Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-25 / 8125. szám
H V G, 1991.szept.21. lókból, s ily módon a termelők nagy súlyú, egységes szervezete állna kapcsolatban a HM-mel, mint megrendelővel. Ennek politikai támogatást a - például angol mintára - formálisan is megalakuló hadiipari termelők szövetsége, a katonai lobby adhatna. Elvárnák a bankoktól is, hogy jelentős kockázati tőkét fektessenek az .extraprofitot’ ígérő szektorba, vagy esetleg ehelyett külön honvédelmi bank alapítását látnák szívesen. A katonai hírszerzésnek is .kiosztották’ a feladatot, elvárva tőlük, hogy értesüléseiket osszák meg az iparral, támogatva annak fejlődését, marketingmunkáját. A legsúlvosabb óhaj pedig a Pénzügyminisztérium felé szállt, az iparág vállalatait a2 elkerülhetetlen csőd felé sodró köztartozások, adósságok leírását, eltörlését kérve. Nehéz számszerűsíteni e tartozásokat, hisz tisztán hadiipari vállalat szinte nem is létezik, ezért el kellene választani egymástól a katonai és a polgári fejlesztésekre felvett hiteleket. Mindeneseire a kérés realitását jól jellemzi, hogv a PM magának a katonai költségvetésnek is a 30 százalékon felüli megkurtítását tervezi, hisz nyári nvilaikozataik szerint legfeljebb a védelmi büdzsé nominális szinten tartását tartják lehetségesnek. Az ipar tervgazdaság-szagú indítványaira megértő válasz is érkezett. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium osztályvezetője ismertette például azt az elképzelést, hogv a tárca kiválasztana 8-10 hadiipari céget, és gondoskodna ezek élet- ' bentartásáról. Balázsy Sándor, az Ipargazdasági Kutatóintézet munkatársa is azt javasolta a hadiipari holding-elképzeléssel kapcsolatban, hogy az új szervezetnek csak azok a kiválasztott vállalatok lehessenek tagjai, amelyeknek - közgazdasági számítások szerint - többe kerülne a felszámolása, mint amennyibe további fenntartásuk állami támogatással. Érdekes módon a - majdani - katonai importot is a hazai ipar védelme érdekében használnák fel a résztvevők, elképzelésük szerint ugyanis csak olyan országtól lenne szabad fegyvert vásárolni, amely hajlandó hasonló értékű magvar katonai termékek - elsősorban elektronikai és távközlési cikkek - átvételére. Ma persze még azt sem lehet tudni, melyek lesznek a honvédség sokat emlegetett új beszerzési forrásai. Az NDK harceszközeit segélyként ugvan szívesen elfogadta volna a HM, de a megfelelő pillanat elmúlt, hisz már fizető vevők is jelentkeztek e fegwerekért. A nagyobb nvugaii gyártók állítólag egvre intenzívebben érdeklődnek a magyarországi eladási, illetve reexport lehetőségek iránL A HM-ben felmerült már az elképzelés egy komolyabb nemzetközi haditechnikai szakvásár 1992-es megrendezéséről, ez az esemény az első lenne a volt Varsói Szerződés térségében. A kiállításon meg lehetne ismerni a nyugati kínálatot, ha viszont a honvédségnek egyáltalán nem lesz pénze, és a kiállítók nem tudnak üzletet kötni, a .kísérlet’ kellemetlen kudarccal végződhet. Igaz, egy ilyen komoly lehetőség lenne a hazai ipar megmérettetésére is, amely a hasonló nemzetközi eseményeken eddig igen gyengén szerepelt A kontinens talán legtekintélyesebb bemutatóján, az angliai famborough-i légiparádén Magyarországot például egy, a II. világháborús RAF pilóták alapítványának ajándékként átadott, ott muzeális értékű MIG-21-es repülő képviselte. Ugyanezek a gépek a honvédségnél még hadrendben állnak. Ha valami csoda folvtán komolyabb kereslet mutatkozna a magyar termékek iránt - jelenleg a Technika külkereskedelmi vállalattól származó adatok szerint 150 millió dollár értékű az .érdeklődés’, ennek a keresletnek viszont alig tizede minősíthető fizetőképesnek -, az eladásra még a tárcaközi kormánybizottságnak is rá kellene tennie a pecsétjét A vállalati szakértők igen élesen támadták a szigorú, egyedi engedélyezési eljárást, a bizottság .keménysége’ viszont a jugoszláviai fegyvereladást követően igencsak érthető. Egyelőre szó sincs a fegyverkereskedelem egészére kiterjedő államigazgatási, engedélyezési eljárások enyhítéséről, bár például a HM-ben többen úgy vélik, hogy a fegyverkereskedelem liberalizálása kormányzati érdek is lenne. Szerintük nagyon szigorú, de normaüv előírásokat megszabva lehetővé kellene tenni a külkereskedelemmel foglalkozó vállalatoknak a fegwereladást. Igaz, ígv nem lehetne azt olyan átfogóan ellenőrizni, mint ahogy a tárcaközi bizottság teszi - vagv lehetné -, de ha valaki megszegi a szabályokat, és valahol kipattan a botrány, ami a fegyverkereskedelemnek szinte természetes velejárója, a bűnős csak egy vállalat lenne, s azt példás szigorral szankcionálhatná a kormány. Ha viszont mondjuk egy állami tulajdonú fegvvergyár egv állami külkereskedelmi vállalat korraánvzaú engedélyezést követően .találja’ rossz helvre eladni valamely termékét, a felelősség közvetlenül a kormányt terheli. A szabályozási rendszerrel kapcsolatban a konferencia résztvevői feltűnő módon csak a minisztériumokról, államigazgatási szervekről beszéltek, mintha parlament nem is létezne. Való igaz, a parlament honvédelmi bizottságának tagjai még közel sem olyan képzett és kemény szakértők, mint például az amerikai szenátusbeli kollégáik. Ezt bizonyítja a Fidesz esete is a HM-mel, amikor egyáltalán felmerülhetett annak a gyanúja, hogy a tárca alapvető információkat eltitkol az ellenőrzésére szolgáló parlamenti bizottság elől. Csak lia ez már nem így lesz, akkor remélhető, hogy a magyar hadiipar jövőjéről nem a minisztériumok, vállalati érdekszövetségek, hanem talán a költségvetésről és a majdani elkülönített katonai programokról szavazó képviselők fogják kimondani az utolsó szót FAHIDI GERGELY
