Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-18 / 8120. szám

Beszélő, 1991. szept.7.

rancsnoka a köztársasági elnök, aki a parlament akadályoztatása esetén jogosult a rendkívüli állapot kihirdetésére. A honvédelmi miniszter feladata, hogy: „irányítsa az ország külső támadás elleni fegyveres védelmével kapcsolatos feladatok teljesítését". A Magyar Honvédség parancsnoka: „kidolgozza az ország fegyveres védelmének tervét, és összehangolja az ország védelmében részt vevő szervek felkészítését." A törvénymódosítás ugyanakkor kimondja: „a honvédelmi miniszter a Magyar Honvédség vezetésére már nem jogosult, a Magyar Honvédségnek nem szolgálati elöljárója." A törvény egy másik részében ez szerepel: „A Magyar Honvédség parancsnoka a hatáskörét meghaladó döntések meghozatala, érdekében a honvédelmi miniszterhez teher előterjesztést."

A fentiek alapján nem egyértelmű a honvédelmi miniszter és a Magyar Honvédség parancsnoka közötti viszony, és nem egyértelmű kettőjük viszonya a köztársasági elnökhöz sem. Nem szerencsés, hogy egy esetleges rendkívüli helyzetben vgszabálv értelmezése feletti vitával kellene kezdeni a hadsereg bevetését.

Végül nem tisztázott az a kérdés, hogy egy adott helyzetben milyen szervezet állna a köztársasági einök rendelkezésére, amely pontos politikai elemzést adna, minősítené a szituációt, döntési alteman'vákat dolgozna ki és tanácsokat adna. Sem az alkotmányban, sem a honvédelmi törvényben nem szerepe! ilyen szervezet, hoiott létfontosságú lenne. Az Egyesült Államok elnöke mindenkor támaszkodhat a Nemzetbiztonsági Tanács állandó stábjára, amely biztonsági és védelmi kérdésekben a legjobban informált szervezet az amerikai kormányzati mechanizmusban. Legfontosabb jellemzője, hogy csak az elnöknek van alárendelve, független bármely más kormányhivataltól, így rendelkezik az önálló és független helyzetértékelés lehetőségével.

Ismereteim szerint a Magyar Köztársaság elnökének van egy katonai irodája. Nem ismeretes azonban, hogy milyen viszonyban van ez a katonai iroda a Honvédelmi Minisztériummal és a Magyar Honvédséggel, munkatársai dvilek vagy katonák, függenek-e bármilyen tekintetben a hadseregtől, honnan származnak a r.eivzetértékeléshez használható információik, áll-e rendelkezésükre több forrás, hogy az információkat ellenőrizhessék, isszevethessék, vannak-e abban a helvcetben, hogy az ország komplex biztonsági érdekeit képviselve adjanak tanácsokat védelmi kérdésekben. A kérdések listáját könnyen lehetne bővíteni.

Törvényre várva

Összefoglalva, véleményem szerint a hadseregfejlesztés hosszú távú kérdéseiben, amelynek fő jellemzője, hogy anyagi terheit a társadalom viseli, a jelenleginél átfogóbb, jobban szervezett, szakmailag megalapozottabb ellenőrzési mechanizmusokat kellene alkalmazni még a döntési folyamatok elhúzódása árán is. Másrészt a hadsereg irányításában és rendkívüli helyzetekben való alkalmazásában elengedhetetlenül fontos a parancsnoki láncolat egyértelmű meghatározása. A jelenlegi honvédelmi törvény erre nem alkalmas.

Egy új honvédelmi törvény elfogadását a fentieken tűi az is indokolná, hogy szerepe! benne két olyan anakronizmus, amely a jelenlegi helyzetben feltétlenül kiküszöbölendő. Az egyix, a Varsói Szer&

zódés Egyesített Fegyveres Erői főparancsnoka nemzeti helyettesének kinevezési kompetenciája. A Varsói Szerződés emlékének megőrzése ilyen formában nem indokolt. A másik, a Magyar Honvédség belpolitikai küzdelmekbe- való részvételének lehetővé tétele (1. j dl pont). Éppen Jugoszlávia és a Szovjetunió példája bizonyítja, milyen tragikus következményekkel járhat, ha a hadsereg belpolitikai szerepet vállal.

Ami pedig a nem távoli jövőt illet:, el kellene kezdeni gondolkodni azon, hogy mennyiben jelent újat egy privatizált gazdaság a hadsereg számára, szemben azokkal az előnyökkel, amelyeke: egy központosított tervgazdaság jelentett.

Matus János