Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-23 / 8123. szám
JMagyar Hírlap, 1991.szept.16. 13 Mi veszélyezteti a demokráciát? „Debreczeni József cikke ennek a gondolkodásmódnak, vágyálomnak a példája: a demokrácia a koalíció kizárólagos hatalomgyakorlásának zökkenőmentes formája lehet csak, amelyben két akarat már meg sem férőét, amely ben a kozfáraisagi eiiwk csak »idegen test« vagy hatáskor nélküli báb lehet... Szóvaff még egyszer.. Mi veszélyezteti a demokráciát?” tnt*... ————-----------T"--------------------------------------Debreczeni József, az MDF országgyűlési képviselője az „Alkotmányos válság felé?" címmel megjelent cikkében éles hangú támadást intézett a köztársasági elnök ellen. Szerepét így jellemezte: .Az ellenzéki pártpolitikusból lett köztársasági elnökkel ugyanis »idegen test« került a magyar közhatalom szervezetébe, vagy másik orvosi metaforával ficam, rándulás a magyar alkotmányosságba." A cikk indítéka egyértelmű Közismert. hogy a rádió és a televízió elnök helyetteseinek kinevezése körüli hatásköri vitában a parlameni kormánytöbbségű kulturális bizottsága az Alkotmánybírósághoz fordult jogértelmezés végett. Kulin Ferenc bizottsági elnök pedig a lemondását helyezte kilátásba. ha az Alkotmánybíróság nem az ő állásfoglalásuk szerint dönt — azaz nem állapítja meg. hogy a kinevezési törvény érteimében a köztársasági elnök bárkit köteles kinevezni, akit a miniszterelnök javasol. A cikk szerzője szerint: .A tét és a felelősség ónási. Az államelnök jogkörét megerősítő esetleges határozat egy részt kormányzati patthelyzetet, valóságos kettős hatalmat hozna létre. Olyan precedensül szolgálna, amelynek nyomán új hatalmi centrum keletkezne. Az állam- és kormányfői hatás- | kör állandó ütközése, a kétféle politi- I kai akarat egymást kioltó összeszikrá- ! zása a végrehajtó hatalom megbénulását eredményezné. Az ország kormányozhatatlanná válna." A szerző tehát az ország kormányozhatatlanságával riogatja a közvéleményt arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság netán nem a kormányzati óhajok szerint értelmezné a vitaton kinevezési jogszabályt. Ebben az esetben szerinte az Alkotmánybíróság teremtene eddig nem létező hatalmat a köztársasági elnöknek Úgy tűnik, az Alkotmánybíróságot ismételten nem jogi. hanem a feladatkörétől idegen politikai énekkel, nyomással kísérlik befolyásolni. Mennyiben alaposak a szerző jogi és politikai érvei? Nézzük először, mit tartalmaz valójában a sokat emlegetett, de nevesek által ismert 1990. évi LVI1. törvény. „1. paragrafus. (1) A köztársasági elnök — a miniszterelnök javaslatára, az Országgyűlés kulturális és sajtóügyekkel foglalkozó bizottsága általi nyilvános meghallgatásukat követően — kinevezi és felmenti a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökeit. , alelnökeit. továbbá a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatóját. (2) A köztársasági elnöknek az (1) í bekezdésben meghatározott jogköre gyakorlásához a miniszterelnök ellenjegyzése szükséges. 2 paragrafus. Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba." Nem érdektelen a törvényhez a kormány által fűzött indokolás sem: „A közszolgálati tömegkommunikációs eszközök vezetőinek kinevezése eddig a kormány hatáskörébe tartozott. Annak érdekében, hogy a sajtószabadság alkotmányban meghatározott elve mind teljesebben valósuljon meg. továbbá, hogy a törvényben meghatározott intézmények tekintetében a pártatlanság társadalmi igénye méltó helyet kapjon, a vezetők kinevezését az Országgyűlés a köztársasági elnök feladataként határozta meg." Tehát: a hatáskör korábban a kormányé volt. a pártatlanság és a sajtószabadság érdekében azonban a köztársasági ebökhöz került. Nem korlátlanul: a parlamenti bizottság a jelölteket meghallgatja, a miniszterelnök javaslatot tesz. majd a kinevezés után utólagos egyetértése jeléül azt ellenjegvzi. X törvényből világosan kitűnik: a kinevezési jogkör gyakorlásához a köztársasági ebök és a miniszterebök egymást kiegészítő tevékenysége, egyt üttműködése szükséges. Éppen azért. hogy pártérdekekből vagy a sajtósza- I badság más célból történő csorbítása I végett ezzel a rendkívül fontos jogkörrel ne lehessen visszaélni. Amíg nincs egyetértés, nincs kinevezés sem. ' Egyébként nem lett volna szükség a ■ törvényre. Maradhatott volna a jogkör , a kormánynál. I A törvény szövegéről sajátos Debreczeni József jogértelmezése: .A magyar joggyakorlatban a kijelentő mód »kinevezi« minden esetben kötelező erejű: »ki kell neveznie«." A törvény tehát mégsem azt jelenti szerinte, amit elolvasása után minden magyarul ími-olvasni tudó gondolhat, hanem valamiféle titokzatos jogi tolvajnyelv szerint átkódolva, annak éppen az ellenkezőjét: a köztársasági elnöknek nincs döntési joga. Csak dekoráció ő, aki köteles azt tenni, amit a miniszterebök óhajt. Hiába hozta meg a parlament a törvényt a hatáskör áthe'’lyezéséről, a szerző szerint valójában érdemben semmi nem változott. Debreczeni József kirohanásának ez a jogértelmezés a legfontosabb alappillére. Adós marad, hogy honnan menti magyar-történelem szakos tanárként ezeket a magabiztos ismereteit a „magyar joggyakorlatról". Jogászként és némi kodifikációs taj pasztalat birtokában fel szeretném hí\ - i ni a figyelmét, hogy a jogalkotásról > nálunk nem szokásjog, hanem törvény I rendelkezik, amelynek értelmében „a ! jogszabályokat a magyar nyelv szabá- i lyainak megfelelően, világosan és kö| zérthetően kell megszövegezni." E szabályok szerint pedig a kijelentő mód — kijelentő mód. Ezzel ellentétes joggyakorlat nincs, és ha valahol mégis előfordulna, akkor törvénysértő ’ lenne.} i A kétségei eloszlatása végett lapoz* za fel — mondjuk — a könnyen hozzáférhető alkotmányt, és például a 22. paragrafus (3) bekezdésében máris elolvashatja. hogy milyen esetekben .kell" összehívni az Országgyűlés rendkívüli ülésszakát. Ha igényli, számtalan hasonló példái tudok neki mutatni. Ha a jogalkotó mérlegeié« nélküli kötelezettséget kíván előírni, a | magyar nyelv ismeretében a „kell" 5 vagy a .köteles" szavakkal meg is fogalmazhatja azt érthetően. Nincs szüksége a Debreczeni-féle titokzatos átkódolásra. Emlékeztetni szeretném a szerzőt arra is. hogy a Parlament tavaly nyáron nem ötletszerűen foglalkozott ezzel a nagyon fontos törvénnyel. A szövegbői a „kell" szó nem felületességből maradt el. hanem komoly tárgyalások eredményének részeként. Az MDF és az SZDSZ közötti I megállapodás nemcsak azt tartalmazta, hogy az Alkotmány hogyan módosuljon a kormányozhatóság érdekében és azt, hogy Göncz Árpád legyen a köztársasági ebök. hanem lényeges eleme volt a legfontosabb tömegtájékoztatási eszközök vezetőinek kinevezési rendje
