Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-23 / 8123. szám
<3 Magyar Hírlap, 1991.szept.16. Reflektorfényben az MDF egyik „szürke eminenciása” Az állami szektor és a politika összekötője Takácsy Gyula amulyan szürke eminenciásnak számít az MDF gazdasági köreiben. Idáig keveset szerepelt a nyilvánosság előtt, ám mostanában mind gyakrabban kerül reflektorfénybe személye. Nem véletlenül. Az MDF egy megüresedett helyén országgyűlési képviselő lett, így azonban meg kellett válnia az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsától, a múlt héten pedig az MDF gazdasági bizottságának ügyvivői tisztségéről mondott le. Túl sok most már a vállalt feladata... „Civilben” a Fővárosi Szerelőipari Vállalat vezérigazgatója, a Magyar Gazdasági Kamara elnökségének tagja, s újabban az Állami Fejlesztési Intézet utódjaként létrejövő Magyar Befektetési Rt. elnökjelöltjeként emlegetik. Érdemes hát olvasóinknak is megismerkedniük az 54 éves Takácsy Gyulával. — Miért lett a Magyar Demokrata Fórum tagja? Nem volt-e választásában némi karriervágy is? — Gondolja, hogy ] 989 januárjában egy ellenzéki párt választása karriervágyból történt? — így Takácsy Gyula. — Sőt, egyáltalán nem volt kockázatmentes e választás, hiszen egy állami vállajat igazgatója voltam már akkor is. Ám számomra a politikai folyamatok világossá tették. váltás előtt az ország, ezért tudatosan végignéztem az ellenzéki pártokat, s megpróbáltam a hozzám legközelebb állót kiválasztani. Olvastam a szamizdatokat, ott voltam 1988 novemberében a Hálózat, az SZDSZ-elód alakuló ülésén. 1988- ban az Új Márciusi Front összes ülésén részt vettem, mondhatom, izgalmas élmény volt valamennyi. Megnéztem a Kisgazdapártot is, végül azonban úgy véltem, a Magyar Demokrata Fórum áll hozzám a legközelebb. — Mién? — Talán a hazafias neveltetésem miatt... De lehet, hogy néhány apróság taszított el az SZDSZ-tól. Én akkor úgy mentem az ülésekre, mintha egy templomba mennék. Az ellenzék szentélyében felemelő érzés volt részt venni egy új társadalmi rend körvonalazódásán. Csakhogy akkor kicsinyes és általam értelmetlennek tartón viták rántottak vissza a földre. Az on hallottak, látottak távolítottak el a páraól. Ma már tudom, hogy a politika állandó viták forrása, de azért szomorú vagyok, hogy sokszor céltalan veszekedéssé fajul. — De ezek szerint nem adta fel. Ön mindenáron egy pártot akart magának találni? — Kerestem azt a helyet, ahol hasznos lehettem. A változások előkészítésében a humánértelmiség játszotta a főszerepet. A múltban ők voltak a legkiszolgáltatottabbak, a reálértelmiség valahogy csak megtalálta a boldogulás útját, amelyen ha nem is szembefordulva, de tiszta lelkiismerettel boldogulhatott a pártállamban is. A változásokkal a humán értelmiség jutott főszerephez — ez , egyébként felfedezhető a parlament összetételén is —, ám ennek a rétegnek nem volt tapasztalata az ország irányításában, a folyamatok megszervezésében. Úgy gondoltam, mérnök-közgazdászként valahol mindenképpen hasznos lehetek. — A múltban tagja volt az MSZMP-nek? — Nem, a családomból senki sem lépett be a pártba. 1986-ban, amikor a vállalatnál igazgatóválasztás volt, három pártonkívüii jelentkezett. Igaz, nem volt valami rózsás a cég helyzete, akkor választottak meg engem vezetőnek. 1956-ban . nemzetőr voltam, ilyen múlttal nem tudtam volna elképzelni, hogy belépjek az MSZMP-be. Szakemberként végül így is boldogultam. Egyébként a mostani pártok annyira heterogének — kivéve talán a Fideszt, ahol ez kevésbé fedezhető fel —hogy mindenki szinte minden pártban megtalálhatja a neki tetsző , irányt. Minél nagyobb egy párt, annál „szélesebb a választék". — Önt mostanában mégis némi gyanakvással figyelik — legalábbis a kívülállók. Idáig nem ismerték, most viszont egyre többször szerepel a neve a hírekben. Nincs pénzintézeti tapasztalata, mégis a Magyar Befektetési és Fejlesztési Rt. elnökjelöltjeként emlegetik. Nincs ebben szerepe annak, hogy ön az MDF tagja, s a gazdasági bizottság egyik ügyvivője? — Ernői a funkciómról szeptember 12-én lemondtam. De elfogadom, lehet abban valami, hogy egy általános gyanakvás kíséri azok kinevezését, akik az MDF-tagjai. Úgy vélem, nálam azért nem ez lehetett ; a döntő érv. De azt hiszem, erről : azért nem nekem kellene beszélni. — De mégis, milyen érvek szól- I hattok az Ön kiválasztása mellett? — Mérnök-közgazdász vagyok, két diplomával rendelkezem. Egész életpályám a beruházásokhoz kötődik. Hét évig az államigazgatásban is dolgoztam, az építésügyi minisztériumban fejlesztésekkel, beruházásokkal foglalkoztam. Az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsának tagjaként nagy privatizációs ismeretekre tehettem szert, de előtte már elméletileg is foglalkoztam e témával. Igaz. publikálásra már nem maradt energiám. Úgy gondolom egyébként. hogy a privatizáláshoz nem elegendőek a makrogazdasági ismeretek, nélkülözhetetlen a mikrogazdaságban szerzett tapasztalat is. így amikor szóba került, hogy bekerülhetek a parlamentbe, komoly dilem| ma elé kerültem. Az ÁVÜ-megbízaí tás ugyanis összeférhetetlen a képvi■ selőséggel. Végül az utóbbit válasz- I tottam. Részben azért is. men a Ka- I mara elnökségének tagjaként amolyan összekötő szerepet játszhatok az 7 állami szektor és a politika között. i Nem lenne ugyanis jó, ha a rendszerí váltással elvesznének azok a tapasztó tálatok, amelyek az állami váílalafc tokban halmozódtak fel. Az MDF | nem a sokkterápiára szavazott, tehát jf a folyamatos átmenet lehetővé kell í hogy tegye az összes hasznos ísme& rét felhasználását. — Hogyan len az ÁVÜ Igazgató- I tanácsának tagja? — Úgy, mint más: a miniszterel- I nők kinevezett. Rajtam kívül még I Urbán László, a Fidesz gazdasági bizottságának vezetője, s Kopátsy Sándor ismert közgazdász képviselte ebben a testületben a kormányzattól független szakértőket, akikkel kiválóan tudtam együttműködni. — Egyes hírek szerint Ön Antall József egyik gazdasági tanácsadója... — Büszke lennék erre a szerepre... Ezzel szemben csak arról van szó, hogy mint az MDF gazdasági
