Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-03 / 8111. szám
Magyar Hírlap, 1991. augusztus 31 7l Keresztények, népiek, liberálisok Az elmúlt hét végén kétnapos ülést tartott a vezető kormányzó pán parlamenti képviselőcsoportja. Az esemény önmagában nem kellene hogy különösebben felkorbácsolja érdeklődésünket: bejáratottabb demokráciákban kevéssé érdekli az embereket, hogy bizonyos pártok politikusai miként konfrontálódnak egymással, hogyan tisztázzák belső problémáikat, és milyen döntéseket hoznak. Magyarországon azonban — legalábbis a politizáló közvélemény számára — I mindig is kitüntetett jelentősége volt a hatalmon lévő párt ilyen! olyan megmozdulásainak. így van j ez ma is. Az MDF frakcióülése csak látszólag pánbelügy. valójában sokkal több annál, és ezt pontosan érzékeli az értő közvélemény. Fontos azért is a múlt hét végi rendezvény, men a politikát figyelők széles tábora a szó szoros éneimében kiéhezett arra, hogy többet megtudjon a pártokat belülről szabdaló ellentétekről és feszültségekről. Azokról az ellentétekről, amelyeket eddig csak pártok ellentéteinek igyekeztek feltüntetni szorgos ideológusok. Holott valójában legalább annyira lényegesek az egyes pártokon belüli áramlatok és frakciók ellentétei, mint egyes kormánypártok és egyes ellenzéki pártok különbségei. Az MDF-ről az elmúlt egy év során két kitétel gyökeresedett meg anélkül, hogy egyik is ámyalódott volna. Az egyik (amellyel ezúttal külön nem foglalkozunk) az MDF keresztény-konzervatív jellege, amely sok elemző szerint éles szembefordulást jelent az MDF lakiteleki szellemével és alapítónyilatkozatával: a másik a párt három belső irányzatának — kereszténydemokraták, népi-nemzetiek, nemzeti liberálisok — tagolódása, amely irányzatok közön a nemzeti elv képviselete jelenti az elsődleges kötőanyagot A három irányzat egymás. mellen élésének esetleges konfliktusait eleddig a párt rendkívül óvatosan kezelte, az ebből adódó problémákat igyekeztek elhárítani vagy minimalizálni. De melyek . ».valójában ezek a problémák? Induljunk ki abból, hogy egy párt a legtermészetesebb módon tagolódik belső irányzatokra, áramlatokra Nagyon szomorú lenne, ha nem így volna A kérdés nem is ez, hanem az, hogy az adott párt miként tudja feldolgozni saját „belső pluralizmusát”, illetve milyen konfliktuskezelő, érdekegyeztető mechanizmusokat tud működtetni. A múlt szombati Magyar Hírlapban Furmann Imre. az MDF általános elnökhelyettese derűlátóan nyilatkozott e konfliktuskezelő pokérdést eddig úgy közelítették meg, hogy nem is markánsan különböző irányzatok működnek a párton belül, hanem léteznek bizonyos laza csoportosulások, amelyek különböznek ugyan egymástól, valójában azonban mindannyian „feloldódnak" a nemzeti elvek képviseletében. Az MDF persze ezzel a törekvésével nem áll egyedül a honi politikában; más pártok sem igen lenek kísérletet arra, hogy az olyannyira „szeretve tisztelt” közvélemény rom irányzatnak korántsem egyforma a súlya és a nyilvánosságbéli reprezentációja. Bizonyára nem véletlen, hogy míg a kereszténydemokrata és a népi-nemzeti szárny már tartón országos konferenciát, a nemzeti liberálisok ilyet még nem rendeztek, és nem is igen lehet tudni, hogy néhány személyen túl — intézményesen — kik is képviselik az MDF liberálisait. A már említett Furmann-interjúban elhangzón néhány név, de sokkal fontosabb lenne, ha kiderülne: mekkora az MDF liberálisainak „Az MDF abban hibázott, hogy meg sem próbált kialakítani magáról egy nem absztrakt társadalmi képet. »Elvont« programot, társadalom-képviseletet hirdetett, s nem igyekezett elvégezni egy alapos önbemutatást a választók előtt.” tenciál páribéli meglétéről, s meglehet. igaza van. ha a kérdést úgy tesszük fel: mi a nagyobb veszély, a parlamentáris intézmények megmaradása vagy az egyes pártok belső struktúrájának fejlődése. Nyilvánvaló, hogy a parlamentarizmus megóvása az elsődleges. De azért nem árt azzal a kérdéssel is szembenézni, hogy vajon miért halad olyan lassan előre a pártok — s most csak az MDF-ről beszélünk — belső irányzatainak manifesztálódása, illetve miért kezeli az MDF is „titkosítva” az egyes irányzatok közötti ellentéteket. Bizonyára adhatunk egy olyan — nem elfogadható — magyarázatot, hogy az MDF valamilyen veszélyérzettől sarkallva nem akarta, nem akarja kivinni a nagy nyilvánosság elé a sorait (is) megosztó problémákat. Ez a nyilvánosság/ előtt folyó vita ugyanis amellett, hogy belső zavarokat okozhatna, az ellenzék malmára is hajthatná a vizet. Ennél elfogadhatóbb magyarázatnak tűnik az, hogy az MDF a nemzeti kiindulópontban és értékekben meglévő párton belüli konszenzust még mindig olyannyira kikezdhetetlennek tekinti, hogy amellett eltörpülnek az esetleges „másodlagos” konfliktusos tényezők. A pán vezető személyiségei a előtt világosan beszéljenek belső irányzataik egymáshoz való viszonyáról. Az MDF-et azonban ez nem „menti”. Egy vezető kormánypárt. és általában a kormányon lévők mindig különös felelősséggel tanoznak a közvéleménynek, méghozzá éppen azén. mert tőlük automatikusan nem lenne elvárható belső problémáik kiteregetése. Nem véletlen, hogy választások után általában a vesztes tábor szokott vad személyi torzsalkodásokba, önkntikába, miegyébbe kezdeni. Az MDF mint győztes párt abban hibázott — nézetem szerint —, hogy meg sem próbált kialakítani magáról egy nem absztrakt társadalmi képet. „Elvont” programot, társadalom-képviseletet hirdetett, s nem igyekezett elvégezni egy alapos önbemutatást a választók előtt. Ennek az önbemutatásnak lehetett volna szerves része az is, hogy felhívták volna szavazóik és általában az állampolgárok Figyelmét a pán plurális szellemi kínálatára, a köröttük lévő azonosságokon túl a különbözőségekre. Ehelyett inkább az egység demonstrálásával foglalatoskodtak, és bizonyos irányzataikat marginalizálták. j Ez utóbbira utal az 1 látható ten/ dencia, hogyt^páno? belül a b/-, pártbeli befolyása, és egyáltalán: miben különbözik egymástól a napi gyakorlatban a kereszténydemokrata, a népi-nemzeti és a nemzeti liberális vonulat programja. Ennek demonstrálása halaszthatatlan feladat lenne, mégpedig azén, men a korszerű demokrácia követelménye, hogy a közvéleménynek pontosan tudnia kell a szereplők hovatanozását. Alkotmányos-parlamentáris rendszerekben egyszerűen nincs szükség ..kakukktojásokra”, akikről esetleg évek elteltével válik le az ilyen-olyan tojáshéj, s a közvélemény évek elteltével sem képes őket politikailag azonosítani. Az a kívánatos, ha egy pán azt igyekszik manifesztálni, hogy működése miféle szakadatlan belső kompromisszumok és konfliktusok eredménye. Minderre annál is inkább szükség van, men a mai modem pánok többsége nem világnézeti vagy ideológiai párt, még csak nem is azonos messianisztikus hevületű emberek gyűjtőhelye. A mai pánokban megférhetnek egymás mellett egymással politikai vitában álló emberek és áramlatok. Ha pedig így van, akkor a pánok akkor teszik »legtöbbet a társadalomén, ha pluráÉs-konfliktusos jellegüket tárják elénk, ha nem erőlködnek egysés/k demonstrálásával. Ellenkező estben a társadalom továbbra is lynisságot sejdít. men egyszerűen /saját szemének jobban hisz. mint t politikusok igéinek. CSIZMADIA ERVIN
