Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-03 / 8111. szám

Népszabadság, 1991. augusztus 31 f Kupa programja szertefoszlik — mondja Soós Károly Attila „A Kupa-program a bukás felé halad" — ezzel a blikkfan­gos címmel tartott az Ország­­gyűlés keddi ülésnapjának szü­netében sajtótájékoztatót Soós Károly Attila, a Szabaddemok­raták Szövetségének egyik gazdasági szakértője. Nemcsak súlyos e kijelentés, de egyben azt az érzést is kelti, mintha a legnagyobb ellenzéki párt meg­vonta volna — egyébként so­ha ki nem mondott — bizal­mát a szakértő pénzügyminisz­tertől. Soós Károly Attilát ar­ról kérdeztük: miért kell rög­tön „eltemetni” a Kupa-prog­ramot? — A Kupa-program erede­tileg erősen antiinflációs és gyors privatizációt előirányzó program volt. Az első problé­ma mindjárt az, hogy törvény­­javaslatokat alig nyújtott be a kormányzat. Természetesen döntött a parlament a kárpót­lásról és az egyházi vagyon visszaadásáról is, amelyek for­málisan benne vannak ugyan a Kupa-programban, de ellent­mondanak szellemének. To­vábbi probléma, hogy az adott módon elfogadott kárpótlási törvény, továbbá a másik két beígért kárpótlás, az egyházi vagyon rehabilitációja és a vi­lágkiállítás vállalása a prog­ram antiinflációs élét elveszi. — Ogy veszem észre, mintha Kupa miniszter úr bizonyos áldo­zatokat hozna, hogy hagyják béké­ben megvalósitani eredeti prog­ramját. — Hogy áldozatokat hoz, azt én is látom. De hogy a prog­ramot véghezvinné, azt éppen azért nem látom, mert a szük­séges törvényeket nem nyúj­tották be. A program erre az évre inflációellenes harcot hirdetett meg, de én a szigo­rú monetáris politikán kívül ennek nyomát se látom. A pri­vatizációban pedig nem tör­tént semmi. Készül a kormány privatizációs stratégiája, de erről a parlament még semmit nem tud. Nincs még privatizá­ciós törvény sem. Lassú az előprivatizációs törvény vég­rehajtása — lassúbb, mint Lengyelországban és Csehszlo­vákiában. Tudomásom szerint nem történt érdemi előrelépés az Állami Vagyonügynökség meghirdetett átalakítása terén sem. — De már így is tucatnyi jelen­tős gazdasági törvényt kell a par­lamentnek megalkotnia. Van még mód arra, hogy a „futószalagra” újabbak kerüljenek fel? — Tizenöt olyan törvényja­vaslatra lenne szükség a prog­ram szerint, amit ebben az év­ben kellene törvényerőre emel­ni, de ami még mindig nincs benyújtva. A földtörvényre, az adótörvényekre, az állami vállalatok működtetéséről szó­ló törvényre gondolok, hogy csak néhányat említsek, s a szövetkezeti törvényt is meg kellene tárgyalni. Ezt ugyan beterjesztették, de valószínű­leg átdolgozásra visszavonják majd. További tíz olyan na­gyon fontos törvény van még, amelyet az idén és jövőre kel­lene meghozni. Ezeknek még nyomuk sincs. — Az Országgyűlésben folyik a központi jegybankról és a pénzin­tézetekről szóló törvénytervezetek vitája. Beterjesztették az állam­­háztartási törvény tervezetét is. — Ez nem alkalmas arra, hogy megkezdődjék az állam­­háztartás érdemi reformja. Nem készülnek továbbá olyan tervezetek, amelyek csökken­tenék az állam feladatait. Jö­vőre emiatt a költségvetés megalkotása és végrehajtása rendkívül problematikus lesz. Ez egyre több helyen okoz majd súlyos működési zavaro­kat. Hiányzik tehát a felkészü­lés a jövő évre. Az adókon­cepció körvonalai már ismer­tek, de a legjobb adórendszer sem tudja ellátni feladatát, amennyiben az adóteher túl­ságosan magas. November után, a költségvetés tárgyalá­sa miatt, aligha jut majd idő további gazdasági törvények megalkotására — tehát azokat a törvényjavaslatokat, amelye­ket nem nyújtottak be, azok­ból minden bizonnyal nem lesz már törvény. Ilyen körülmények között el­mondható: a program fő cél­jai nem látszanak megvalósul­ni. Merényi Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents