Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-26 / 8126. szám

köztársaság elnöke. Délutánra ezrek gyűltek össze az ünnepi megemlékezésre Nagycenk főterén, köztük a kormány, a pártok és a Széchenyi család képviselői. Göncz Árpád beszédéből kiderült, hogy van már nagycenki gondolat is. A köztársasági elnök letűzte a megbékélés zászlórúdját. Figyelmeztetett, hogy Széchenyi célja mindmáig nem valósult meg. „Egy olyan társadalom, ami fölismeri a hazai és nemzetközi viszonyok valóságát, ami meg tudja különböztetni az önös törekvéseket a társadalmi igazságosságtól, amiben a közkinccsé tett polgári lét nem sajátítható ki, nincs rá előjoga senkinek, és nem lehet kirekeszteni belőle senkit, sem párthovatartozás, sem eszme, sem szerzett hatalom jogán nem jogosult”.

A köztársasági elnök szerint mint Széchenyi korában „ma is van erő, mely talán öntudatlanul ellene dolgozik ennek a célnak. Vigaszként szívesen keressük a másik emberben, a múltban, a szomszédban, a magunk bajáért a felelőst. Épp ma, amikor leginkább szorulnánk rá, számos felekezetet egyesíteni, sokan még a fölismert közös cél érdekében sem hajlandók egymással szót érteni. Makacs ellenállásba ütközik a nemzeti egyetértés és együttműködés formáinak kimunkálása, olykor mind a gazdasági, mind a társadalmi és politikai érdekegyeztetés inkább az érdekütköztetés alakját ölti.”

A megoldás nem a múltban, hanem a jövőben van — biztatott Göncz Árpád. „Talán érdemes volna egy kicsit kevesebbet szónokolnunk Európáról és európaiságunkról, és alaposabban körülnéznünk a magunk háza táján. Önmagunkban és korunkban. És nem a múltban. Mert ami elmúlt, az elmúlt. A kakastoll és az ávó egyaránt. S a 21. század, a második ipari forradalom egyesült Európája új erényeket, polgári erényeket követel tőlünk."Szelíd elszántságé beszédének zárszavában az államfő nemzeti megbékélésre és kiegyezésre szólította a hallgatóságot, az ország népét. Mint mondta, „fennáll a veszély, hogy békevágyunknak ellentmondó, bűnbakkeresó békétlenségünkben eljátsszuk az utolsó történelmi lehetőséget, hogy alattvalóból, szánalmas kisurakból végre-valahára mindannyian szabad polgárokká váljunk. Márpedig akkor — nem úgy, mint Széchenyi — se konzervatívok nem leszünk, sem liberálisok, csak semmi emberek.

Példaképet nem kell a szomszédban keresnünk. Széchenyi az. Hozzá méltó tennivalónk, szabályozni való vadvíz, fölépítendő híd, akár ember és ember között, a közvetlen házunk táján is bőven akad.”

• Fodor Sándor/Graffti-T-------r