki szellemből azóta kiszorult volna a népi baloldal, vagy hogy ott nem lett volna jelen az az ellenzékiség, amelyet ma a szabad demokraták képviselnek. Lakitelek a programplatform szempontjából annyiban jöhet szóba, hogy nyilatkozatunk mottója az alapítólevélből származik. Egyáltalán nem kérjük számon az akkor megfogalmazott program és a mai állapotok Közötti különbséget, hiszen azóta sok minden megváltozott. Buta emberek lennénk, ha most egyszerűen visszakérdeznénk bizonyos programpontokra. Amit mi kifogásolunk, az egészen más: szerintünk a rendszerváltozás stílusa, üteme, dinamikája és kiterjedése nem elégséges, nem megfelelő.

— Mennyiben érzi jogosnak az olyan felvetéseket, hogy a frakció, illetve a kormány elszakadt eredeti szavazóbázisától?

— Nem tartom igaznak ezt az állítást. A választási kampány idején többször is hivatkoztam a magyar nép józan bölcsességére, s ez nem kortesfogás volt a részemről. A nép tényleg tudott választani. Az első fordulóban kiszórták azt a baloldalt, amely az elmúlt negyven évben megkeserítette az életüket. A második fordulóban a szélsőségeket szórták ki. Az MDF- nek azok a mostani stílusbeli gondjai, amelyekkel mi elégedetlenek vagyunk, nem jelentenek alkotmányos válságot, s egyáltalán nincs veszélyben a demokrácia magyarországon. Megítélésünk szerint az MDF, s a frakció önmagához képest lehetne jobb is. Nem arról van szó, hogy az MDF elszakadt volna a választóitól, éppen ellenkezőleg: egy megkésett intézkedés-sorozatot nem lehet utóbb hangos kampánnyal pótolni. Ahogy egy képviselőtársam megfogalmazta: nem igazán okos legény, aki a kocsmában mindenkibe beleköt, de nincs nála kés. Az igazságtétel ügyében — de más kérdésekben is — nekünk már rég meg kellett volna mondanunk, hogy mi az, ami teljesíthető. Ezt pedig végre kellett volna hajtani. Nem a bosszú, hanem az igazságtevés szellemében.

Kőszegi Ferenc