Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)
1991-09-19 / 8121. szám
HVG, 1991 .szept.14. VT VÁLASZOL EGY KONZERVATÍV NÉMET ÚJSÁGÍRÓ „Mások tapasztalatainak elvetését a magyarok nemzeti erénynek tartják” Az MDF frakcióvezetője egy bizalmasnak szánt tanulmányában oly jónak tartotta Magyarország külföldi megítélését, hogy elérkezettnek látta az időt a sajtó keményebb megrendszabályozására. A kijelentés nyilvánosságra kerülésének hetében tartott előadást Budapesten három, a német politika konzervatív áramlatához tartozó tömegkommunikációs szakember, a Keresztényszoriális Unióhoz (CSU) közelálló Hanns Seidel alapítvány ügyvezetője, a párt parlamenti frakciójának sajtófelelőse és a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) szerkesztője. Közülük az utóbbit, Paul Georg Hefty-t (44 éves) kérdeztük, hogyan fogadta előadásukat a jórészt MDF-képviselőkből álló magyar hallgatóság, és hogyan fogadta ő a kiszivárogtatott titkos MDF-állásfoglalást? HVG: Önök hárman egy konzervatív német pártot, egy ahhoz közel álló alapítványt, illetve a legtekintélyesebb német konzervatív lapot képviselték a konzervatív magyar honatyák előtt Elméletileg tehát felhőtlen egyetértésre lehetett számítani. Ezzel szemben mintha nem is egy politikai nyelven besz :ltek volna. P. G. H.: Egy nyelven beszéltünk, csak éppen gondolataink haladtak különböző irányokba. A magyar hallgatók nagyon jól megértették azt, hogy mi mit akartunk mondani - és megijedtek tőle. Mi pedig az ő kérdéseikből értettük meg, ők hogyan látják a sajtó és a pártok közötti viszonyt.. HVG:... a ettől önök ijedtek meg? P. G. H.: Nem, de azért eltűnődtünk. HVG: Szó ami szó, lehetett min. A magyar résztvevők azt firtatták, miként lehetne a médiát törvénnyel, sajtójoggal a „helyes” irányba terelni - ön és előadótársai pedig azt részletezték, hogyan kell a sajtószabadságot az állam távoltartásával intézményesen biztosítani. Ez két külön világ. De biztos abban, hogy önöknek van igazuk’ P. G. H.: Ez ugye vicc? Persze, hogy biztos vagyok, mert mindezt a tapasztalat igazolta. A Hanns Seidel Alapítvány, mint a többi német politikai alapítvány itt Magyarországon, éppen azt tűzte ki céljául, hogy a németországi fejlődés olykor keserves tapasztalatait átadva, lerövidítse a keresés útját Sajnos, úgy látom, hogy mások tapasztalatainak elvetését a magyarok nemzeti erénynek tartják HVG: Annak reményében, bogy es talán mégsem általános, térjünk ■ részletekre. Tapasztalataik szerint szabad-e egy pártnak beavatkoznia a sajtó munkájába? P. G. H.: Érthető, ha egy pán megpróbál beavatkozni a sajtó munkájába - ugyanúgy, ahogy megpróbál bevatkozni a politika minden területébe. Ehhez van is egy bizonyos jogosultsága. Mi nem is ezt a jogosultságot vonjuk kétségbe, hanem alkotmányjogi és államszerkezeti feladatnak tekintjük azt, hogy erre a beavatkozásra minél kisebb legyen a csábítás. HVG: Úgy tűnik Magyarországon most egyre nagyobb e csábítás. Kónya Imrének a Népszavában nyilvánosságra került gondolatai szerint az MDF-frakdóvezető úgy véli, hogy pártja most már elég erős, és a helyzet is megfelelő ahhoz, hogy - értelmezése szerinti - rendet csináljanak a rádióban és a tévében. Állítólag ehhez a külföldi környezet is kedvező, nagyon jó az ország sajtója. . P. G. H.: Ez egy zsákutca. Azt hiszem, Kónya úr nyilvánosságra került, bár bizonyára bizalmasnak szám véleménye fordulópont lesz a pártok és a sajtó viszonyában - mégpedig éppen ellentétben a szerző szándékával. Ezzel ugyanis hosszú hónapokra előre mindenféle kormánypárti érvelést agyon lehet ütni sajtóügyben, s rá lehet mutatni, hogy a kormánykoalíció parlamenti vezére a teljes hátaimat akarja a sajtóban. HVG: ti valóban olyan kedvező a Magyarország-kép a külföldi aajtóban, hogy éppen most kell törekedni erre? P. G. H.: Ellenkezőleg. Jóval kedvezőtlenebb, mint 1989-1990-ben volt. Akkor nagyon nagy volt a jóindulat, 1990 tavaszán az AntaU-kormányt, mint a sajtószabadság garanciáját fogadták. Ez a jóindulat odáig elment, hogy a konzervatív nyugati sajtó még ellensúlyozta is az esetleg túlzó liberális kritikát. Ennek ellenére a magvar kormány viszonya magukkal a külföldi újságírókkal is megromlott Ez körülbelül akkortól datálódik, mikor Viktor Meier kollégám kénytelen volt leírni azt a megállapítást hogv, Jia valaki állandóan úgy érzi, hogy félreértik, akkor el kell gondolkodnia azon, vajon elég világosan fejezi-e ki magát"! Mindenesetre figyelemre méltó, hogy tavaly ősz óta a külföldi sajtó érdektelenséget mutat s csak annyit ír önökről, amennyit a hírközlés miatt meg kell említeni. Pedig Magyarország sokkal több elemzés, kommentár, cikk tárgya lehetne. Ezt így kívánnák az ország érdekei is. HVG: Érdekes, de mintha a magyar politikusok nagyon jól ellennének a sajtó nélkül... P. G H.: Ez nagyon súlyos tévedés lenne. Az üzletemberek, a gazdasági élet vezetői ugyan nagyon sok információt szereznek közvetlen kapcsolataikból, partnereiktől, bankoktól, de az összképet mégiscsak a saját otthoni sajtójuk alapján mérlegelik. HVG: Ebből a szempontból persze nem túl biztató, hogy például a német sajtó befolyásos orgánumai közül nincs már szinte egyetlen sem - beleértve az ónét vagy a Spiegelt, a Süddeutsche Zeitungot, aa.ARD-t -, amelyről a legnagyobb magyar kormánypártnak s vezetőinek ne lett volna egy-egy rossz szava. P. G. H- Ez viszont minden politikus joga. Sem az újságok, sem az újságírók
