Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-03 / 8111. szám

magas szintű látogatások tartalmi előkészítése és a látogatáson feltárt lehetőségek minél teljesebb kihasználása, a kapcsolatok folyamatos és tudatos építése terén. Ezen megítélésem szerint egy-egy nagy területre, például a gazdaságra vonatkozó egységes koncepció kialakításával és következetes érvényesítésével, a hazai és az adott országbeli igényekre és lehetőségekre épülő relációs elképzelések kidolgozásával és a nemzetközi kapcsolataink hazai résztvevői közötti megfelelő koordinációval lehetne javítani.

— Kimondható az, hogy jelenleg, és vélhetően még hosszú ideig, Magyarország legfontosabb partnere — politikai és gazdasági tekintetben — Németország ?

— A kereskedelmi mutatókat tekintve igen. Szélesebb, gyakran nem is számszerűsíthető összefüggésekben azonban nem tartom szerencsésnek különféle rangsorokat felállítani. Ez ellentétes lenne a korábbi egyoldalú kapcsolatrendszerünk diverzifikálására irányuló politikánk gyakorlatával. Számomra az is-is megközelítés sokkal szimpatikusabb a vagy-vagy kérdésfeltevésnél. Ez alkalomból legfontosabb partnereink sorában külön is említeném Japánt, ahová a miniszterelnök úr a jövő héten utazik hivatalos látogatásra.

— Ön a tavalyi parlamenti választások előtt is államtitkár volt a Külügyminisztériumban. Vannak-e emiatt személyes konfliktusai?

— Konfliktusaim vannak, de nem tudom megítélni, hogy ezek mennyiben függnek össze azzal, hogy már korábban is ezt a funkciót töltöttem be. A nézeteltérések általában közvetlenül egy-egy konkrét kérdéshez kötődnek, hiszen jogom és kötelességem, hogy. ismereteim, majdnem negyedszázados szakmai tapasztalatom.alapján részt vegyek a döntéselőkészítés vitáiban, és ez nem megy konfliktusok nélkül. A döntésekben azonban mindig a miniszteri felelősség elve érvényesül, és ez nemcsak a politikára, hanem a gyakorlatban a személyi ügyekre és az apparátus működésével kapcsolatos kérdésekre is vonatkozik.

— Erez-e elegendő bizalmat megnyilvánulni a személye és tevékenysége iránt?

— Van, aki részéről igen, van, akiéről nem. A bizalom egyébként kulcskérdés, mert csak ezzel együtt van értelme a működő demokráciákban a diplomatáktól is joggal elvárt lojalitásnak. Ez természetesen vonatkozik az egész külügyi apparátusra is, amelynek nagy része már a korábbi években konkrét tettekkel

• bizonyította a nemzeti érdekek iránti elkötelezettséget egy olyan magyar külpolitika szolgálatában, amelynek fő törekvéseit a jelenlegi kormány is folytatandó előzménynek tekinti. Hiba lenne tehát a bizalmat csak szűk körre korlátozni és kirekesztőén értelmezni, mert ez elkerülhetetlenül egy olyan, önmagát már korábban lejáratott gyakorlat kialakulásához vezet, amikor a politikai megbízhatóság válik az alkalmasság egyetlen kritériumává. Ehhez közvetlenül kapcsolódik mindnyájunk közös felelőssége, hogy a megújulás természetes folyamatában megőrizzük a számunkra meghatározó jelentőséggel bíró nemzetközi feltételek elemzésében, a politikai vezetés orientálásában mindig kulcsszerepet játszó külügyi apparátus szakmai színvonalát és ütőképességét. Nagy hiba lenne ezt a kérdést rövid távú szempontoknak alárendelni, csak egy-egy kormányzati periódusban gondolkodva kezelni. A megoldás: diplomáciai kar létrehozása a diplomáciát élethivatásnak tekintő szakértő köztisztviselőkből — szakmai szempontok alapján. Ez pluralista demokráciában előfeltétele a nemzeti érdekek és az azt tükröző mindenkori kormánypolitika hatékony érvényesítésének. Ily módon értelmét vesztené a tényleges tartalmi problémákat már kezdettől inkább elmosó „régi-új” szembeállítás is, mert az alkalmasság és a szakmai rátermettség lenne a mérce. Ez az intézmény jelentene biztos támaszt :. — kisebb-nagyobb arányban más országok gyakorlatában is meglévő — politikai kinevezésű misszióvezetők számára, minden relációban megteremtve így a diplomáciában meghatározó jelentőségű eredményes külképviseleti munka lehetőségét.

— Okozott-e önnek lelkiismereti problémát az államtitkári funkcióval együttjáró feladatok ellátása ?

— Számomra az emberi és szakmai tisztesség a meghatározó, ami egyben a határt is jelenti. Ezen a határon belül nem lehet gond a lelkiismeretemmel, azon túl pedig már nem csinálom.